Sokgólos döntetlennel zárult a régiónk második vonalában szereplő gárda Szendehely elleni edzőmeccse.
Vasárnap Balassagyarmaton vívott gyakorló mérkőzést a vármegyénk második vonalában vitézkedő Szügy és az egy osztállyal feljebb versenyző Szendehely. A nyílt sisakos, gólokban bővelkedő edzőmeccs végül négy négyes döntetlennel zárult.
Felkészülési mérkőzés:
Szügy SE-Szendehely FC 4-4 (1-2)
Balassagyarmat, Kövi Pál Sportközpont, műfüves pálya.
Szügy SE: Molnár – Gaál, Szilágyi, Venczel, Mindszenty – Brezovszki, Saár, Mohácsi, Tátrai – Hugyecz M., Berki. Cserék: Jónás, Koplányi V., Petrás, Varga Á., Zólyomi, Kakuja, Kreuch, Mócz, Reznyik. Vezetőedző: Koplányi Örs.
Szendehely FC: Boda – Kovács K., Pápai, Németh Á., Kozma – Németh Á. V., Maczkó, Matolcsi, Hugyecz D. – Szegvári, Kakuk. Cserék: Hriagyel, Veisz. Vezetőedző: Schwarcz Zoltán.
Gól: Berki (2), Kreuch, Kakuja, ill. Kakuk (2), Hugyecz, Németh Á. V.
Koplányi Örs: – Már majdnem a teljes keret a rendelkezésemre áll, már csak hat fiatal játékosom maradt távol. Remélem, a héten ők is a rendelkezésemre fognak állni! Nagyon jól járattuk a labdát, a támadásépítéssel nem volt gond, viszont védekezésben már nagyon amatőr hibákat vétettünk, ezt a bajnokságot kezdetéig ki kell javítanunk! Sok sikert a Szendehelynek a bajnokságban! Mi meg készülünk tovább, most már labdás edzések jönnek!
Schwarcz Zoltán: – A meccs reggelén derült ki, hogy sajnos két játékos munkahelyi elfoglaltság miatt nem tud jönni, így összesen hét hiányzóval vágtunk neki a mérkőzésnek. Ami az első félidőben nem is működött rosszul. Igazából a védekezésünk megvolt, jó helyen szereztünk labdákat. Kicsit a végjáték volt pontatlan, nagyobb arányban is vezethettünk volna. Kettő egyes előnyben fordultunk. A második félidőben kicsit érdekes dolgot vett a játék, ami már a szünet előtt is tapasztalható volt… Az ellenfélnek volt hat-hét cseréje, és mintha egy „nagypályás futsal csapat” lettek volna, folyamatosan, oda-vissza cserélgettek. Aki lement, később kétszer-háromszor visszajött. Ez kissé inkorrektté tette számunkra a meccset. Az ellenfélnek volt két olyan faultja, ami kiállítást ért volna egy rendes mérkőzésen. Az állandó oda-vissza cserélgetéssel pedig ők mindig frissíteni tudtak. Mi kevesebb cserével voltunk, így kicsit a meccs végére megint már-már szokásosan elfáradtunk. Ebből kell tanulnunk, hogy amikor fáradunk, egyszerűsítenünk kellene a játékot, mert mindig minden szituációt meg akarunk oldani, és ebből jöttek a hibák. Viszont így, hogy az ellenfél állandóan friss embereket tett be, nem tudom igazán elmarasztalni a csapatot, mert így nem voltak egyenlőek a feltételek.
