2024.04.24.

,,Az előző szezonhoz képest is léptünk előre”

A vármegyei élvonalban egymást követő második idényben ezüstéremig jutó Mohora vezetőedzője, Baranyi Tibor szerint az előző bajnokságban is maximumot nyújtott csapata.

Ahogy két idénnyel ezelőtt, a vármegyei első osztály 2022/2023-as kiírását is ezüstéremmel a tarsolyában fejezte be az Unicum FC Mohora együttese. A gárda szereplése kapcsán Baranyi Tibor vezetőedzőt kérdeztük.

– Kimondható, hogy elérték a maximumot a bajnoki küzdelmekben?

– Először is, üdvözlök minden Nógrádifutball-olvasót – vágott bele Baranyi Tibor. Tart a nyári pihenésünk, így ebben a beszélgetésben meg tudom tenni az évadot lezáró nyilatkozatomat, amit nagyon köszönök. Igen, lehet mondani, hogy a körülményekhez képest kijött a maximum a csapatból. Úgy érzem, az előző szezonhoz képest is léptünk előre. Akkor is másodikok lettünk és most is ezüstérmet szereztünk, de ezúttal a bajnok csak öt pontot vert ránk és tizennyolc ponttal gyűjtöttünk többet, mint tavaly. Jóval több győzelmünk volt, sokkal jobban fel tudtunk zárkózni a bajnokaspiránsok mellé, mert szerintem több volt, és nem csak a Salgótarján. Kicsúcsosodott, hogy vannak nagyon jó csapatok a megyében. Nem rejtem véka alá, nagyon erős csapatnak tartom a Karancslapujtőt, és így vagyok a Mátraterenyével is, de nagyon sajnálom őket, hogy ez lett náluk a vége. 

– A pontvadászatban bemutatott jó szereplés mellett azonban meg kell említeni, a kupában immáron évek óta elcsúsznak egy-egy banánhéjon…

– Mi nem edzünk, így ezt a sorozatot próbáljuk meg felhasználni, hogy valamit a bajnokin kívül is tudjunk mozogni. Így pozitívnak tekintem ezt a szereplést is, mert a plusz mozgás megvan ilyenkor.

– Sokak fejében fel-felötlik a talány… Mi lenne, ha edzene is a csapat?

– Hogy mire volna képes a gárda, ha heti két-három edzésen részt tudnának venni a srácok? Ezzel a gondolattal igazából foglalkozzanak a játékosaim, hogy mit tudnának még magukból kihozni, és hadd meg a találgatást a szurkolóknak, hogy leedzve, jó erőállapotban mit érhetne el ez a társaság… Én ebbe bele sem merek gondolni, mert számomra megfelelő ez az állapot, ha tudjuk tartani azt az eredményt, ami jelenleg van. 

– A mögöttünk hagyott évad volt az első szezonja edzőként. Milyen tapasztalatokra tett szert?

– Nagyon sok inger ért. Negatív és pozitív egyaránt. Sokat tanultam az idény alatt. Teljesen más edzőként, mint játékosként. Szakmailag csupa pozitívumot tapasztaltam. Edzés nélkül inkább a pillanatnyi formára hagyatkoztam a mérkőzések nagy részében. Ha lehet, itt ragadnám meg az alkalmat, hogy reagáljak két, általam nagyra tartott edző egy-egy mondatára, amit a szezon végén kaptunk. Mi segítünk, ahol tudunk. Amikor elindult a balassagyarmati futsal csapat, hét darab meghatározó játékost adtunk. Csodálatos szezont zártak, nagyon büszkék voltunk a srácokra, hogy hozzá tudtunk ehhez a sikerhez járulni, egy ilyen kis falusi egyesületként, mint a miénk, és hogy ilyen meghatározó játékosokat voltunk képesek biztosítani egy másik klub számára. Nagy eredményként és pozitívumként könyveltük el, hogy a srácok tudnak mozogni olyan időszakban is, amikor nálunk nem adatik meg rá a lehetőség. A probléma az, nem biztos, hogy kaptunk egy „köszönöm”-öt ezért a sok jóért… Ezt addig tudtuk engedni, míg a játékosok elkezdtek megsérülni. Nem egy, nem két emberről beszélek. Mivel nem történt semmilyen egyeztetés, megbeszélés vagy bármi az ő és a mi vezetésünk között, ezért mi úgy határoztunk, hogy a mohorai nagypályás futballt helyezzük előtérbe. Megkértük a fiúkat, szüneteltessék addig a futsalt, amíg vagy nincs vége a nagypályás bajnokságnak vagy amíg a két egyesület nem tesz olyan lépéseket, amelyek mindkét fél számára előnyösek, ne csak a futsal számára. Úgy gondolom, vannak olyan játékosok, akik már több éve futballoznak Mohorán, és szerintem a feléjük tett gesztusok miatt, a vezetőség, az elnök úr minimum érdemel ennyit, de hála istennek, egy játékos számára sem volt kérdéses, hogy a nagypályás futballt vagy a futsalt válasszák. A másik reakcióm, hogy mi is hétről hétre létszámhiánnyal küzdöttünk. Munkahelyi elfoglaltság, betegség, eltiltás, családi okok miatt és még sorolhatnám. Nagyon vékony az állományunk, lehet, a megyei első osztály legszűkebb keretével rendelkezünk. Hatalmas nagy erőfeszítéseket kellett tennünk azért, hogy fordulóról fordulóra képesek legyünk kiállni és meg tudjuk oldani azt a programot, amit nekünk kiírt az MLSZ Nógrád Megyei Igazgatósága. Szerintem mi ehhez próbáltuk tartani magunkat, ami sikerült is. Mi arról nem tehetünk, hogy más egyesületeknek sajnos közbeszóltak betegségek, de még egyszer mondom, komoly áldozatokat kellett hoznunk, hogy ezt az ütemet tudjuk tartani. Nem tehetünk arról, ha másnak ez nem jött össze. Nagyon szépen megkérem őket, hogy ne minket vonjanak felelősségre, hanem saját magukban keressék az okokat, hogy miért nem tudtak azon a bizonyos bajnoki mérkőzésen kiállni. Én itt ezzel be is fejezném ezeknek a számomra kissé furcsa dolgok kitárgyalását. 

– Immáron sok éve meghatározó tényezőként vannak jelen Nógrád (vár)megye labdarúgásában. Minek lehet köszönhető mindez?

– Van egy nagyon jó kollektívánk, és csak olyan játékosokat próbálunk igazolni, akik ebbe az közösségbe beleillenek. Egy nagyon jó vezetőségünk van, ami Gál Tibornál csúcsosodik ki és neki köszönhetünk minden stabilitást és biztonságot, hogy évről évre előre tudunk lépni és megfelelő játékosokat igazolni. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy a csapat körüli személyeknek megköszönjem a lehetőséget, azt, hogy én egyáltalán leülhettem itt a kispadra, mint edző. Itt nagyon-nagyon kiemelném Gál Tibort, mert amilyen támogatást ő adott nekem ehhez, abba igazából bele sem mertem gondolni. Nagyon meg szeretném köszönni Gyuszi barátom egész éves munkáját, és ide tenném Pálok Petit, Zoli bácsit, „Patyot”, és minden olyan szurkolónkat, segítőkész emberünket, aki bármilyen szinten támogatták a csapatunkat. Nem utolsósorban pedig a családomnak szeretném megköszönni azt a hatalmas áldozatot, amit ebben az évben hoztak, hogy én ilyen szerephez tudjak jutni Mohorán.

– Mi a terv a nyári időszakra?

– Egyelőre négy edzőmérkőzés a tervünk a nyárra. Két-három poszton muszáj lesz erősíteni, mert a keretünkben történnek változások, egy-két idősebb játékosunk be szeretné fejezni az aktív futballt. Őket pótolnunk kell. Illetve vannak mér olyan posztok, ahol meg szeretnénk versenyeztetni az embereket, hogy ne higgyék, mindig azonnali kezdők a hétvégén. Hozzátenném, nagyon fontos, hogy a jó kollektíva megmaradjon.