A szünet után csak a szépítésre futotta a Keszeg erejéből.
Múlt vasárnap az előttünk álló szezont a legalacsonyabb osztály Észak-Nyugati-csoportjában megkezdő Rétság a vele azonos vonalban szereplő, Dél-Nyugati-régióba besorolást kapó Keszeget fogadta a Vármegyei Kupa nyitókörében. Bár támadólag léptek fel a házigazdák, az első félidő derekáig nem tudták feltörni ellenfelük reteszét. Aztán a játékrész derekán betaláltak a hazaiak, majd még három alkalommal eredményesek tudtak lenni a szünetig. A fordulás után már jobbik arcukat vették elő a látogatók, a másik oldal pedig könnyelművé vált. Ennek köszönhetően legalább a szépítés összejött a vendégeknek, de tovább már nem tudtak faragni hátrányukból, így végül négy egyes vereséget szenvedtek.
Nógrád Vármegyei Kupa, 1. forduló:
Rétság FC-Keszegi SE 4-1 (4-0)
Vezette: Varga F. (Horváth B.)
Rétság FC: Barna – Tövis, Benkocs B. (Hekli, 63.), Szklenár (Pataki, 57.), Homolya E. – Kenyeres, Molnár M., Körmöci (Ragács, 46.), Mák – Homolya A. (Tajthy, 60.), Benkocs K. Edző: Havay Zoltán.
Keszegi SE: Rojkovics G. – Pistyúr, Durucz, Turcsán (Irk, 60.), Kraft – Belencsák, Varga, Gömöri (Mezei, 76.), Bujtár – Bíró, Muszta. Edző: Cseri Kornél.
Sárga lap: Molnár M.
Gól: Homolya A. (23.), Benkocs K. (33., 39.), Homolya E. (44.), ill. Varga G. (64.)
Jók: az egész csapat, ill. Varga, Bíró, Durucz
Havay Zoltán: – Hasznos és tanulságos mérkőzést játszottunk egy jó erőkből álló Keszeg ellen. Az első húsz percet követően sikerült megnyugodnunk és ennek köszönhetően négy alkalommal is betalálnunk. A második félidőben fejben picit hátradőltünk, az ellenfél pedig rendezte sorait, ennek köszönhetően rapszodikusra sikeredett, és egy vendégtalálat is született belőle. Összességében úgy érzem, magabiztos és megérdemelt a győzelmünk. Sportszerű mérkőzés volt, jó játékvezetés mellett. Sok sikert kívánok a Keszegnek a bajnokságban!
Cseri Kornél: – Bár eléggé álmosan mentünk bele a mérkőzésbe, mégis ennek ellenére az első húsz percben sikerült megvalósítanunk azt a zárt védekezést, amit elterveztünk, sőt nemegyszer ígéretesnek tűnő támadásokat vezettünk. Ám az ezt követő huszonöt percben egy érthetetlen összeomlás történt, mintha minket zavart volna meg, hogy az ellenfelünk nem tudott addig fölénk kerekedni. Ebben az időszakban bátortalanul, esetlegesen, kapkodva, rengeteg hibával játszottunk, amit a rétsági csapat azonnal és könyörtelenül kihasznált. A szünet után némileg rendeztük a fejekben lévő káoszt, de ez már csak a szépítésre volt elég a második félidőben. Kijózanító pofon volt ez a bajnokság kezdete előtt… Most már nincs helye a magyarázatoknak, eljött az idő a tetteknek! Bízom a színházi babonában: „Ha rosszul sikerül a főpróba, nagy siker lesz az előadás…!”
