A vármegyei harmadosztály Dél-Nyugati-csoportjának élén telelő Romhány játékos-edzője, Bencsik Emil eltökélt célokkal várja a tavaszi folytatást.
Remekül sikerült őszi szezonon van túl a vármegyei harmadik vonal dél-nyugati-csoportjában szereplő Romhány. Tizennégy lejátszott bajnoki mérkőzést követően tizenkét győzelmet és két vereséget könyvelt el az egyik nagy rivális Kétbodonyt jobb gólkülönbségének köszönhetően megelőző társulat. A listavezető titulus kapcsán az együttes ambiciózus játékos-edzőjét, Bencsik Emilt kérdeztük.
– Nyáron gyakorlatilag egy süllyedő hajót vett át, ami az előző szezonban a vármegyei négyben sem tündökölt. Először lehet játékos-edzője egy csapatnak. Ilyen téren mit kapott az ősztől?
– Nagyon örülünk, hogy éllovasok vagyunk, és mindent meg fogunk tenni, hogy itt is maradjunk- vágott bele Bencsik Emil. A srácok összeszoktak. Folyamatosan el tudtunk menni minden meccsre tizenöt-tizenhat fővel. Ezáltal egységet alkottunk és jöttek szépen az eredmények. Már elején bizakodtam, hogy a mezőny elején leszünk. Aztán, amikor jött a két vereség, be kellett látnom, hogy ez nem lesz annyira egyszerű, hiszen amatőr fociról beszélünk. Heti egy edzés van. Az is csak félig-meddig jön össze. Sikerült azonban változtatni a srácok hozzáállásán, játékfelfogásán, majd jöttek sorban az eredmények. Kellemeset csalódtam a társaságban!
– Kiemelendő, hogy ez idáig önök kapták a legkevesebb gólt. Minek lehet ez köszönhető?
– Hátul viszonylag keveset hibáznak a fiúk. Jó a kapusteljesítményünk is. Mivel kevesebb támadást engedünk az ellenfeleknek, ezáltal nem tudnak annyiszor helyzetbe kerülni, így nem kapunk annyi gólt. A jól megszervezett középpályás védekezésünknek és a hátvédek összhangjának tulajdonítható be ez a mutató.
– Személy szerint mi a véleménye erről a lebonyolítási formáról?
– A meccsszámnak örülök. Kezdő edzőként jó, hogy egy félév alatt tizennégy mérkőzésünk van. Persze jobb lenne több ellenféllel találkozni, ilyen téren nem igazságos. A másik két csoport legjobbjairól csak gondolhatjuk, mennyire erősek, a valóságot viszont nem ismerjük, mert nem játszhatunk velük. Szóval vegyesek az érzéseim.
– Mi a terv a tavaszi idényre?
– Mindenképpen azt szeretném, hogy magabiztosan nyerjék meg a bajnokságot és valamennyi mérkőzést élvezzék a játékosok, sok gólt szerezzünk.
– Beszélgetésünk egésze alapján, nyugodt szívvel megállapíthatjuk, nagyon csalódott lenne, ha végül nem jönne össze az első hely.
– Így van! Nem gondolok másra, de minden bajnokságot nehéz megnyerni. Nekünk sem lesz egyszerű dolgunk, de ezzel meg kell birkóznia a csapatnak.
– Pozitívum, úgy tudjuk, hogy további tinglitanglizás helyett, aranyérem esetén mindenképpen vállalnák az osztályváltást.
– Igen. Egyértelmű. Fel szeretnénk menni! Azonban nem lesz értelme a vármegyei másodosztálynak, ha ezt a csoportot nem tudjuk könnyedén hozni.
– Zárszóként csupán annyit mondanék, mindig kellemes érzés eltökélt, eltökélt célokkal rendelkező sportemberekkel interjút készíteni. Kíváncsian várjuk a folytatást.
– Én így gondolkodom. A hosszú távú tervem, hogy mindenképpen magasabb osztályba vinném fel ezt a csapatot. Természetesen az adott szinthez mérten, mindig kell majd erősítenünk, de mindenképpen szeretnénk minél feljebb jutni. Mivel van utánpótlásunk, ezek a fiatalok három-négy év múlva akár egy vármegyei kettes vagy éppen egyes gárdánál tudnának beépülni és elkezdeni karrierjüket. Jó lenne a vármegyei egyig elérni, de ahhoz még sokat kell fejlődnie a csapatnak és az egyesületnek. Azon vagyunk, hogy ezt a célt megvalósítsuk!
