Horváth Jenő felállt a vármegyei harmadosztályú Cered kispadjáról.
Jelen pillanatban az ötödik pozíciót foglalja el a Cered a vármegyei harmadosztály keleti-csoportjában Az előző hétvégén hazai pályán nem állt ki az említett csapat az Ecseg ellen, míg a mostani körben az SVSE otthonába nem látogat el a gárda. Időközben kiderült, hogy a társulat játékos-edzője, Horváth Jenő elbúcsúzott az érintett brigádról. Az alábbi közöljük a kispadról felálló tréner hozzánk eljuttatott nyilatkozatát.
Horváth Jenő: – Már az előző mérkőzéseket követően felajánlottam a csapatnak a lemondásomat – amit a játékosaim nem fogadtak el –, mert úgy gondoltam, bennem lehet a hiba. De most érett meg bennem az elhatározás, hogy három – véleményem szerint – sikeres év után befejezzem edzői munkámat. Félreértés ne essék, nem az eredmények miatt hoztam meg ezt a döntést, úgy gondolom, ki lehet kapni, de emelt fővel. Mindig is azt hangsúlyoztam a játékosaimnak, hogy egy csapat vagyunk akkor is, ha nyerünk, akkor is, ha elveszítünk egy adott mérkőzést. Az elhatározás a hozzáállásnak vagy inkább hozzá nem állásnak szól. Huszonnyolc fős keretből hétről hétre hat-hét játékos képes visszajelezni, hogy számíthatok-e a játékukra. Természetesen én megértem, hogy közbejöhet munka, iskola, sérülés… De sajnos itt már nem erről van szó… Valami szétesett…, és ehhez már nem tudom adni tovább a nevemet. Mondom ezt minden nagyképűség nélkül.
Edzőtársaim tisztában vannak azzal, hogy a munkánk nem csak abból áll, hogy hétről hétre pályára küldünk tizenegy játékost és összeállítjuk az aktuális keretet. Saját költségen utazunk saját autóval a játékosokért, előkészítjük a pályát, összeszedjük a szemetet, gondoskodunk a játékosok mezeiről, takarítjuk az öltözőt, időpontokat egyeztetünk a sportorvossal stb. Ezt a munkát csak akkor lehet százszázalékosan végezni, ha az ember, ha anyagi támogatást nem is, de legalább a csapat támogatását élvezi és látja, hogy megéri hétről hétre csinálni, mert a játékosok is beleteszik szívüket-lelküket. Köszönöm a szponzoroknak és a szurkolóknak, hogy támogatták a csapatot. Köszönöm a családomnak, hogy minden hétvégén időt szántak a pálya és az öltöző előkészítésére. Köszönöm annak a néhány játékosnak, aki bármilyen módon segített és támogatott. Köszönöm a csapatnak, hogy anno kaptam bizalmat és lehetőséget, hogy a vezetőjük lehettem. Megérte látnom, hogy milyen közösséget építettünk ez alatt a pár év alatt, sajnálom, de egy fejezet lezárult…
