Nem tudott rácáfolni a papírformára a Balassagyarmati SC.
Szombaton a Balassagyarmati SC-nél járt a Somos a vármegyei másodosztály huszonnegyedik körében. Nagy elánnal pályára lépve kezdtek a házigazdák, akik Boros révén már a nyitónegyedórában előnybe kerültek. Lassacskán elérték a szükséges üzemi hőfokot a látogatók, a szünethez közeledve pedig előbb Horváth révén egalizáltak, majd Kerényi büntetőjével fordítottak. Ráadásul duplán bosszankodhattak a hazaiak, mivel egy piros lap miatt tíz főre fogyatkoztak. A térfélcserét követően sem adta fel a létszámhátrányos alakulat, mentek, hajtottak a vendéglátók, de egyenlíteniük nem sikerült. Az utolsó húsz perchez érve pedig Kovács jóvoltából végleg lezárták a meccset a somosiak. Nem simán, de három egyes győzelmet elérve igazolta a várakozásokat Oláh Teofil brigádja.
Vármegyei II. osztály, 24. forduló:
Balassagyarmati SC-Somos VSE 1-3 (1-2)
Vezette: Kiss D. (Varga P. B., Annus A.)
Balassagyarmati SC: Csordás Á. – Beniczky, Rodák, Barna, Kalász, Csábi T., Csábi B. (Buzás, 37., Pifka, 79.), Boros, Orgoványi, Csordás K., Major. Játékos-edző: Pifka Gergő.
Somos VSE: Krizsanyik – Bocsó, Kovács E., Znamecz (Gál, 73.), Oroszi, Horváth (Móricz, 73.), Kerényi, Szeles (Vanó, 79.), Lakatos, Ajtai, Kotroczó (Adorján, 79.). Játékos-edző: Oláh Teofil.
Sárga lap: Barna, Csordás K., Vas, ill. Bocsó, Szeles, Móricz
Piros lap: Rodák (42., Balassagyarmati SC)
Gól: Boros (12.), ill. Horváth (35.), Kerényi (41.), Kovács E. (71.)
Jók: az egész csapat, ill. az egész csapat
Pifka Gergő: – Van mit mondanom, előre is elnézést kérek az olvasóktól, ha idén már sokadszor, de megint hosszú leszek. Múlt héten azt nyilatkoztam, hogy az ellenfél minden elemében felülmúlt minket és a játékvezető meglepő ténykedése ellenére nem rajtuk múlt a találkozó végkimenetele. Na, ennek az ékes ellenkezője történt ezen a találkozón, mert az ellenfél finoman szólva sem múlt felül minket minden tekintetben, a játékvezetők pedig a lehető legkomolyabb módon szóltak bele a találkozóba. Persze az ítéleteik megmagyarázhatóak, de lélektanilag erőteljesen az amúgy is jobb erőkből álló csapat felé billentették a mérleg nyelvét. Amíg ott könnyűszerrel fújtak büntetőt vagy második sárgát, addig ezek a másik oldalon rendre elmaradtak, valamint feltűnően közvetlen viszonyt ápoltak a vendégjátékosokkal, megjegyzem, amíg engem a gyerekkori ismerősömként tevékenykedő bíró is megint, ha a nevén szólítom, addig az ilyen jellegű megnyilvánulásokat ezen a meccsen nem igazán vették figyelembe, sőt oda-vissza baráti hangon szólt egymáshoz vendégjátékos és játékvezető. Jó lenne némi következetesség a játékvezetők részéről e tekintetben. Én egy végletekig nyugodt ember vagyok, aki ismer, ezt tudja, de ezen meccs bizonyos periódusában már én is magamból kikelve kiabáltam be a véleményem a játékvezetők felé, fura volt ezt megtapasztalni, mert ez rám abszolút nem jellemző viselkedésforma. Volt a meccsen játékosmegfigyelő, de nincsenek hamis illúzióim, ez egy következmények nélküli ország, ennek, ami itt történt, sem lesznek bármilyen következményei! Mindössze annyi történt, hogy néhány sportember és nekik szurkolók maroknyi csapatának elrontották a szombat délutánját. Összességében csapatom teljes mértékben méltó ellenfele volt, az amúgy elvileg magasabban kvalifikált ellenfélnek, ezért nagyon büszke vagyok rájuk. Nem igazán látszott a közel egy óra emberhátrány. Az utolsó percig harcoltunk és a meccs utolsó szakaszát leszámítva, mikor már-már minden mindegy alapon támadtunk, nem is nagyon volt komolyabb helyzete az ellenfélnek. Mezőnyfölényben voltak ugyan, de komolyabb helyzetek nélkül próbálkoztak áttörni a védekezésünket, ellenben mi rendre veszélyeztetni tudtunk a kontratámadásaink jóvoltából. Jó volt látni, hogy a csapat visszaadja, amit az öltözőben megbeszéltünk, ilyen szempontból kár, hogy a szezon végét járjuk. A Somos csapatának gratulálok a győzelemhez, mert az kétségkívül elérték, de ha egészen őszinte akarok lenni, kicsit csalódtam ebben a csapatban, nem azért, mert nem játszottak volna jól, hanem mert annak ellenére, milyen játékosok alkotják a keretüket, egy jóval szerényebb lehetőségekkel rendelkező csapat ellen, mint mi, nem túl szimpatikus arcukat mutatták. A bajnokságunkban minden „topcsapatot” figyelembe véve, én ki merem nyilatkoztatni, hogy hajrá, Karancsberény! Ők érdemelnék meg igazán, mint csapat, ezt a bajnoki címet. Én személyesen szívből szorítok nekik, hogy oldják meg az utolsó komoly feladatukat és ezáltal fricskázzák meg a lehetőségeikben más ligákban játszó riválisaikat. A játékvezetőkre pedig nem haragszunk, a meccs után egyeztettünk, hogy az ilyen éles meccseken bíráskodni nekik sem gyerekjáték, csak annyit kérünk tőlük a jövőben, hogy következetesebben és objektívebben ítéljenek, mindkét csapat amatőr szinthez vett szórakozását figyelembe véve. Köszönjük!
Oláh Teofil: – Egész mérkőzésen a mi akaratunk érvényesült, egy kellemetlen ellenfél ellen, értékes győzelmet arattunk, teljesen megérdemelten. Minden jót kívánunk a hazai csapatnak a továbbiakban!
A bajnokság aktuális állása:
