A szurkolóból játékossá váló Szabó István már csak csak a hangjával segítheti csapatát, a Bátonyterenye második számú együttesét.
Rendre fel-felbukkannak nem mindennapi történetek vármegyénk labdarúgásában. Mostani anyagunk egy ilyen sztorit tár a nagyközönség elé. Szabó István egy darabig szurkolóként segítette a Bátonyterenyei TC csapatait, mígnem egy váratlan fordulat után kapusként is csatlakozott szeretett klubjához. Cikkünk főszereplőjével a nem éppen szokványos szerepvállalása apropóján beszélgettünk.
– Szurkolóként mikor került kapcsolatba a klubbal?
– Körülbelül négy éve kezdtem el járni, először az ifi mérkőzéseire – mondta Szabó István. Aztán, ahogy felkerült a felnőttekhez pár játékos az U19-ből, csatlakoztam a „nagycsapathoz”, majd ekkor már mindkét együttesnek szorítottam.
– Milyen emlékekkel gyarapodott az elmúlt időszakban?
– Vegyes emlékeim vannak. Voltak jó és rossz tapasztalásaim is, örülök annak, hogy a csapat befogadott engem. Rossz emlékekként csak azt említeném meg, hogy voltak olyan játékosok, akik távoztak a csapattól és közel álltak a szívemhez.
– Hogyan jött az ötlet, hogy nem csak a pályán kívül, hanem azon belül is segítse az egyesületet?
– Az elnök úr, dr. Mátyás Mátyás felvetette az ötletet. Jelezte, hogy indítanak egy megye hármas gárdát, ahol később játékra jelentkeztem, hátha tudom segíteni a társaságot, saját tudásom szerint. Kisebb-nagyobb sikerrel ez össze is jött.
– Hogyan gondol vissza az első mérkőzésre?
– Először izgultam, hogy a tudásom maximumát tudjam nyújtani. Aztán nagyon jó lett az összhang a csapattal, aminek kifejezetten örülök.
– Miért éppen kapusként csatlakozott a kerethez?
– Régebben a Bartók Béla Általános Iskola kapusa voltam. Igaz, az kispálya volt, de úgy éreztem, hogy ez az a poszt, ahol jól érzem magam. Úgy döntöttem, megpróbálom nagypályán is.
– Vajon mennyire lehet hosszú életű ez a kezdeményezés?
– Remélem, hogy még sok mérkőzésen viselhetem a csapat mezét. A szívem a torkomban dobog a pályán. Teljesen más, mint amikor kívülről buzdítom a csapatot. Belülről is próbálom őket hajtani, az eredménytől függetlenül, hogy ne lehajtott fejjel menjünk le a pályáról.
– Meglátása szerint mire lehetnek képesek a különféle együttesek az évad hátralévő részében?
– Bízom bennem, az U19 bajnok lesz, illetve Siraky Gábor barátom nagyon jó eredményeket fog elérni és újra a góllövőlista élén láthatom. Tavaly negyven találattal gólkirály lett. Jelenleg pedig már most negyven gólnál tart, óriási szezont fut. Sajnos a megye egyes keretből távoztak játékosok, igaz, jöttek is. Remélem, jobban sikerül a folytatás, mint az őszi idény vége, és legalább olyan lesz, mint a szezon elején. A második számú alakulatunk tele van fiatal játékossal, akik mind tudnak fejlődni. Bízom benne, velünk lesz Fortuna és jobban fogunk zárni, mint ősszel. Megemlíteném, nagyon sokat köszönhetek a megye egyes csapat edzőjének, Berki Krisztiánnak, aki edzésen a maximumot próbálja kihozni belőlem. Smelkó Károlynak is nagyon sokat köszönhetek. Sokat segítenek nekem a fejlődésben. Köszönöm a megye egyes gárdának, hogy sok türelmük van hozzám!
– Milyen egy igazi szurkoló?
– Az eredménytől függetlenül buzdítja a csapatát és megpróbál minden meccsen ott lenni!
