A Héhalomhoz csatlakozó Rozmaring Péter szerint a tavaszi idény a túlélés féléve lesz, ezt követően viszont álmodhatnak majd merészebbeket is.
Pár héttel ezelőtt új tréner csatlakozott a vármegyei első osztályban szereplő Héhalom SE felnőtt együtteséhez. Immáron Rozmaring Péter is segíti a gárdát. A szakvezetőt a klubnál vállalt szerepvállalása kapcsán kérdeztük.
– Hogyan adódott a héhalmi lehetőség?
– Bakos József polgármester úr vette fel velem a kapcsolatot – mondta Rozmaring Péter. Ezt követően leültünk átbeszélni a dolgokat. A lényeg, hogy hosszú távon gondolkodunk. Nem gyorsan akarunk csapatot építeni. Téen öt embert igazoltunk, illetve nyáron is szeretnénk megszerezni öt-hat minőségi játékost. Már megvannak a konkrét nevek, akiket igazolunk. Nem a sötétben fogunk tapogatózni, hanem már konkrétan megbeszéltük velük, hogy itt folytatják. Pest- és Heves vármegyei első osztály focistákról beszélünk. A tervünk, hogy ott legyünk majd a középmezőny élén.
– Ez idáig milyen véleménnyel gazdagodott friss állomáshelyén?
– Minden adott! Jó pálya és öltöző van, illetve műfüves játékterünk is. Rossz idő esetén Heréden tudunk edzeni. Sok játékost már ismertem, párnak edzője is voltam. Tehát nem idegen közegbe kerültem. Elsősorban egy jó társaságot és közösséget szeretnénk építeni, amivel szerintem jó úton haladunk. Bár az eredmények eddig nem jöttek. Az első tavaszi meccsünket hat nullra kellett volna megnyerni, aztán találkoztunk a Stécével, velük nem vagyunk egy szinten. Majd jött a szintén erős Mohora elleni vereség. Itt szeretném megemlíteni Farkas Ferencet is, aki sokat segít nekünk. Kiemelném, hogy mindenben támogat minket Bakos József. Mindent megad annak az érdekében, hogy egy jó gárda alakuljon ki. Sok helyen megfordultam, de ilyen szintű támogatással még nem találkoztam! Úgy gondolom, a polgármester úr megérdemli, hogy egy ehhez méltó képességű és összetételű társaság legyen Héhalomban, amely sokkal jobban szerepel és büszke lehet ez a kis falu erre a közösségre!
– Korábban hol ténykedett edzőként?
– Zagyvaszántón, Petőfibányán és Heréden. Kapus- és asszisztens edzőként is dolgoztam. A Heves megyei válogatottnál zajló munkában is elég tevékenyen részt vettem a kapusok kiválasztásában, felkészítésében.
– Mi a hitvallása?
– Ha tudunk szó szerint egymásért küzdeni és harcolni, az edzésen mindent megteszünk, amit meg kell, és a mérkőzés után nyíltan, emelt fővel le tudunk egymással szemben ülni elfogyasztani egy tál ételt és beszélgetni, valamilyen szinten barátként tudunk egymáshoz közelíteni és egy jó egységet alkotunk, akkor már elértünk valamit. Eddig ezt mindenhol sikerült kialakítani. Persze, ahogy eddig is, most is lesz vezéráldozat, és aki lemorzsolódik, mert mindenkinek nem lehet szimpatikus az, amit én szeretnék, viszont az is biztos, ha valamerre elindulunk, arra kell menni! Ez akkor is így volt, amikor fociztam, amit az edző mondott, úgy kellett cselekednünk, és akkor vált egységessé a csapat. Ha egyfelé húzzuk a szekeret, abból csak jó fog kisülni.
– Volt valamilyen információja a Nógrád vármegyei labdarúgásról?
– Nagyon sok mindenkit ismerek, de magát a bajnokságot nem. A Pásztót és a Palotást a települések közelsége miatt jobban ismerem.
– Mik lehetnek a második félév elsődleges feladatai?
– A korábbiaknál szeretnénk valamivel egységesebbek lenni. Ilyen téren már most is van előrelépés, öltözői hangulat van. Először a fegyelmet, a pontosságot, az edzésen való tempót kellett nekik megtanulni. Nyilván vannak olyanok, akik nem megyei első osztályú szintű labdarúgók, de akadnak olyanok is, akik bőven megütik ezt a szintet. Vannak héhalmi fiúk, akik úgy volt, elmennek, de mondtam ne tegyék. Ezt nem bántam meg, mert lehet belőlük futballista. Ehhez nyilván idő kell. Ez a túlélés féléve lesz! Egy héten kettőt edzünk. Mindent beleteszünk, amit tudunk. Rá kell szabni a taktikát a csapatra. Most olyan taktikát alkalmazunk, amit én nem nagyon kedvelek, viszont a csapat ezt bírja el.
