2024.02.28.

,,Én végig nagyon bizakodtam”

A vármegyénk válogatottjával rekordnak számító szerepléssel előrukkoló Szabó Gábor tudta, hogy benne lehet egy ilyen teljesítmény csapatában.

Mint ismert, a közelmúltban Nyírbátorban vett részt a kétévente szokásos regionális selejtezőn vármegyénk válogatottja. A Szabó Gábor által irányított alakulat végül rekordnak számító helyezést és pontszámot tett le az asztalra. Hét egységet begyűjtve zárt csoportja második pozíciójában alkalmi együttesünk. Az eredményes szereplés kapcsán a gárda vezetőedzőjét kérdeztük.

– Az útra kelés előtt aláírta volna a végül rekordnak számító megszerzett hét pontot?

– Furcsán hangzik, de nem biztos – vágott bele Szabó Gábor. Ahogy mondtam már, ahogy összeállítottuk a csapatot, volt egy elképzelésem, hogy milyen keretet szeretnénk, és hogy ehhez milyen játékosokra van szükség. Akár motiváltságban, akkor futballtudásban. Ez volt a legfontosabb. Nagyon hittem ebben, hittem a srácokban! Szóval nem írtam volna alá, mert szerettem volna még több pontot begyűjteni, ami egyébként simán benne is lehetett volna. Természetesen nagyon örülünk ennek a szereplésnek, de én tudtam azt, hogy jól fogunk teljesíteni.

– Utólag félig tele van a pohár vagy félig üres?

– Nagyon felemás… Hatalmas volt az örömünk és büszke vagyok a játékosokra, mert az egész kifejezetten jól sikerült. Viszont visszagondolva, még komolyabb meglepetést is elérhettünk volna. Ez simán benne volt a csapatban! Nem csak amiatt állítom ezt, mert az első meccs második félidejében milyen jól fociztunk vagy mert előtte milyen gólokat kaptunk és hogy buktuk el a mérkőzést. Azért is mondom ezt, mert mielőtt pályára léptünk Heves vármegye ellen, láttuk a Borsod-Szabolcs találkozót. Még ott is benne volt, hogy elsők lehetünk a csoportban. Egy tizenegyest és két totális ziccert is a gólvonalról lőtt fölé a Szabolcs, pedig, ha ők nyernek, teljesen más a szituáció. Ha picit a Fortuna is mellénk áll, ebből még több jöhetett volna ki.

– Mit gondol magáról a rekord tényéről?

– Nagyon örülök neki, de tényleg annyira hittem ebben, hogy még az első meccs után is így volt, mert nagyon jól játszottunk. Amikor a taktikai értekezlet volt, az utolsó pár mondatban arról volt szó, ezer százalék, hogy meg fogjuk verni a Szabolcsot és visszajönnek a remények. Azzal a győzelemmel nagyon sokat visszahoztunk. Én végig nagyon bizakodtam.

– Visszatekintve a mérkőzésekre, utólag bármit másképp tenne?

– A futball mindig olyan, utólag könnyű okoskodni. Pont az edzői szakma az egyik legnehezebb része, hogy hozzuk meg a döntéseket. Nem gondolnám, hogy bármit is másképpen csinálnánk, mert már az elejétől tudtuk, mit szeretnénk játszani, és ez a metodika az elejétől fogva végig kísért. Szerintem mindent ugyanígy csinálnánk. Egyébként nagyon sok döntésünk beigazolódott. Ahogy rotáltuk a csapatot, variáltuk a posztokat. Mindig tudtunk nézni legalább egy félidőt az aktuális ellenfélből. Plusz a regenerálódás részét is megoldottuk. Szóval ez így volt, ahogy történt.

– Nyilván minden játékost megilleti a dicséret. Ettől függetlenül van esetleg olyan ember, akit ki tudna emelni?

– A játékunkon és a hozzáállásunkon kívül nagyon pozitív volt a résztvevők fizikális állapota. Ezért gratuláció jár a klubok edzőinek, látszott, hogy jó munkát végeznek az egyesületeknél! Itt említeném meg, hogy minden kolléga partner volt. Nekem volt egy bizonyos koncepcióm a meghívók kapcsán, de kikértem az ő véleményüket is, ők a megemlített játékosokon felül kiket ajánlanának. Őket természetesen ugyanúgy meginvitáltuk. Utána történt a keretszűkítés. Nagyon pozitív, ahogy együtt tudtunk dolgozni. Ez pedig a magyar labdarúgásban igen fontos, mert maradjunk annyiban, inkább a rosszindulat vagy az irigység vezérel embereket… Most viszont azt gondolom, ez a fajta összefogás is kellett ahhoz, hogy ez a csapat így szerepeljen. Huszonkét embert lehetett nevezni, de mi nem vittünk el ennyit, csak tizenkilencet. Az utolsó pillanatban kiesett Horváth Tamás betegség miatt, illetve hasonló ok végett Girán Máté sem tudott jönni. Így pihentetni sem tudtunk annyira. Voltak posztok, ahol minden meccset végigjátszotta ugyanaz a játékos. A többieket rotáltuk az adott mérkőzésen, az ellenfélhez mérten. Voltak nagyon jó teljesítmények. Nehéz egy ilyen torna után bárkit kiemelni, de Szita Bence extra volt. Én még dolgoztam vele Balassagyarmaton, de eszméletlen formában futballozott. Mellette is voltak nagyon jó produkciók. Ökrös Balázs játéka óriási meglepetés, pozitív értelemben. Tudtuk, hogy milyen focista, de ő is extrát nyújtott, ahogy például Török Ákos is. Ők végig a pályán voltak a meccseken. Tóth Szabolcs kvalitásait ismertük. Gazdag Bálintot megemlíthetném a góljai miatt. Budveszel Benett törött lábujjal jött el és jól is játszott, ami bene volt, kihozta. Mondhatnám egyébként bármelyik játékost, szóval tényleg nagyon nehéz volt kiemelni, az egész társaság előtt le a kalappal. Ráadásul a 2005-ös játékosokat nem tudtuk elhozni, mert utólag szembesültünk az ezzel kapcsolatos szabállyal, pedig még inkább meg tudtuk volna mutatni a tehetségeinket. Nagyon sok van ebben a csapatban. Reméljük, ez ki is fog jönni a későbbiekben.

– Mi lehet ennek a projektnek a folytatása?

– Amikor leültem beszélni a szövetséggel, és volt egy beszélgetésünk, kiket szeretnék magam mellé, akkor az hangzott el, hogy hosszabb távon dolgozhatunk ezzel a stábbal. Jeney Gyula kapcsán kérdés, hogy lesz magasabb osztályú lehetősége és hova viszi a sors. Azért is hívtunk be jó pár fiatalt, mert szeretnénk a jövő csapatának az alapjait lerakni. Az igazgatóságnak egyébként vannak tervei ezzel a válogatottal. Nem csak a téli idényben, hanem esetleg a nyári szünetben is. Meglátjuk, hogy tud ez megvalósulni. Vannak ötletek. Egyelőre ez még annyira kialakulóban van, hogy nem is szeretnék róla több mindent elmondani, mert aztán, ha valami nem úgy lesz, jönnek a kommentek…