Az Érsekvadkerttől búcsúzó Szenográdi Péter jó érzésekkel tekint vissza az elmúlt öt és fél évre.
Mint az olvasóink számára már egy ideje ismertté vált, a klubot játékosként és edzőként is jó darabig segítő Szenográdi Péter öt és fél esztendőt követően távozott Érsekvadkertről. A döntés kapcsán kerestek meg az érintettet, aki össze is foglalta gondolatait weboldalunk számára.
– Mikor és miért határozott úgy, hogy távozik a csapattól?
– Tulajdonképpen az egész őszi szezon úgy telt, hogy folyamatosan gondolkoztam a búcsún – mondta Szenográdi Péter. Sajnos ezen időtartam alatt nem tudtam maximálisan a csapatra koncentrálni, így azt éreztem, hogy ez lesz a legjobb döntés.
– Hogyan gondol vissza a mögöttünk hagyott öt és fél évre?
– Rengeteg élményt, tapasztalatot és nem utolsósorban barátot szereztem, kaptam Érsekvadkerttől. Ezért is volt rossz azt látni, hogy a csapat szenved, mert a barátaim szenvedtek. Mindig a legjobbat akartam a csapatnak és ők is nekem, sosem volt olyan, hogy amit kértem, ne csinálták volna meg. Sokat köszönhetek nekik.
– Egy-egy jobb periódus után mostanában viszont szemmel láthatóan nem ment a gárdának…
– Nem tudtam százszázalékosan ott lenni, de szerintem az is hozzájárult az egészhez, hogy túlságosan baráti lett a csapat és edzője közti viszony ebben a félévben. Igaz, az eredményt bánom, bánjuk, de ezt a viszonyt egyáltalán nem.
– Az utánpótlást is vitte a hátán, ráadásul jól is szerepeltek az érintett korosztályok. Jelenlegi érzése szerint a felnőtt foci vagy inkább az ifjú labdarúgópalánták nevelése áll közelebb a szívéhez?
– Mindkettőnek megvan a maga szépsége és a rossz oldala. A felnőtt futballról többet tudna az ember beszélni, de inkább hagyjuk, mert mindenkinek megvan a maga véleménye. Az utánpótlásban öt és fél évig voltam ‘Vadkerten, ez idő alatt szerintem a maximumot kihoztam a faluhoz és a költségvetéshez viszonyítva. Voltunk bajnokok, jártunk országos bajnokságban egy évet, és ami a legjobban motivált és örömmel tölt el, hogy sok gyerek bemutatkozhatott felnőtt szinten. Ezeket majdnem a semmiből tudtuk elérni.
– Merre tovább?
– Először is, mindent köszönök azoknak, akik bíztak bennem és mindig mellettem állnak vagy álltak. Sok sikert kívánok az Érsekvadkertnek! Remélem, nem a semmiből kell újra csapatot építeni. Egyelőre ebben a fél évben csak edzeni és focizni szeretnék. Aztán, hogy mit hoz a jövő, az majd kiderül. Van mindenféle megkeresésem, de semmit sem szeretnék elkapkodni, messze van még az átigazolási időszak vége.
