Otthon nyert a Dejtár, idegenben győzött a Patak.
Még az előző hétvégén a huszonhetedik kört rendezték meg a vármegyei harmadik vonal Észak-Nyugati-csoportjában. A két lejátszott meccsen a Dejtár és a Patak örülhetett. Nézzük meg a részleteket!
Vármegyei III. osztály, Észak-Nyugati-csoport, 27. forduló:
Dejtár SE-Érsekvadkert SE II 5-2 (3-1)
Gól: Pap (8.), Gál N. (28.), Jakus (33., 48., 59.), ill. Szekeres (44.), Szabó L. (86.)
Balga Ferenc: – Mindkét félről egy tét nélküli mérkőzés volt a tabellát nézve. Ettől függetlenül mi úgy készültünk, mint a többi meccsre. Sajnos ki kell mondanom, hogy a megszokott nagy iramú rangadó helyett egy barátságos hangulatú találkozó jött össze. Ellenfelünk nagyon tartalékosan érkezett, már az elejétől az volt a kérdés, mennyivel nyerünk. Nehéz volt így felpörögni ezen a napon, ami érzékelhető volt. A mi érdemünkből ez semmit nem von le, sikerült visszavágni riválisunknak. A ‘vadkertiek kihozták ebből a maximumot, amihez gratulálok, és az éves teljesítményükhöz is.
Farkas Bálint: – Mostanra teljesen elfogytunk, lasszóval kell az embereket összeszedni, nagyon szomorú. Aki ott volt a meccsen, az mindent megtett, akár teljesen idegen poszton, akár sérülten játszott, nekik nagyon köszönöm! Gratulálunk a Dejtárnak a megérdemelt bajnoki címhez!
Szokolyi Alajos SE (Bernecebaráti-Kemence)-Patak FC 2-3 (1-0)
Gól: Ujvári (3., 59.), ill. Németh (65.), Bogdány (68.), Kürtössy (70.)
Németh Krisztián: – Jól kezdtünk, már az elején sikerült gólt rúgnunk. Ezt követően, mintha kicsit megfogott volna az előnyünk, mert akkor eléggé jött a Patak, dolgoztak ki helyzeteket, de jól álltuk a sarat. Még az első félidőben is voltak lehetőségeink, amiket nem sikerült értékesíteni. A második félidőben már kiegyenlítettebb játék folyt. Mindkét csapatnak volt helyzete. Izgalmas, jó meccs volt. Megszereztük a második gólunkat is egy kontrából. Aztán jött a fekete leves. Érthetetlen módon, elkövettünk egy buta hibát, amiből az utolsó emberünk megakadályozta a csatárt, hogy ne lépjen ki. Egyből jött a piros lap, majd jött a kritikus öt perc. Amit érthetetlen számomra, ha még emberhátrányban is vagyunk, kettő egynél akkor is ki kell védekezni. Csúnya ilyet mondani, de akár úgy, hogy tízen beállunk a saját tizenhatosunk elé, és arra rúgom a labdát, amerre állok. Addig ezt kellett volna, amíg visszajövünk. Sajnos ez így alakult. Vannak biztató jelek. Nem tudom elmarasztalni a társaságot. Gratulálok mindkét csapatnak! Még van egy forduló, majd jöhet a megérdemelt pihenő. Nem szabad csüggednünk!
Bella Sándor: – Már a meccs elején egy hibát vétve öngólt szereztünk, ezzel vezetett házigazdánk. Nem törtünk össze, a megbeszéltek szerint nyugodtan, fegyelmezetten futballoztunk, és ezáltal dolgoztunk ki sok helyzetet. Itt van jócskán hiányérzetem, mert gólt, gólokat kellett volna szereznünk. A második félidőre szerkezetet váltottunk, de akkor ez még nem vált be. Egy újabb védelmi baki után kétgólos lett a hazaiak előnye, de maradt még egy kis puskaporunk. Öt perc alatt a magunk javára fordítottuk a meccset, ami elsősorban a csereként beszálló játékosainknak köszönhető! Igazából már egy tét nélküli mérkőzésen, sportszerű keretek között, egy jó és élvezetes meccset láthattak a nézők. Gratulálok a Dejtár bajnoki címéhez, csapatomnak az ezüst- és Érsekvadkertnek a bronzéremhez!
