A második félidő okozta a Pásztó vesztét.
Szombaton Hatvanban fogadta az Érsekvadkert a Pásztót a vármegyei élvonal tizenhatodik fordulójában. Az első félidőben meddő fölényben adogattak a házigazdák, de leginkább csak labdabirtoklási fölénnyel jeleskedtek, gólig nem jutottak el a szünetig. Aztán a második felvonás elején Hamar juttatta gyorsan előnyhöz a pályaválasztót, majd negyedóra múlva tovább nőtt a különbség. Nem adta fel a másik oldal és kisvártatva Ocsovszki szépített. Egyenlíteni nem tudott a hátrányban lévő oldal, sőt Orovecz büntetője által megint kapituláltak a pásztóiak, aztán a duplázó Kispéter állította be a ‘vadkertiek négy egyes sikerét jelentő végeredményt.
Vármegyei I. osztály, 16. forduló:
Érsekvadkert SE-Pásztó SK 4-1 (0-0)
Hatvan, Népkert Sporttelep, 60 néző. Vezette: Kovács M. (Elischer M., Pál A.)
Érsekvadkert SE: Flamich – Lanczkor, Girán, Vasilijevic, Márkus – Lukáts (Sztraka, 84.), Tóth Sz., Orovecz – Büki, Hamar (Juhász M., 79.), Kispéter. Vezetőedző: Nyikos József.
Pásztó SK: Kresák – Almási, Lipták, Kotasz, Békési (Nagy Zs., 79.) – Percze, Kelemen – Hegedűs, Szőllősi (Csépe I., 68.), Dinka – Tari (Ocsovszki, 56.). Vezetőedző: Smelkó Károly.
Sárga lap: Büki, Lanczkor, Girán, ill. Dinka, Almási, Ocsovszki, Békési, Csépe I.
Gól: Hamar (46.), Kispéter (61., 88.), Orovecz (78.), ill. Ocsovszki (67.)
Jók: az egész csapat, ill. Almási, Lipták, Hegedűs, Percze
Nyikos József: – Egy jó csapattal játszottunk, ami szerintem tavalyhoz képest is fejlődött, stabil, hajtós gárda. Viszont azt érzem, ennek ellenére mi irányítottuk a mérkőzést, próbáltunk tempót diktálni. Igyekeztünk, hogy nálunk legyen a labda. Nagyon sok helyzetet kihagytunk. Azt mondom, hogy ilyen arányban is megérdemelt a győzelmünk. Ezt úgy mondom, hogy tényleg egy kimondottan jó ellenféllel találkoztunk. Nézőszórakoztató meccs volt.
Smelkó Károly: – Nyilván úgy rendezkedtünk be a mérkőzésen, hogy tudtuk, milyen csapattal játszunk. Tele van, ezen a szinten kiváló labdarúgókkal ez az együttes. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy az első félidőben hiába birtokolták többet a labdát és rúgtak nyolc szögletet, csak rögzített szituációkból volt helyzetük. Tehát ziccert nem tudtak kialakítani a kapunk előtt. Mondtam, hogy a szünet után is maradjunk ebben a felállásban, várjunk még türelmesen. Úgy is történt. Aztán volt egy jobboldali beívelés, azt valahogy bekotorták, ahogy lenni szokott. Igazándiból, nem tartottam egy olyan nagy helyzetnek. Nyilván akkor utána már váltanunk kellett a játékrendszeresen, és akkor már több lehetősége adódott az ellenfélnek a kontrákra. Én azt mondom, ha a játékvezető az elejétől fogva úgy indítja a mérkőzést, ahogy kellett volna, tehát mindjárt megfogja, más a helyzet. Ezek a magasabb osztályt megjárt, rutinos ‘pesti játékosok nyilván annyit engednek meg maguknak, amit a játékvezető enged nekik. Ők addig mentek el, ameddig lehetett. Ha a játékvezető az elején megfogja sárgákkal a meccset, akkor az biztos, hogy nincs ez, és nem csak a játékvezetőről van szó. A két asszisztens abszolút nem segített neki. Nem akarok itt bírózni, de mindenki tudja, hogy a mérkőzésnek lélektana van. Vezetett az ellenfél kettő egyre, majd kaptunk egy olyan gólt… Tizenegyes volt, a mi butaságunk volt, Békési Peti lába fölött átesett a srác, elakadt benne, játékban volt a labda, büntető. Nem is vitatkozok rajta. Csak előtte éppen kézzel ütötte el a „gyerek”, ami az egyes számú asszisztens előtt történt három méterrel. Ő ezt nem látta. Nyilván mindenki hibázhat, ahogy mi is. Utána próbáltunk még beleállni a meccsbe, voltak helyzeteink is, amiket sajnos nem tudtunk kihasználni. Azt kell mondanom, az Érsekvadkert azért előrébb jár nálunk, és gratulálok nekik a győzelemhez! Mi pedig dolgozunk tovább, csináljuk a dolgunkat. Jövő héten a Bátonyterenyével játszunk, ugyanitt. Sajnos nem tudunk a saját pályánkon szerepelni, mert még építik a lelátót és a rekortánt, így a következő fordulóban még itt kell szenvednünk Hatvanban. Remélem, hogy mielőbb Pásztón tudunk majd futballozni, és akkor azokat a találkozókat majd meg tudjuk nyerni, amik nekünk ahhoz kellenek, hogy elérjük a céljainkat. Bár most, ahogy hallottam, az Építők megverte Karancslapujtőt. Mondjuk, nagy szorzó nem volt rá. Én biztos meg mertem volna fogadni egész komoly összeggel, hogy az Építők nyerni fog. Most már nem a mi kezünkben van a dolog. Próbálunk játszani, aztán majd, ami kijön belőle… További sok sikert kívánok az Érsekvadkertnek, mi pedig dolgozunk tovább!