A Nógrád vármegyei női kispályás bajnokság góllövőinek versenyét a Salgótarjáni VSE-t erősítve behúzó Bujtár-Bokor Berill a védelemben érzi jobban magát, de mint az egyéni cím is mutatja, nem ijed meg, ha helyzetbe kerül.
A különféle felnőtt és utánpótlás bajnokságok mellett a hölgyek is űzik versenyszerűen a labdarúgást vármegyénkben, sajnálatos módon, csak kispályán, évek óta változatlan körülmények között. Az érintett pontvadászatban az aranyérmes Salgótarjáni VSE-t erősítő Bujtár-Bokor Berill szerezte a legtöbb gólt, aki tizennyolc mérkőzésen huszonegy alkalommal talált be. A merész tervekkel rendelkező, futsal terén az NB II-be vágyódó klub oszlopos tagját eredményes teljesítménye apropóján kérdeztük.
– Remek évadot zártak a különféle sorozatokban. Hogy tudná összefoglalni az elmúlt idényt?
– Az idei szezonban is két pontvadászatban vettünk részt, a Pest megyei futsal- és a Nógrád megyei kispályás bajnokságban – mondta Bujtár-Bokor Berill. A tornarendszerben működő futsalban az alapszakaszt nagyon magabiztosan nyertük meg. A felsőházi rájátszásban célunk az volt, hogy megvédjük a bajnoki címünket. Két mérkőzés kivételével minden úgy alakult, ahogy azt elterveztük. Örülök, hogy ismét sikerült az élen végeznünk. A Nógrád megyei bajnokságot veretlenül, és mindössze nyolc kapott góllal zártuk. Ki kell, hogy emeljem, ebben a szezonban a futsal Magyar Kupában is elindultunk, és egy hajszállal maradtunk le a négyes döntőről. Két NB II-es csapatot is parádés játékkal győztünk le, majd a „final four”-ba jutásért alul maradtunk az NB I-es Budaörs csapata ellen.
– Mi a véleménye a saját teljesítményéről?
– Mindig van hova fejlődni! A mérkőzések után egyből azon agyalok, mit lehetett volna még jobban csinálni, hogy azt mondjam, tényleg rendben volt minden. Talán ilyen nincs is soha. Az edzéseken és mérkőzéseken is próbálom a legjobbat kihozni magamból, mind a védekezésben, mind pedig a támadásban segíteni csapatomat. Elsősorban a védelemben érzem legjobban magam, de az utóbbi két szezonban kétszer is sikerült begyűjteni a gólkirályi címet, szóval nem ijedek meg akkor sem, ha helyzetbe kerülök.
– Miért kezdte el rúgni a bőrt és mi ragadta meg ebben a sportban?
– Édesanyámnak köszönhetően több sportban is kipróbálhattam magam, mindig vonzott mindenféle mozgástevékenység, ezáltal versenyeken is részt vettem. Ennek ellenére számomra mindig a foci volt a legjobb program. Ha tehettük, eljártunk meccsekre, és a félidőkben azonnal labdát ragadtam, hogy kapura rúghassam. Komolyabban tizenöt éve kezdtem, a régi Skorpió utánpótlás csapatában, Szebeni Árpi bácsiéknál, azóta is a rabja vagyok, és még remélem, lehetőségem lesz jó sokáig űzni ezt a sportot.
– Hogyan látja a Nógrád vármegyei női labdarúgás helyzetét napjainkban?
– Elszomorít. Évek óta nincs változás, ami számomra elég bosszantó. Tizenöt éve focizok, és ugyanott tart a női foci Nógrádban, talán még kevesebb a lehetőség. Nem csoda, hogy nem akarnak jönni focizni a fiatalok, aki teheti, inkább Budapest környékén próbál szerencsét. Lehetne ezt a megyei kispályás bajnokságot a téli időszakban is folytatni a sportcsarnokban. Vagy akár egy új bajnokság kezdetével, futsal tornarendszerben is. Sok tehetséges lány van mindegyik csapatban, így össze lehetne hozni tizenöt-húsz játékost és kipróbálni magunkat nagypályán is. Több megyében is sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a női focira, mi viszont eléggé le vagyunk maradva.
– Mik lehetnek a Salgótarjáni VSE rövidebb és hosszabb távú céljai?
– A következő szezonban az NB II-es futsal bajnokságban szeretnénk elindulni és természetesen a lehető legjobb eredményt elérni. Úgy gondolom, minden lehetőségünk adott, hogy most ismét megugorjuk ezt a lépcsőt, ugyanis Horváth Szabolcs, a vezetőség egyik oszlopos tagja, pénzt, időt és energiát nem sajnálva segíti előre a lányokat, emellett egy olyan kiváló edző segítségével indulhatunk, aki nemcsak szakmailag érti a dolgát, hanem a szívét-lelkét beleteszi a fociba, és bár sokszor nagyon nehéz velünk, mellettünk van és támogat minket mindenben.