Az újabb bajnoki címet szerző Patak sikerkovácsa, Bella Sándor szerint megérdemelten gyűjtött be újabb végső elsőséget csapatával.
Hamarosan ismét nekivág egy újabb évad küzdelmeinek az utóbbi időben a vármegyei harmadik vonal szintjén rendre meghatározó szerepet betöltő Patak FC. Az előző idény végén a régiónk legalacsonybab osztályának Nyugati-csoportjában ismét révbe érő gárda mesterét, Bella Sándort együttese legutóbbi sikere kapcsán kérdeztük a közelgő bajnoki rajt előtt.
– Személy szerint hová helyezi el a legutóbb megszerzett bajnoki címet a korábbi elsőségek rangsorában?
– Ahogyan sok, egyesületen kívüli ember, úgy az én véleményem is az, hogy ez volt zsinórban a negyedik elsőségünk, tökmindegy mi történt korábban – mondta Bella Sándor. Azt, hogy hová helyezem ezt a mostani elsőséget, én nem így értékelném, mert mindegyik első helynek megvolt a maga értéke, de igyekeztünk nem megelégedni a helyzettel, mindig tudtunk hozzátenni egy kis pluszt, ami értékesebbé tette a következő évet és erősítette a csapatszellemet! A játékosok partnerek, jó a közösség, ennek is köszönhető, hogy több nem mindennapi csúcsot is felállítottunk, de most amire igazán büszke vagyok, hogy a tavalyi bajnoki cím mellé miénk volt a legsportszerűbb csapat címe is, amit az idén ugyanígy begyűjtöttünk. A javulás, a fejlődés kézzelfogható, hiszen az előző szezonban huszonhét sárga lap és egy piros lappal lettünk az elsők, idén már csak tizenkét sárgát és egy pirosat gyűjtöttünk be. Szóval a maga módján mindegyik elsőségünk értékes volt
– Volt olyan pont, amikor úgy érezte, akár ki is csúszhat a kezeik közül az aranyérem?
– Őszinte leszek, az ipolyszögi mérkőzésig többször is megfordult a fejemben, hogy nem lesz meg a címvédés, hiába az addig ötvenhat mérkőzéses győzelmi sorozat, már érezni lehetett a fiúkon, hogy sok már a hétről hétre maximumot nyújtva, győzelmi kényszerben játszani. Nem beszélve arról, hogy nekünk mindegy volt, erős-e az ellenfél vagy esetleg gyengébb, mert mindenkivel becsületesen meg kellett küzdeni! Az Ipolyszög elleni vereség után viszont lekerült a teher a vállakról, és újra a régi, megszokott, magabiztos futballt játszva, végül megérdemelten szereztük meg a bajnoki címet.
– Mi volt más az említett meccsen, minek lehetett köszönhető az a botlás?
– Sem akkor, sem azóta nem keresünk kifogást a miértekre. Ami biztos, az Ipolyszög azon a meccsen teljesen megérdemelte a győzelmet! De mint mondtam, nagy volt már a nyomás a csapaton, több téren is tartottuk a vasat a tűzben. Utólag viszont kiderült, hogy ez jót tett a csapat lelkének, mert ha nem ott kapunk ki, hanem utána bármelyik más meccsen, akkor most nem mi vagyunk a bajnokok!
– Valószínűleg akkor végleg eldöntötte magában, hogy ismét megpróbálja megszerezni a mérkőzés hősét, a négy gólig jutó Takács Gergelyt…
– Kellett valami, amivel bizonyítja, hogy érdemes arra, hogy pataki mezt húzhasson magára! Viccet félretéve, ő az a játékos, akit már három éve szeretnék leigazolni, most jött el az ideje. Úgy gondolom, hasznunkra tud lenni ő is, beleillik a csapat arculatába.
– A szezont egy abszolút döntő zárta le. A Somos-MTSE II elleni fiaskót némiképp szomorúan vette tudomásul vagy amolyan bónuszként tekintett erre az összevont fináléra?
– Mindenképpen pozitívan értékeltem az egész szervezést! A Mátraterenye felkérését, hogy ők nagyon szeretnének egy ilyen döntőt játszani, én örömmel vettem, és annak is, hogy a Vármegyei Igazgatóság partner volt és ilyen jól leszervezte ezt a találkozót! Számomra csak az volt kérdés, mennyire tudnak a fiúk visszarázódni a bajnokság vége után három héttel egy hirtelen jött kupadöntőre? Tudtuk, mit vállalunk, hallottuk, olvastuk, az ellenfélről az infókat, de mi sem előtte, sem akkor, de még utána sem foglalkoztunk ezzel! Mi ezzel egy örömfocira készültünk, amit meg is kaptunk, a vereség semmit nem von le csapatom egész éves teljesítményéből.
– Mit jelent a társaság számára, hogy újra önök kaparintották meg a Filiczki János ,,Fair Play”-díjat?
– Számomra nagyon sokat! Mi nem készültünk erre a díjra, bár soha ne kellett volna ilyet alapítani, de Filiczki Jani neve a garancia arra, hogy egy sportszerűségi díjat nevezzenek el róla! Az elmúlt években kialakult egy rendszer, egy játékstílus, amit az elképzeléseim szerint csakis nagy odaadással és fegyelmezett játékkal lehet jól csinálni! Mindig elvárom a játékosaimtól, hogy az erejüket, a figyelmüket csakis a játékra összpontosítsák, és ne a hátráltató, fegyelmezetlen játékra, reklamálásokra! Minden évben csiszolódott ez egy kicsit, mára pedig elismerésként immár kétszeres Filiczki-díjasok vagyunk! Biztos vagyok benne, hogy Jani is nagyon büszke ránk, mint ahogyan mi is a nevét viselő díjra!
– A klasszikus kérdés, amit azért illik feltenni, akár századszor is. Kacérkodtak az osztályváltás gondolatával vagy nem fordult meg a fejükben ez a lépés?
– Minden évben megfordul a fejemben, hogy mi lenne ha… Csak sajnos túl sok ebbe a történetben a „ha”! Ha lenne több költségvetésünk, ha lenne egy stabil utánpótlás, ha lenne több, sokkal több segítség, ha nem egyedül nekem kellene mindenről gondoskodni, és megcsinálni a nevezéstől, a fűnyíráson keresztül, a pálya vonalazásig mindent. Stb,stb… És akkor még itt van a csapat, ma már nem mindenki tud családos emberként plusz költségeket felvállalni, ami mondjuk az utazást jelenti, ugyanis mi ezt évek óta így tesszük, erre nekünk nincs tartalék. Korábban hét játékosom mondta, hogy örülne, ha feljebb lépnénk, de akkor sajnos ők már nem tudnák vállalni egyéb okok miatt, és persze nem haragudnának meg, ha ezért ki kerülnének a keretből. Nos, akkor a lényeg, egyetlen játékosomról sem vagyok hajlandó lemondani csupán azért, hogy most feljebb játszhatnánk, nem hogy hétről! Ezek a játékosok sokat tettek a csapat sikereiért, ide tartoznak, senkiről nem mondunk le csak azért, hogy másoknak megfeleljünk.
– Mi történt a nyáron a gárda háza táján?
– A nyár elsősorban a pihenésé és a családé. Két felkészülési mérkőzést terveztünk, amiből a második sajnos elmaradt. Lesznek új arcok a keretben, egyikük sem ismeretlen. Egy kapus érkezett Galgagyörkről, Farkas Dávid. Két támadó, Takács Gergely Ipolyszögről és Forgács Levente a Szokolyi Alajos SE-től. Távozónk nincs, sérültünk viszont igen. Simó Zsolt komoly műtét előtt áll, de csapatkapitányunk, Csókási Csaba is kénytelen vagy két hónapot kihagyni kisebb műtéti beavatkozás miatt. Jó hír viszont, hogy hamarosan ismét csatasorba állhat a szurkolók egyik kedvence, Varga Olivér!
– A következő kiírásban irány az újabb végső elsőség?
– Az elmúlt években a csapattal rengeteg közös, felejthetetlen élményben volt részünk! Ezek nem jönnek maguktól, ez alázat, akarat és nem utolsósorban az egymás iránti tisztelet eredménye, na, persze egy kis futballal fűszerezve, mert azért az is kell az elegybe. Felemelő érzés bajnokként ünnepelni, de felelőtlenség és nagyképűség lenne úgy kijelenteni, hogy aranyérmesek leszünk! Nem tudni, mit hoz az átszervezett bajnokság, de az borítékolható, hogy a nyolc csapatból öt eséllyel pályázhat majd a végső győzelemre! Én inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretnénk harcban lenni a bajnoki címért, de a dobogóért mindenképpen!
