A vármegyei harmadosztály következő kiírására nevezést nem beadó Bernecebaráti-Kemence elnöke, Esztergomi Zsigmond hisz a visszatérésben.
A Bernecebaráti-Kemence a tizedik helyen fejezte be a vármegyei harmadik vonal nyugati-csoportjának legutóbbi küzdelmeit. A gárda már az előző szezon nagy részében is létszámgondokkal küszködött, mely probléma a mögöttünk hagyott időszakban kiváltképp kicsúcsosodott és a gárda nem is nevezett be a 2025/2026-os szezonra. A miértek kapcsán az egyesület elnöke, Esztergomi Zsigmond foglalta össze gondolatait.
Esztergomi Zsigmond: – Bár tavasszal elég sok volt az igazolt játékosunk, nagyon kevesen jelentünk meg hétvégenként a mérkőzésekre. Ki munka, ki egyéb elfoglaltság miatt. Ezáltal elég sok rossz eredményünk születtek. Jó kezdések után, mindig csúnya vereséget következtek, mert elfáradtunk. Vagy csere nélkül voltunk vagy épp ki bírtunk állni. Így megromlott a morál is. Bármennyire is voltak idősebb és tapasztaltabb játékosok, és próbálták húzni a többieket, mert nem egyszerű sorban kapni a pofonokat. Egyre többen kezdtek el foglalkozni azzal, hogy ennek így nincs értelme. Próbáltam menet közben is keresni játékosokat, de sajnos itt a környéken az egészen fiatalok azért nem jöttek, mert azt mondták, nem fognak szóhoz jutni. Jó páran hitegették magukat, hogy a környező falvakban itt is-ott is lesz csapat, de tudomásom szerint, egyik helyen sem lett. Pedig valaki ezért állt le még májusban… Hárman foglalkoztunk ezzel az egésszel, a titkárunk, Szabolcs, a fiam, illetve én. Igyekeztünk összetartani a gárdát. A rend mindig megvolt, az alapvető dolgok. A tiszta öltöző, a meleg víz vagy a játékszer. A meccsek után pizza és üdítő.
Ezt az egészet akkor lehet csinálni, ha a játékosok nem csak a pályán vannak együtt. Egy baráti kör mindig dob egy ilyen ügyön, ilyen esetben a játékosok mindig szívesebben jönnek a mérkőzésre, a lefújást követően pedig együtt szórakoznak egy kicsit. Ekkor könnyebb összetartani. Több emberünknek állandó jellegű szolgálatban kellett dolgoznia. Emellett vannak olyan cégek, ahol hétvégén nem lehet szabadságot kérni. Ezek mind közrejátszottak abban, hogy eljutottunk ide. Nekem már csütörtöktől délutántól indult egy meccs megszervezése. Küldtem az SMS-t, hogy jön-e az ember. Aztán jöttek a válaszok: „nem tudom”, „majd meglátom”. Ez így ment szombaton estig, amikor az ideg el nem kapott és nem bírtam be a csoportba, „jó gyerekek, ha nem vagyunk meg holnap, akkor nem megyünk”. Na, ekkor összeverődtünk. Ilyen feltételekkel szerintem már nem volt értelme összetartani a csapatot.
Én egyébként még az utolsó percekben is próbálkoztam. Találtam három nagyon jó játékost, de akkorra már négyen elmentek… Nagyon köszönöm azoknak, akik így is kitartottak, és próbáltak hozzátenni játékukkal vagy egyéb formában. Az utolsó két forduló jól lejött, amikor már csak annyit mondtam nekik, „játsszatok, mintha nem is lenne tét.” Nyertünk is és kezdett is jobb hangulat lenni, de ez nem sokáig tartott. Már szezon közben bejelentkeztek a kapusunkért, a középpályásunkért és az egy szem csatárunkért. Így nem láttam további értelmét ennek a küzdelemnek.
A vezetőséggel azt beszéltük meg, a jövő szezonra fiatalokból megpróbálunk összeszedni egy gárdát. Addig valamilyen szinten próbáljuk fenntartani a találkozásokat. A polgármester úr is támogatja ezt a kezdeményezést, a pályát a későbbiekben is használhatjuk majd ingyen. Ő is jelezte, jó lenne, ha lenne majd csapat. Augusztus 2-án lesz ismét a Molnár Emánuel Emléktorna. Ott össze fogok állítani egy csapatot, a megmaradó játékosokból, fiatalokkal kiegészítve. Előtte lesz egy falunapi kispályás torna Honton. Oda elmegyünk kilenc fővel. Megpróbálom összetartani a meglévőket. Ha lesznek szabadnapos csapatok, velük próbálunk majd edzőmeccseket szervezni. Nem ment el a kedve, de ebben a formában nem volt értelme. Szerintem vissza fogunk majd térni. Reméljük, egy jobb felálállással, egy fiatal és lelkes együttessel.
