A DUSE-Sziráknál győzött a címvédő.
Vasárnap a DUSE-Sziráknál volt jelenése a Nagylócnak a vármegyei harmadosztály keleti-csoportjának nyitókörében. Igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni a hazaiak, ettől függetlenül viszont az első félidő derekán Oláh Áron gólja által kapituláltak. Mentek tovább a vendégek és még a szünet előtt újra beköszöntek, Varga Bálint volt eredményes. A második felvonásban is becsülettel harcoltak a házigazdák, akár szépíthettek is volna, de nem jártak sikerrel. A hajrában végleg lezárták a csörtét a látogatók, Maksa vette be a kaput. Három nullra nyert Rozmaring Péter csapata.
Vármegyei III. osztály, Keleti-csoport, 1. forduló:
DUSE-Szirák-Ziccer SZSE Nagylóc 0-3 (0-2)
Vezette: Kiss D. (Menczel J., Homoki G.)
DUSE-Szirák: Fehér – Baranyi D., Kiss A. (Varanyiszki, 55.), Bangó K. (Gáspár, 46.), Szőrös, Ságodi, Jónás, Bangó B., Puporka (Bangó R., 30.), Berki (Pompor, 46.), Rácz T. (Bacskai, 71.). Edző: Torják István.
Ziccer SZSE Nagylóc: Lados – Maksa, Virág (Bangó B., 77.), Mihalik, Oláh Á., Oláh R., Pintér (Baranyi D., 85.), Csik, Rácz I., Varga (Baranyi A., 59.), Nagy Sz. Edző: Rozmaring Péter.
Sárga lap: Kiss A., Jónás, Berki, ill. Rácz I.
Piros lap: Szőrös (90., DUSE-Szirák)
Gól: Oláh Á. (19.), Varga (44.), Maksa (83.)
Jók: Bangó B., Baranyi, Rácz, Jónás, Pompor, Ságodi, ill. az egész csapat
Torják István: – Azt kaptam a mérkőzéstől, amire számítottam. Az elmúlt év bajnoka érkezett hozzánk, és amit a beharangozóban mondtam is, hogy most egy mester fog ülni a kispadon, akivel irgalmatlan nagy taktikai harcot fogok vívni. Ez be is igazolódott, bár még az első félidőben ugye kijönnek a gyerekbetegségeink, mi most álltunk össze. Még sok minden megbeszélnivaló van, sok minden tennivaló van. Újraraktuk a szünetben a csapatot, átbeszéltük még egyszer, amit kellett, és a második félidőben már az a csapat jött ki, akivel én számolok az egész szezon folyamán. Az első félidőben két eltolódási hibánk volt, szabadon maradtak azok az emberek, akikre különösen felhívtam a figyelmet a területek lezárásánál, hogy kikre kell odafigyelni. Egy Oláh Áronnak elég, hogyha egyszer szabadon marad nyolc méterre a kaputól, azt be fogja lőni. A második gólnál is eltolódtunk nagyon, tehát ezeket a gyerekbetegségeket ki kell nőjük, de ez nem megy egyik percről a másikra. Ezelőtt három hónappal itt még nem volt csapat, nem volt futball. Most már van foci. Ebből kell építkeznünk. Egy jobb csapattól, egy összeszokottabb csapattól kaptunk ki, egy nagyon jó mesterrel a kispadon, aki tényleg úgy küldte föl ezeket a srácokat a pályára, ahogy azt föl kell küldeni. Én úgy gondolom, hogy minden csapatnak lesz gondja ezzel a Nagylóccal és minden mesternek lesz gondja Petivel, jó értelemben, mert hatalmas taktikai harcot kell majd vívnia minden csapatnak ellene. Már, aki fel tudja a gondolkodásával venni a versenyt. Én nagyon-nagyon büszke vagyok a srácokra! Ezt az eredményt egy picikét túlzónak érzem, ez nem volt benne ebben a mérkőzésben, hogy mi háromgólos vereséget fogunk ma szenvedni, de egy góllal jobbak voltak a ‘lóciak ma. Mi megyünk tovább, építkezünk, próbálkozunk minél jobbat kihozni ebből a csapatból. De úgy gondolom, és a gyerekeknek is azt mondtam az öltözőben, hogy egy út elején állunk, amin még végig kell mennünk és ebben lesznek pofonok, lesznek örömünnepek, lesznek szomorúságok, és a végén lesz majd egy nagy kerek egész ez a történet. Nagyon szépen köszönöm Novák Lajos polgármester úrnak, hogy lehetőséget adott nekünk arra, hogy itt egy csapatot építsünk, és én úgy gondolom, hogy a létesítményünk sem úgy néz ki, mint ahol tizenhárom éve nem volt foci. Sőt, én azt mondom, hogy a lehetőségekhez képest egész jó pályán sikerült ma futballoznunk, ami emelte a fényét. Tizenhárom év után ez egy örömünnep volt, egy fociünnep volt ez itt most Szirákon és én nagyon szépen köszönöm neki is a munkáját. Hajrá Szirák, és nagyon-nagyon sok sikert kívánok a továbbiakban Rozmaring Peti barátomnak, illetve a Nagylócnak!
Rozmaring Péter: – Először is, szeretnék gratulálni a sziráki önkormányzatnak és Torják mesternek, hogy tizenöt év után ismét van Szirákon futball. Én tudom, hogy ezt mennyire nehéz összehozni, és ráadásul, már látszott is a mesternek a keze nyoma a csapaton. Az első félidőben még szerintem kapkodtak, a második félidőt viszont csodálatosan lehozták. El kell mondanom, hogy ebben a bajnokságban még a mi csatárunkat, Szebikét soha senki nem tudta megfogni. A mai mérkőzésen a mesternek a csapata teljesen lezárta a területeit, úgyhogy nekem nagyon kellemes meglepetés volt ez a csapat. Szikrázóan kemény mérkőzésen, férfias küzdelemben, de sportszerűen. Úgy gondolom, hogy talán annyival voltunk jobbak – amit elmondtam az előzetesben is -, hogy a csapatnak a magja már régóta együtt futballozik. Egy nagyon picivel előrébb tartunk, mint ők. Mindenkinek azt üzenem, hogy nem hiszem, hogy nagyon sok kellemes percet fognak eltölteni a sziráki csapat ellen, bármelyik csapat is fog ideérkezni vagy ahova a sziráki csapat el fog menni. Eddig tizenegy mérkőzést húztunk be zsinórban, focival nyertünk. Most viszont borzasztóan fegyelmezetten és szigorúan védekező ellenfél ellen, szívvel-lélekkel küzdve – és itt jött ki az egyéni kvalitás -, szerintem ezzel tudtuk megnyerni a meccset. Ez a három null igazából nem tükrözi a meccs képét, mert a második félidőben egy nagyon-nagyon tudatosan, jól futballozó Szirákkal találkoztunk. És tiszta szívből kívánom nekik, hogy ezen az úton haladjanak tovább és Szirákon hosszú-hosszú ideig legyen futball, utánpótlás, felnőtt csapat. A mesternek meg külön gratulálok, hogy olyan taktikát talált ki, amivel meg tudta állítani az általam legjobb csatárnak vélt Szebit a mérkőzésen. További sok sikert kívánok neki!
A bajnokság aktuális állása:
