Kemény küzdelemben osztoztak meg a pontokon a forduló rangadójának résztvevői.
Szombaton a Palotást fogadta a Nagylóc a vármegyei harmadosztály Keleti-csoportjának tizenkettedik körében. Rögtön a meccs elején komoly küzdelem bontakozott ki a pályán. Az összecsapás harmadához közeledve, Mihalik János révén vezetést szereztek a házigazdák, mely előny kitartott a szünetig. A második felvonás elején előbb Jele jóvoltából egalizáltak a látogatók, majd kisvártatva Jambrich Illés fordított. Nem adták fel a hazaiak és Mihalik Szebasztián a játékrész derekán egyenlített. Volt még hátra idő, ide is, oda is eldőlhetett volna a csörte, de az eredmény már nem módosult, kettő kettes döntetlennel fejeződött be a kemény csata. Lássuk a részleteket!
Vármegyei III. osztály Keleti-csoport, 12. forduló:
Ziccer SZSE Nagylóc-Palotási SZSE 2-2 (1-0)
Vezette: Szeles P. (Bérczi B., Kovács M.)
Ziccer SZSE Nagylóc: Oláh M. – Oláh G., Oláh R., Oláh Á., Mihalik Sz., Kökény T., Mihalik J., Csik R., Tőzsér (Csík, 46), Varga (Baranyi, 55), Csik Cs. Edző: Szőrös Róbert.
Palotási SZSE: Jambrich M. – Török, Szlobodnyik (Loboda, 64), Kotasz T. (Diviák, 76, Franka, 87), Hadrik, Hegyi, Sipos, Jele, Mladoniczki, Ócsai (Jambrich I., 46), Fekete N. Edző: Kotasz Gergő.
Sárga lap: Oláh Á., Mihalik Sz., Kökény T., Mihalik J., ill. Kotasz T., Hegyi
Gól: Mihalik J. (27.), Mihalik Sz. (69.), ill. Jele (49.), Jambrich I. (55.)
Jók: az egész csapat, ill. az egész csapat
Szőrös Róbert: – A hétvégi mérkőzésünk inkább hasonlított egy komédiához, mint rangadóhoz. Szokásos hétvégi rutinnal érkeztünk a mérkőzésre, fogadtuk a vendégeket és a játékvezetőket. Jó hangulatú, szórakoztató mérkőzést vártunk előzetesen, de nem ezt kaptuk. A meccs előtt már tapasztaltuk a játékvezető és a vendég egyesület közötti harmóniát és megértést, ami a találkozón hatványozottan tükröződött. A mérkőzés elején történtek olyan szabálytalanságok, amik legalább szabadrúgást érdemeltek, de néhol lapot is. Na, ezekből minden ellenünk lett ítélve, az ellenfélnek pedig semmi sem. Könyöklés miatt sokáig vérző belsőszáj, látható felületi sérülések és szabadrúgás az ellenfélnek ezekből. Innentől kezdve lett parázs a mérkőzés a pályán és azon kívül is. Egyszer ebből lett a két csapat játékosai és a bíró között egy tömegjelenet veszekedésekkel, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is. Később az asszisztens segítségével a játékvezetőt kihívtam egy beszélgetésre, hogy vezesse a mérkőzést tisztességesen, ide-oda rendesen fújva, mert így nem lehet felszabadultan játszani és vezetni sem a mérkőzést. Mi nem ezért járunk össze hétvégente a szabadidőnkben, hogy idegeskedjünk a pályán és elrontsák a meccsünket. Némileg hatott rá, de kis mértékben változott csak játék összképe, próbálta túlélni a mérkőzést elmondása szerint, pedig semmi fizikai bántalmazás vagy megmozdulás nem érte itt léte alatt. Minden olyat észrevett, meghallott, ami a hazai játékosok, vezetők, rendezők, nézők szájából elhangzott össze-vissza, de egyszer sem vette észre vagy fegyelmezte a vendégeket, az ő szurkolóit, a kispadot vagy egyesület tagjait, akik elferdítették a mondandónkat mindig, vagy amikor lenéztek minket, hogy mi nem vagyunk diplomások és hülyék vagyunk, utalva ezzel a kisebbségre is… Mégis mentünk tovább, hajtottunk a meccsen, úgy, hogy szanaszét rúgtak minket büntetés nélkül, de becsülettel meglett az egy pont ilyen háttérrel is! A mérkőzés után annyira nem méltatott minket a játékvezető, hogy egyeztesse a jegyzőkönyvet vagy megbeszéljük a történéseket, és elnézést kérjen mindenki a másiktól, ha megbántottuk egymást, úgy szaladtam a kocsija után, amit ismét felhasznált ellenem. Jegyzőkönyvében lenézte az egész nagylóci települést és sportegyesületet, amit nem tolerálunk számára! Lehetett volna ebből egy szebb rangadó is a két csapat számára, mert voltak szép játékelemek, és amikor gurult a labda, élmény volt nézni mindkét csapatot és a góljaikat is, de nem lett megfogva a mérkőzés eleje és több periódus sem, és innentől mindenki csak sodródott, főleg a játékosok, amiről ők nem tehettek. További sok sikert a Palotás játékosainak, a vezetőknek pedig kisebb mellényt és arcot! Lehet azt hitték, hogy vármegyei egyesként lealázzák a vármegyei hármat, de üdvözöljük őket a valóságban, a hatodik helyen!
Kotasz Gergő: – Szeretném azzal kezdeni, hogy minden tiszteletem a csapatomé, akik végigjátszották ilyen körülmények között is a mérkőzést. Nemcsak hogy helytálltak, de mindezt úgy tették, hogy közben konkrétan a „Mad Max” forgatásán éreztük magunkat. Le a kalappal előttük, bátor férfiemberek, egytől egyig. A mérkőzésről. Előzetesen mondtam, hogy remélem, semmilyen külső körülmény nem fogja megzavarni a játékot, ez hál’ istennek, így is lett. Viszont a belső körülmények annál aggasztóbbak voltak. A kispad melletti nézőtér és a pálya közötti határvonal inkább egy javaslatnak tűnt, mint szabálynak. Kisgyermekes anyukák gyerekkel a kezükben, edzők, játékosok szaladtak be nem egyszer a pályára vagy próbáltak testközelből megismerkedni a partjelzővel – tíz centiről, hogy jobban hallják egymást, gondolom. A kispadon kb. húsz ember ült, ami inkább hasonlított egy családi piknikre, mint egy focimeccsre, de ha elküldték volna őket a sporik, biztos, meglincselték volna őket, így jobban tették, hogy nem erőltetették őket. És akkor a tizenhárom éves rendezőről még nem is beszéltem, aki valószínűleg aznap reggel még matekleckét írt otthon. Szóval, ha azt mondom a játékosoknak, hogy le a kalappal előttük, akkor ugyanezt kell tennem a játékvezetőre is, aki négy-öt halálos fenyegetést minimum kapott, és még így is próbálta fegyelmezni az ellenfél játékosait, neki köszönjük, hogy nem lett a meccsből polgárháború. Köszönöm a szövetségnek, hogy őt küldték, mert ha nem ő jön, biztos elszabadult volna a pokol. Az ellenfél játékosai már a meccs elején le akarták velünk forgatni a „Harcosok klubja” több jelenetét, amit nem is értettem. Az ellenfél edzője, aki saját elmondása alapján NB II-s múlttal rendelkezik, rengeteg hasznos tanáccsal látta el a csapatát, „A csonttörés nem számít,” „Nyírd ki,” „Megdöglesz,” vagy éppen a klasszikus „A meccs végén majd találkozunk.” És ezeket mertem csak ide leírni. Ezek és hasonlók kombinálása remek hatással volt a saját csapatára, akik gondolkodás nélkül igyekeztek teljesíteni a kérését a remek szakembernek. Az őszi első forduló után, megmondom őszintén, nem vártam ezt, mert bár akkor is voltak kemény belépők, de valahogy ezt a viselkedést nem láttam jönni. A félidei tizenöt perc arról szólt, hogy elhagyjuk-e a pályát vagy éppen maradjunk, és az első félidőben is legalább két eset volt, amikor abba lehetett volna hagyni a mérkőzést, de a játékvezető és a csapatom is kitartott, testi épségüket kockáztatva, és azt sem szerettük volna, ha az ellenfél edzője nélkülünk tartott volna taktikai eligazítást a parkolóban. Az ellenfél taktikája kimerült abban, hogy a 10-es játékos vagy kicselez pár embert vagy nem – általában nem -, és ha lesz szabadrúgás, akkor ne rúgja át a szomszéd faluba a labdát. Egy kivételével ez sem sikerült. És szeretném hozzátenni, hogy erre egyébként semmi szükségük nincs, mert fiatal, nagyon jó képességű labdarúgók alkotják a csapatukat, akik, ha ezt a szintet folytatják, amit most, akkor a vármegyei háromban fognak megrothadni, miközben megállnák akár két osztállyal feljebb is a helyüket. A mérkőzés végére a mi srácaink nemcsak a taktikát, hanem az életben maradást is remekül begyakorolták. Ha nincsenek ezek a „külső-belső” tényezők, valószínűleg az ellenfél sírva megy haza, de így csak mi próbáljuk összeszedni magunkat lelkileg és testileg a hétvégi szabadnapon. Addig reméljük, minden seb begyógyul. A külső és a belső egyaránt. Én ebben próbálok majd segíteni mindenkinek! És végezetül: A mai mérkőzés megmutatta, hogy nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is milyen erősnek kell lennie egy csapatnak. A játékosaim példamutatóan viselkedtek, és büszke vagyok rájuk, hogy a körülmények ellenére sportszerűek maradtak. Az ilyen mérkőzések azonban rávilágítanak arra, hogy a futball nemcsak a játékról szól, hanem arról is, hogyan viszonyulunk egymáshoz a pályán és azon kívül. Szeretném kérni a szövetséget, hogy fordítson nagyobb figyelmet az ilyen események megelőzésére, mert ha a pályán és a pálya szélén nincs rend, akkor az egész sportág és a vármegye hírneve sérülhet, én elhiszem, hogy a szövetségnek az a jó, ha minél több csapat van egy adott bajnokságban, de ez ne mindenáron valósuljon meg! Végezetül, bízom benne, hogy ez a mérkőzés tanulságként szolgál mindenkinek: a játék szépsége nem a szabálytalanságokban vagy a megfélemlítésben rejlik, hanem abban, hogy ki tud jobban játszani. Mi próbáltuk a futballt képviselni – és azt hiszem, ebben nem vallottunk kudarcot.
Illés Győző mérkőzésfotói:
A bajnokság aktuális állása:
