Triplával segítette idegenbeli sikerhez csapatát a Zagyvarónán nyerni tudó Bercel támadója.
Szerkesztőségünk a tavaszi szezonban is hétről hétre meg fogja választani a Vármegyei III. osztály adott hétvégéjének legfigyelemreméltóbb teljesítményét jegyző futballistáját.
A most futó idény rájátszásának harmadik köre után a Bercel csatára, Dallos Dániel mellett tettük le a voksunkat, aki triplával segítette győzelemhez a Zagyvarónán három egyes sikert elérő együttesét. Most pedig jöjjön a jó napot kifogó támadóval készült interjúnk!
– Hogyan tudná összefoglalni a meccset?
– A bronzérem szempontjából egy nagyon fontos mérkőzésen sikerült hazavinnünk a három pontot – mondta Dallos Dániel. Kiegyenlített játék folyt a pályán. Egy büntetőből szereztük meg a vezetést, majd egy beadás utáni fejesgóllal növeltük az előnyünket. Null kettő után az ellenfél is rákapcsolt, és a félidőig szépíteni tudott. A második játékrészben folytatódott a masszív küzdelem, majd ismét egy büntetőből voltunk eredményesek. Innentől teljesen átadtuk a kezdeményezést a hazai csapatnak. Jól zártuk a mögöttünk lévő területeket, kompaktak voltunk, így az eredmény már nem változott.
– Mi a véleménye a saját teljesítményéről?
– Úgy érzem, jól ment a játék. Kiharcoltam és értékesítettem egy büntetőt, fejeltem egy gólt, majd egy újabb tizenegyest is sikerrel lőttem. A végén hátul is besegítettem, ha kellett – szóval, rosszabb ne legyen.
– Mennyire tartja magát tizenegyes-specialistának, mi a jó büntető kulcsa?
– Nem tartom magam specialistának, de tény, hogy szerencsére már nagyon régen hagytam ki tizenegyest. A jó büntető titka? Talán az, hogy az ember fejben eldönti az irányt és a magasságot, és ezen már nem változtat, miután letette a labdát. Emellett nagyon fontos, hogy higgadtak maradjunk.
– Nyáron miért döntött úgy, hogy eligazol Mohoráról és Bercelen folytatja?
– Mohorán nagyon jól éreztem magam, de három gerincsérvem miatt az orvosok már egyáltalán nem javasolják, hogy játsszak. A futball mindig is az életem része volt, nehezen tudom elengedni. Bercelen élek, így adta magát a lehetőség, hogy itt, kisebb terheléssel még segítsem a csapatot. Mondanom sem kell, egy hétvégi meccs után körülbelül szerdán tudok először kisebb hátfájásokkal felkelni.
– Miképpen értékeli csapata eddigi idényét?
– Azt gondolom, hogy ahol most állunk a tabellán, az a realitás. Voltak nagy győzelmeink, de fájó vereségek is. Már a bajnokság elején is a harmadik-negyedik hely környékére vártam a csapatot.
– Mit vár a hátralévő körökben?
– Egy mérkőzés következik idegenben a motivált, a bajnokság második felére összeálló Palotással – talán ez lesz a legnehezebb meccsünk. Ezután két hazai találkozó következik: a Nagylóccal, akik már nem hibázhatnak, illetve a mindig veszélyes Zagyvarónával, akik legutóbb, amikor nálunk jártak, el is vitték a három pontot. Nehéz mérkőzések, de próbáljuk majd a legjobbat kihozni magunkból, hogy elérjük a céljainkat.
– Vasárnap Palotáson játszanak rangadót. Mire számít a következő erőpróbán?
– Férfias, szoros mérkőzést várok. Nekünk ezen a meccsen nincs veszítenivalónk. Ugyanakkor, ha reálisan nézzük, a Palotás van a legjobb formában – ha bajnokságot akarnak nyerni, már nem hibázhatnak. A környék legfelkészültebb edzője is náluk foglal helyet, de ilyen kiváló kvalitásokkal, ki tudja, meddig? Remélhetőleg, ahogy Bercelen is lenni szokott, a meccs után náluk is „megnyílik a számla” – különösen Kotasz Tiborra, Kotasz Gergőre, Jele Csabára és Jambrich Benjáminra gondolok.
