A vármegyei másodosztályú Rimócot irányító Bangó Rómeó reméli, a jövőben meghozza gyümölcsét a közös munka.
A Rimóc együttese a tizedik helyen fejezte be a vármegyei második vonal 2024/2025-ös küzdelmeit. A hat győzelmet, három döntetlent, illetve tizenöt vereséget feljegyző társulat szereplése kapcsán Bangó Rómeó játékos-edzőt kérdeztük.
– Hogyan tekint vissza az idényre?
– A szezon előtt úgy volt, hogy nincs a csapatnak edzője, mert Fábián Róbert nem folytatta tovább a csapat irányítását – kezdett bele Bangó Rómeó. Tótok Geri barátommal nagyon sok edzőjelöltet megkerestünk, rimócit és más, erre a feladatra alkalmas vagy alkalmasnak tűnő embert is, akinek van kötődése Rimóchoz, de senkit nem találtunk. Majd a bajnokság kezdete előtt három héttel elvállaltam ezt a feladatot, amit nem bántam meg. Sajnos sok kulcsjátékos eligazolt, ami megnehezítette a feladatot, majd az utolsó pillanatban tudtunk egy-két játékost igazolni, így nehezen, de el tudtunk indulni a bajnokságban.
– Vajon több is lehetett volna ebben a szezonban?
– Sajnos a bajnokság sorsolása nagyon rosszul jött le a csapatnak, rögtön a legjobb öt csapattal játszottunk, de így sem vallottunk szégyent. A félszezon első fele nem volt a legjobb, de a második felére már kezdett összekovácsolódni a csapat. A tavaszi szezont jól kezdtük, majd aztán jött a szerencsétlenség, egyből az első meccsen Mócsány Patrik keresztszalag-szakadást szenvedett, majd a következő mérkőzések is követték ezt. Somoson egy kiállítás, aztán sérülések tömkelege, például bokaszalag. Később Romhányban a sok eltiltás, kiállítások, ami megpecsételte a bajnokságban való szereplésünket. Majd megint egy szalagszakadás. Már alig bírtunk kiállni. Olyan játékost is aktiválni kellett, aki fél éve nem játszott, de ezektől függetlenül a helyzetkihasználásunk egy katasztrófa. Minden mérkőzésen legalább öt-tíz ziccer és rengeteg helyzet, amik nem mentek be, és ahogy szokott ez lenni, sok kimarad, a másik csapat berúgja… Szeretném megköszönni Bangó Norbert segítségét is, aki a csapat irányításában nagyon sokat segített és sokat tett a csapatért.
– A neve egybeforrott a rimóci labdarúgással, a Karancsalja elleni utolsó bajnokin pedig egy remek gesztussal meg is emlékezett erről a csapata. Milyen érzés volt ez a gesztus?
– Karancsalján amit kaptam, az egy élmény számomra, tényleg nagy meglepi volt. Ami már most kiderült, hogy Tótok Geri szervezte meg a meglepetést, amit köszönök neki meg a csapatnak és a vezetőknek is. A négyszázadik mérkőzésem volt, reméljük, lesz ötszázadik.
– Gyerekekkel is foglalkozik. Inkább a felnőtt vagy az utánpótlás edzősködés áll közelebb önhöz és miért?
– Edzőként a gyerekekkel tizenhárom éve foglalkozom, az U7-től az U14-ig, így a gyerekek állnak hozzám közelebb. De a felnőtt csapat is olyan, mint a gyerekek. Sőt azt kell mondanom, hogy néha rosszabbak, azonban úgy érzem egy jó kihívás volt, de hát, ez is olyan, mint az U7, ők is gyerekek, csak nagy gyerekek.
– Mit tartogathat a következő szezon a csapat számára?
– Szeretnénk még majd egy-két játékost igazolni, nagyon sokat edzeni, sok edzőmeccset játszani, mert ez a csapat nem a tizedik helyen kellene, hogy legyen. Remélem, a közös munka meghozza a várt eredményeket.
