A legalacsonyabb osztály keleti-csoportjában megszerzett ezüstérem után a következő évadot egy szinttel feljebb megkezdő Palotást irányító Kotasz Gergő bízik csapata folyamatos fejlődésében.
A Palotás a dobogó középső fokán fejezte be a vármegyei harmadosztály keleti-csoportjának legutóbbi kiírását. Ezt követően a csapatnál úgy határoztak, nem elégszenek meg az állóvízzel, hanem egy vonallal feljebb folytatják. A következő idényt már régiónk második vonalában megkezdő gárdát érintő aktualitások kapcsán Kotasz Gergő edzőt kérdeztük.
– Így utólag mennyire jelent még csalódottságot, hogy lecsúsztak az aranyéremről?
– Nem nevezném csalódottságnak – vágott bele Kotasz Gergő. Újjáalakult csapat voltunk, egy olyan céllal, hogy kialakuljon egy olyan társaság, ahová mindenki bekerülni akar! Egy ilyen csapat „Unicum” a megyében, főleg, ha még eredményes is. Ha megnézzük, honnan indultunk, egy újjáalakult társaságként, nulla összeszokottsággal, akkor az ezüstérem nem vereség, hanem győzelem. És most biztos nagyképű leszek sok mindenkinek, de egy kis szerencsével az aranyat is megérdemeltük volna. Sok helyen megfordulok, és sok helyen dicsérnek olyan csapatokat, ahol, ha kiveszik a pénz szót a játékosok zsebéből, akkor valószínűleg az illusztris társaság meg is szűnne létezni. Szerencsére nálunk nem így van! És ez a szép az egész sportban!
– Tavasszal volt egy parádés, tizenhárom győzelmet számláló sorozata a csapatnak. Ez minek lehetett köszönhető?
– Az ősz a tanulás időszaka volt. Mindenki kereste a helyét, én is, a játékosok is. Tavasszal viszont rend lett. Rendszer lett. Csúnyán fogalmazok, de az elején mindenki el akarta egy kicsit adni magát, de tavaszra kialakult egy karakteres játékstílus, amiben mindenki tudta, hol a helye. És onnantól, hogy ez kialakult, jöttek az eredmények is. Volt egy szakasz, amikor tizenhárom mérkőzést nyertünk zsinórban. Ez nem véletlen. Ez annak az eredménye, hogy mindenki elfogadta a csapat érdekeit az egyéni ambíciók előtt. Ez a különbség egy csapat és tizenegy játékos között.
– A kapott gólok mutatója messze a legjobb volt a mezőnyben. Hová vezetné vissza ezt a statisztikát?
– Mourinho mondta: „Címeket jó kapusokkal lehet nyerni.” Mi pedig elmondhatjuk, hogy most vannak ilyen kapusaink. Petre Balázs egy igazi nyeremény, de ősszel is jól teljesítettünk Jambrich Mózessel, hisz akkor is mi kaptuk a legkevesebb gólt, még úgy is, hogy ő rengetegszer sérülten vállalta a játékot, a csapatért, értünk! Ettől függetlenül elmondható, hogy Balázs érkezése szintet emelt. De ez nem egyemberes mutató, ez csapatszintű védekezés. Nálunk a támadó is védekezik (bár van olyan csatárunk, aki csak hébe-hóba teszi ezt meg), a középpályás ütközik, a védő pedig „pokróckemény”. Kompaktak voltunk, és ez látszott is a számokon.
– Ez volt az első éve edzőként. Eddig milyen tapasztalatokra tett szert ilyen szerepkörben?
– Őszintén? Nehéz. Nagyon nehéz. Mert nem csak edző vagyok. Játékos is vagyok egy másik csapatban, ha csak félemberként vagyok jelen, akkor is, férj is, apuka is, dolgozó ember is. És egy ilyen kis klubnál az edző nem csak taktikát rajzol, ő szervez, motivál, felhív, megbeszél, elintéz. De egy biztos, megérte. Mert amikor látod, hogy amit elmondasz, az úgy történik, és emiatt nyer hétvégén a csapatod, az mindenért kárpótol. Nem beszélve a játékosok szeretetéről, mert volt, hogy nem értettünk mindenben egyet, sőt lehet, ebből volt a több, de mégis minden meccs után egymás szemébe tudtunk nézni és elnézést tudtunk kérni egymástól. Megtanultam, hogy a futballban nem csak a rendszer, hanem az ember is számít. És ha az emberi oldal rendben van, akkor a rendszer is működik. De nehéz lett volna végigvinni a szezont a feleségem nélkül, úgyhogy szeretném megköszönni neki, bár lehet, soha nem fogja ezt elolvasni, hogy a hülye hóbortom miatt alig van egymással szabadhétvégénk, mégis kitart mellettem és szeret engem, és neki köszönhetem nagyban azt is, hogy folytatom azt, amit itt elkezdtem.
– Miért döntött az osztályváltás mellett a társaság?
– Ez volt a logikus lépés. Nincs értelme a komfortzónában ülni, ha van lehetőséged fejlődni. Mi pedig nem akarunk egy jó vármegyei hármas csapat lenni, aki évekig nyeri a bajnokságot, de nem fejlődik, mi minimum egy komoly vármegyei kettes klub akarunk lenni. És ha egyszer majd úgy alakul, lehet még tovább is. De mindent lépésről lépésre. A feltételek nem tökéletesek, nagyon nem, de dolgozunk rajta. A vezetőségre ezen a területen nagy felelősség hárul, de bízom bennük, és abban is, hogy sikerül. Abban is bízom, hogy előbb vagy utóbb a Palotás, mint falu, látja, milyen munka folyik itt és büszkék lesznek ránk, és bízom benne, hogy egyszer teljes vállszélességgel támogatnak majd minket.
– Mi a terv a nyári időszakra?
– A nyár rövid lesz, de intenzív. Július 19-én egy kispályás tornával indítunk az I. Palotási Halfesztiválon, majd másnap már edzőmérkőzést játszunk Hatvanban. Innentől heti két edzés, plusz meccsek, a lehető legnagyobb intenzitással. Tudom, hogy rövid lesz a felkészülési időszak, de próbálunk intenzíven dolgozni, hogy fizikálisan és taktikailag is felkészüljünk a vármegyei kettes kihívásokra. Négy új igazolásunk van, mindannyian hoznak valamit: lendületet, rutint, karaktert, stabilitást. Van egy távozónk is: Szlobodnyik Bencének sok sikert kívánok, és köszönöm az eddigi munkáját. A felkészüléssel kapcsolatban mindent egybevetve a legnagyobb öröm számomra, hogy a játékosaink nem ülnek otthon az elmúlt hetekben sem. Szerveznek maguknak mozgást, eljárnak futni, kispályáznak. Ez mutatja, hogy ki mennyire akarja. Köszönöm nekik, hogy leszervezik ezeket, és köszönöm Bakos József polgármesternek is, hogy elvisel minket Héhalomban a műfüvön!
– Milyen ambíciókkal vághatnak neki a következő megmérettetésnek?
– A fő cél a stabilitás. A második számú cél, ami a realitás, hogy, ha nehezen is, de a top ötbe kerüljünk a 2025/2026-os év végén. Véleményem szerint, ha ilyen ütemben tud fejlődni a csapat, és megtartjuk a hozzáállásunkat, akkor még ennél is többre lehetünk képesek. Egy biztos: nem turistáskodni megyünk a vármegyei kettőbe, hanem megmutatni, hogy helyünk van ott.
