A vármegyei másodosztályban bronzérmet szerző Romhányt irányító Bencsik Emil joggal várt többet ettől a szezontól.
A szezonnak az aranyérem reményében nekivágó Romhány a dobogó legalsó fokán fejezte be a vármegyei másodosztály 2024/2025-ös kiírását. A tizennyolc győzelmet és hat vereséget elkönyvelő csapat némiképp csalódást keltő szereplése kapcsán azt a Bencsik Emil játékos-edzőt kérdeztük, akin semmi sem múlott…
– Mennyire csalódott, hogy „csak” a dobogó legalsó fokán zártak?
– A felkerülésünk utáni első szezonban ez az eredmény nem rossz – mondta Bencsik Emil. – Természetesen, mivel lehetőségünk lett volna megnyerni, persze, hogy csalódott vagyok. Apróságokon múlt az, hogy otthon tudtuk volna tartani a három pontokat vagy idegenből elhozni, de ilyen pechesek voltunk és kiengedtük a meccseket a kezünkből. Nem pedig az volt, hogy agyonvert minket az ellenfél. De ilyen a foci, tanulni kell belőle.
– Min múlhatott az, hogy nem sült ki jobb eredmény?
– Az első problémánk az volt, hogy a kialakított tavaszi keretből három-négy játékos folyamatosan hiányzott, és akik megmaradtunk, az a tizennégy-tizenöt játékos pedig sérüléssel szenvedtek. Az edzésmunka ezáltal majdnem nullára redukálódott. Idősebb a játékoskeretem és sokkal többet kellett szenvednünk a sérüléseinkkel. Plusz edzésmunkát nem tudtunk beletenni és peches pillanatokban szerencsétlen gólokat kaptunk nagyon rossz időben, amit szintén nem tudott a csapat megugrani.
– A legtöbb gólt rúgták, ez figyelemre méltó. Minek köszönhető ez?
– Nagyon sok támadójátékosunk van, kapu előtt ügyesek, gólérzékenyek. Sok játékosom, aki a pályán van, gólt tud szerezni. Mindig fenn van hat-hét olyan játékos a pályán, aki bármikor könnyedén gólhelyzetbe tud kerülni, talán ez az egyik oka. A másik, hogy ismerik egymást, össze tudtak játszani.
– Ezzel együtt, a kapott találatok száma finoman szólva sem lehetett szívderítő…
– A védelemben a két belsővédőm, akire terveztük volna a keretet, sajnos abszolút kiesett, alig tudtak egy vagy két meccsre eljönni. A többiekkel próbáltuk megerősíteni a védelmet, sajnos nem sikerült. Sérülések voltak és nem az volt a posztja egyiknek sem, akit odatettem, ezáltal nem tudtuk úgy felvenni a versenyt, mintha a két kieső srác végig tudott volna nekünk a pályán segíteni. Tudta ezt a csapat nagyon jól, hogy problémánk van, de a létszám miatt nem tudtuk ezt megoldani. Ez is egy feladat, amit majd ki kell küszöbölni jövőre.
– Mit hozhat a nyár a felkészülési időszak és az átigazolások terén?
– Eredetileg az volt a terv, hogy felmegyünk a vármegyei egybe, de mivel nem nyertük meg a bajnokságot, így én úgy gondolom, hogy itt kell maradnunk a vármegyei kettőben. Biztos, hogy lesz változás, konkrétan még nem tudom, hogy hányan mennek el, hány embert tudunk igazolni. Én azt látom, hogy annyira kaotikus ez a Nógrád vármegyei foci, hogy pillanatok alatt változhat. Játékosok jönnek-mennek, ha kapnak egy telefont. Utána ott a kérdés, marad, nem marad… Mindenképpen meg szeretném erősíteni a védelmet, támadásban azért elég jó a csapat. Meglátjuk, hogy sikerül igazolni, kik maradnak, kik mennek, ez még nincs kialakulva. Egy hét múlva elkezdjük a felkészülést edzőmeccsekkel, és ha kialakult a keret, akkor pedig elkezdünk egy alapozást az őszi szezonra.
– Hiába rendelkeznek tehát a vármegyei első osztályhoz szükséges licencevel, biztosan kimondható, hogy nem mennek feljebb?
– Nagy kérdőjel, hogy milyen keretünk lesz, ezért ez bizonytalan még. Szerintem a vármegyei kettőben kellene maradnunk és itt folytatnunk, mert a vármegyei egyhez nincs még felkészítve itt az összes körülmény. Utánpótlásunk megvan, de azért nem stabil, ha véletlen ott a srácokkal történne egy kisebb sérüléshullám vagy betegség, veszélyeztetve lenne, hogy ki tudnak állni és azonnal büntetnék a felnőtt csapatot. A felnőtt csapat kerete még nincs úgy kialakulva, hogy ez egy vármegyei egyes keret lenne. Anyagilag a háttérben az egyesület nem kap egyelőre olyan támogatást, hogy kényelmesen nekimenjen egy vármegyei egyes bajnokságnak és kicsit a pálya körüli dolgokat kellene még fejleszteni, amire van ígéret, de fizikálisan még nem történt semmi ez ügyben. Én úgy gondolom, hogy egy vármegyei egyes csapatnak mindenképp legalább heti két edzés kellene, ahogy az is, hogy télen is tudjanak edzeni. Tehát a körülmény nem tökéletes az első osztályhoz, attól függetlenül meg lehetne csinálni, nem kell sok dolgot tenni érte, de nem tudom, hogy ez jó lenne-e nekünk.
– Ennek tükrében mi lehet a következő idény célja?
– Ha maradunk a vármegyei kettőben, akkor természetesen meg szeretnénk nyerni. Ha csoda történik és azt mondja a vezetőség, hogy támadjuk meg a vármegyei egyet, mert olyan játékoskeret jött össze és anyagi forrást is sikerülne szerezni, akkor ott egy középmezőnyt lehetne megcélozni. Nem hiszem, hogy egyből olyan keret összejönne, amivel komolyabb eredményt el lehetne érni, de egy egészséges középmezőnyben szerintem ott lehetne vitézkedni. De ez még mind kérdéses. Végül még annyit szeretnék elmondani, hogy gratulálok a Karancsberénynek és a Somosnak, izgalmas bajnokság volt. Sport szempontjából ennek örülök, hogy itt az elején mindegyik csapat tudott küzdeni az első helyért és legalább kicsit lázban tartotta a játékosokat. Mindenkinek megvolt a maga célja, amiket kisebb-nagyobb sikerekkel elért, nekünk ennyi jött össze.