A vármegyei első osztály hetedik pozícióját birtokló Szügy-Talent vezetőedzője, Koleszár Krisztián szerint az elvárásainak megfelelően szerepelt együttese ősszel.
A bajnokságnak újoncként nekivágó Szügy-Talent társulata a hetedik helyen ment téli pihenőre a vármegyei élvonal 2024/2025-ös évadának első szakasza után. A szezon eddigi részében öt győzelmet, egy döntetlent, illetve hat vereséget feljegyző alakulat ez idáig bemutatott szereplése kapcsán Koleszár Krisztián vezetőedzőt kérdeztük.
– Milyen gondolatokkal vállalta el a felnőtt csapat irányítását nyáron?
– Tulajdonképpen volt időm átgondolni a lehetőséget, hiszen mindent megterveztünk, sokat agyaltunk a koncepción – vágott bele Koleszár Krisztián. Kerestük az előrehaladást a Szügy és a Talent esetében is, többször leültünk a szügyi vezetéssel, Benedek Józsival, „Dombival”, Koplányi „Öcsivel”, nem egy hirtelen beugrott ajánlat volt. Az is nyilvánvaló volt, hogy első osztályú tagság esetén “belső megoldást” találunk az edzőkérdésre. Szintén így döntöttük el, hogy a Szügy az első osztályt nem vállaló “öregekkel” a kormánynál, a Talent U19 csapat belépő korosztályával megtámogatva, elindul a vármegye harmadosztályában. Ez is jó döntésnek bizonyult, „Öcsi” gatyába rázva tartotta a brigádot. Persze ami még engem illet, azért természetesen érlelődött bennem néhány hetet a dolog, hiszen nekem ez mellékvágány, teljesen más területen keresem a kenyerem, így a poszt által követelt rengeteg energiát és időt össze kellett hangolni. Másrészt, izgatott is a kihívás, rég jártam a felnőtt futballban, s idénre erős mezőny volt a jóslat. Bár sok volt az intelem, a kétség, az “ezmárafelnőttfutballozás”, úgy gondoltam, megjeleníthetők a fociról való gondolataim fizikális formában is, dacára, hogy felnőtt terepre léptünk.
– Milyen ambíciókkal vágtak neki a szezonnak?
– Mivel a Talent egy utánpótlásműhely, az elsődleges célunk a felnőttkor küszöbéhez érkező srácaink további megfelelő szintű foglalkoztatása, a kialakult kiváló közösség tovább erősítése volt. Természetesen tekintve, hogy jelentős ugrás az utánpótlásból a felnőtt versenyzésbe való belépés, szükségünk volt tapasztaltabb, markáns, de hasonló gondolkodású srácokra is, akik utat mutathatnak, példaként lehetnek jelen a pályán a fiatalok előtt, ezért bővítettük is keretünket, más egyesületekből érkező értékekkel. Könnyebbé tette a sorsunkat, hogy velünk maradt néhány vagány, a kihívásokat vállaló játékos a tavalyi vármegyei kettes csapatból, akik idővel beleerősödtek az osztályba, és kivívták helyüket a csapatban. Mivel nem sok időnk volt alakulni, elsősorban az arculatot, az identitást vettük előre, olyan felállást kerestünk, amelyben a srácok jól érzik magukat, jól működnek, csiszolódhatnak, ugyanakkor eredményszerű visszaigazolás is érkezik irányukba.
– Hogyan foglalná össze a félévet?
– Igazából minden aszerint alakult, ahogy elképzeltem. Sőt! Ugyan nem volt könnyű az indulás, hiszen azonnal komoly játékerőt képviselő ellenfelek akadtak az utunkba, ennek ellenére az én elvárásaimnak tökéletesen megfelelő mérkőzésképeket produkáltunk. Markánsan azzal törődtünk az elején, hogy minden körülmények között a saját profilunkat alakítsuk, s ugyan eredményben nem látszott, gyönyörűen haladtunk. A közepe tájékán volt egy törvényszerű megtorpanás, ott szükség volt némi kommunikációra, lelki megerősítésre, de a végén eredményekben, s játékban is jó alapot szolgáltunk a tavasz elé.
– Elégedett az eddigiekkel, vagy akár lehetett volna jobb szereplés is?
– Elégedett vagyok az eddigiekkel! Viszont akár lehetett volna jobb is. Nem vagyok telhetetlen, s mint fentebb említettem, a fejlődésünk íve, a csapat erősödése totális bizakodással tölt el, mégis volt, hogy keserű volt a szám íze. Nem mennék mélyen bele a rajtunk kívülálló dolgokba, az általunk felállított szabályokba, de annyit megemlítenék, hogy ezek a srácok teljesen hobbista, amatőr futballisták, akik sokszor a sajátjukat rakták ebbe bele, nem kapnak pénzt a futballért, az a minimum, hogy megérdemlik a korrektséget, a pártatlanságot. Mindenkire rábízom mit olvas ki ebből. Tudom-tudom, én látom rosszul, én vagyok renitens, én vagyok elfogult.
-Mi a terv a téli időszakra?
– Január 13-án kezdünk, dolgozunk majd heti három alkalommal, majd edzőmérkőzéseken hangolódunk a tavaszra. Természetesen addig is a fiúk ezerrel jelen vannak a helyi téli teremlabdarúgó tornán, az utánpótlás futsalban, s bizony helyt kell állni az NB III-as futsal terepen is, szal’ nagyon nem unatkozunk.
– Mire számít tavasszal?
– Egyértelműen előrelépésre számítok, legyen szó futballról, mentális tényezőkről vagy akár eredményességről! Úgy gondolom, hogy az elkövetkező felkészülés már alaposabb, szélesebb körű és teljesebb lesz, hiszen folyamatosan lehetőségünk lesz nagypályán dolgozni, így dinamikusabb fejlődésre van kilátás. Nem a nulláról indulunk, ismerik már a srácok a törekvéseket, s ami fontosabb teljesen magukénak is érzik, illetve kialakult egy szenzációs közeg, szeretnek együtt lenni, jól kiegészítik egymást, ami nagyban hozzájárulhat a sikeres alapozáshoz. Nyilván, a meló, a suli, az érettségi eljövetele nehezítő körülmény, mégis személy szerint optimistán látom a tavaszi folytatást. Szeretnénk most már súllyal a mezőnyben lenni, markáns, kiegyensúlyozott futballt játszani, illetve a kupában is vérmesebbek az elképzeléseink. Köszönjük a lehetőséget a megjelenésre!
