A vármegyei élvonal tizedik helyén záró Berkenye irányítását a tizenhetedik kör után átvevő Kiss Ferenc az élbolyba kormányozná csapatát a következő szezonban.
A Berkenye a tizedik pozícióban fejezte be a vármegyei első osztály 2024/2025-ös idényét. Az összességében öt győzelmet, négy döntetlent, illetve tizenhárom vereséget elkönyvelő gárda irányítását a tizenhetedik kör után Kiss Ferenc vette át, aki szemmel láthatóan új impulzusokkal látta el a szezon utolsó szakaszában eredményesebben szereplő nyugat-nógrádi csapatot. A rutinos szakemberrel az előző időszak tapasztalati kapcsán beszélgettünk.
– Hogyan gondol vissza az ön által irányított időszakra?
– Mindenféleképpen pozitívan – kezdte Kiss Ferenc. Nagyon jó szájízzel fejeződött be a bajnokság. Láttam, hogy milyen fajta problémák voltak itt, ahogy már többször említettem, főleg az idősebb és fiatalabb játékosok között, és talán az előző kollégám, Imi, valamiért nem nagyon találta velük a hangot. Számomra nagyon nagy előny volt, hogy szinte mindenkit ismertem. Természetesen a sorsolás is „jót tett” nekünk, mert sikerült a Bátonyterenyét megverni, utána a Balassagyarmatnál is jól sikerült minden. Volt egy edzőm Szegeden, ő azt mondta mindig, hogy egy jó rajt karácsonyig elkísér. Az én esetemben ez volt a jó rajt, ugye a bajnokság közben vettem át a csapatot és egy nagyon jó egymásra találás volt ez a két hazai mérkőzés. Ahogy mondtam korábban, a Nagy Tibiék elleni mérkőzés egy ugrás volt a sötétbe, az még tényleg egy ilyen nagyon-nagyon ismerkedős történet volt. Utána szerencsésnek tartom a sorsolásunkat, hogy kétszer tudtunk otthon játszani és ez elindította fölfelé a csapatot. Aztán a realitás tényleg az volt az első két helyezettel szemben, de szerintem egy nagyon jó meccseket tudtunk velük is játszani. Tehát amit gondoltam, azt maximálisan visszakaptam a csapattól játékban, csapatszellemben, hozzáállásban és hál’ istennek, sikerességben is. Az pedig külön öröm volt, hogy a Bóta „Zsiga” személyében nyolcgólos játékos lett hét forduló alatt, ami egy jó megerősítés volt, mert ő is már tízéves kora óta a játékosom volt.
– Eddig milyen benyomásokat szerzett a nógrádi futballról?
– Teljesen vakfolt volt nekem, valamiért ez a térség kimaradt az életemből, pedig lejátszottam egy jó pár mérkőzést játékosként és edzőként is. Azt látom, hogy van egy salgótarjáni dominancia, legalábbis a két élcsapat, a Vizslás, és a Karancslapujtő esetén azért látható, hogy valamiféleképpen a régi salgótarjáni műhelyből jönnek ki onnan a játékosok. Ez szerintem pozitív dolog volt. Azt sajnálattal vettem, hogy a kis csapatoknál – amire én most ráláttam – kevés a helyi játékos, ilyen például a Diósjenő, ami érdekes, vegyes társaság volt. De ez nálunk is elmondható, Berkenyének talán Vác közelsége miatt van egy kis hendikepje. Azt is sajnálattal vettem, hogy idény közben Szendehelyen megszűnt a foci. Viszont pozitív benyomásokat szereztem a pályákról, öltözőkről, ezek rendben voltak. Semmilyen olyan negatív dolog nem ért engem sem és a csapatunkat sem, ami esetleg eltántorítana ettől a szép sportágtól.
– Ön szerint, leginkább miben kellene változtatni a csapaton, hogy sikerüljön előrelépni?
– Szerintem nagyon változtatni nem kellene, az van természetesen tervbe véve, hogy még fiatal játékosokat szeretnék bevonni a csapatba, mert ezt teljesen korrektül és jól látják az idősebb játékosok is. Nem féltékenyek a fiatalokra, tudják, hogy ők túl vannak már a pályafutásuk zenitjén. Szeretnék még olyan játékosokat idevonzani, akiket ismerek, olyan egykori játékosaimat, akik valamiért esetleg nem találják a helyüket a mostani csapatukban, vagy parkolópályára kerültek. Egyfolytában keresem a lehetőségeket és informálódok akár az idősebb játékosokról, akár a fiatalokról egyaránt.
– Tehát elsősorban fiatalokat szeretnének a klubhoz csábítani az átigazolási időszakban?
– Igen, a fiatal magot szeretném még tovább bővíteni. A végén már voltak olyan fiatalok, akik eljöttek ebben a levezető időszakban közénk és edzettek velünk. A felkészülési időszakot öthetesre tervezzük. Központi dolog a Berkenye Kupa, július 19-én Diósjenővel kezdünk egy edzőmérkőzéssel. Lesznek különböző csapatépítő programok, ami nem éppen a foci körül fog forogni, de ezt is nagyon fontosnak tartom, hogy más időben egy másik minőségben is legyenek együtt a játékosok, tehát ilyen csapatösszetartásokat is tervezünk az edzések mellett. Tervezek én is egy idénynyitót, ahol személyesen értékelném a játékosokat átfogóbb módon, hogy ki milyen átlagot ért el, hányszor volt edzésen, mit látok benne, hogy miben kell fejlődnie, mik az erősségei. 
– Hogyan tovább, mi lehet a következő idény célja?
– Szeretném látni a nevezett csapatokat, amit még ugye nem tudunk, de gondolom, hogy mindenki fogja vállalni, akik eddig szerepeltek. Nem tudom, hogy az NB III-ban elindul-e a Karancslapujtő, illetve kik azok, akik feljutottak az első osztályba. Ha ezeket már látjuk, és minden klappolni fog, akkor én az első öt helyet szeretném megcélozni, és azt szeretném majd a játékosokkal átbeszélni, hogy ezt ők reálisnak látják-e a csapat helyzetét és a saját helyzetüket tekintve. Úgymond nem a „kiesés” ellen szeretnénk küzdeni, hanem szeretnék ott toporogni a feljutásért hajtó csapatok nyomában. Tehát mindenképpen előrelépést szeretnénk. Én nagyon jónak tartom a kis csapatok szempontjából a kuparendszert, ami gondolom itt is lesz, és amennyiben lesz egy olyan játékoskeretünk, abban is minél tovább szeretnénk majd eljutni, ez is a célok között szerepel.
