Nem sokon múlott, hogy meglepetést okozzon a Keszeg.
Vasárnap a régiónk élvonalában versenyző Szécsény a két osztállyal lejjebbi nyugati-csoportban szereplő Keszegnél járt a Vármegyei Kupa második körében. Természetesen a vendégek léptek fel támadóleg, ettől függetlenül egy kifejezetten elszánt riválissal találták szemben magukat. Az első félidő derekán Berki András révén előnybe tudtak kerülni a látogatók, majd az összecsapás harmadánál Géczy jóvoltából újra bevették a kaput. Nem dőlt el viszont semmi, mert Muszta gyorsan faragott a hátrányból.
Ezt követően ugyan el is dönthették volna az érdemi kérdéseket a szécsényiek, ez nem sikerült nekik, így az utolsó pillanatokig maradt izgalom. Nem adták fel a házigazdák, akár még egyenlíthettek is volna, de már nem változott az állás. Kettő egyre győzött Stayer László alakulata. A vereség ellenére csak pozitív jelzőkkel illethetjük a hazaiakat, hiszen nem sokon múlott egy igen komoly bravúr.
Vármegyei Kupa, 2. forduló:
Keszegi SE-Szécsény VSE 1-2 (1-2)
Vezette: Urbán V. P. (Rácz A.)
Keszegi SE: Rojkovics – Burai, Durucz (Kraft, 57.), Kuska (Cseri, 56.), Nagy Á., Turcsán (Baranyi, 65.), Kapoun, Belencsák, Szabon (Bujtár, 61.), Muszta (Gömöri, 86.), Franyó. Játékos-edző: Cseri Kornél.
Szécsény VSE: Csampa – Vincze (Konderla, 63.), Komár, Molnár (Mester, 80.), Berki A. (Gergely N., 61.), Gacsó, Géczy, Szokács, Berki J. (Nánási, 61.), Kántor, ifj. Stayer (Nagy K., 77.). Vezetőedző: Stayer László.
Sárga lap: Kapoun, ill. Szokács
Gól: Muszta (33.), ill. Berki A. (19.), Géczy (29.)
Jók: az egész csapat, ill. Berki A., Berki J., Konderla
Cseri Kornél: – Sokan féltettek minket a kezdés előtt, hogy vajon mire vagyunk képesek egy két osztállyal felettünk lévő csapat ellen. Bár azt mondták, hogy nekünk itt nincs vesztenivalónk, de én a meccs előtt igenis próbáltam hangsúlyozni, hogy az önbecsülésünk a legfontosabb egy ilyen mérkőzésen. Egyetlen kérésem volt a sípszó előtt a fiúktól, hogy úgy játsszanak, hogy utána emelt fővel jöhessünk le a pályáról és ők maguk úgy gondoljanak majd vissza erre a napra, hogy a tudásuk legjavát nyújtva, mindent kiadtak magukból. Nos, azt hiszem, nehéz megfelelő dicsérő szavakkal jellemezni a csapatom teljesítményét ma… Elmondhatatlanul büszke vagyok az összes játékosra, hogy ekkora lelkesedéssel, akarattal, alázattal, bajtársiassággal léptek ma pályára és küzdöttek az utolsó percig. Szerintem nem túlzok ha azt mondom, hogy ha el nem is tüntettük az osztálykülönbségeket, de minimum elhalványítottuk azt. Teljes mértékig felvettük a versenyt riválisunkkal és talán mindent elmond a mérkőzésről, ha azt mondom, hogy legalább akkora esélyünk volt az egyenlítés megszerzésére, mint ellenfelünknek a harmadik gólra. Viszont a srácok jól kiszúrtak magukkal, mert bebizonyították, hogy mi is lakozik bennük, így valahol ennek a mérkőzésnek kellene lennie annak a szintnek, amire törekednünk kell majd a bajnokság során. Ha viccelődni akarnék, akkor azt mondhatnám, hogy lehet, hogy a vármegyei egyben kellene indulnunk és akkor több ilyen teljesítménnyel rukkolnánk elő. De viccet félretéve, szeretném megköszönni a fiúknak a mai napot, mert ez a teljesítményük joggal viszi a saját és településünk jó hírét a vármegyében! Csakis gratulálni tudok nekik! Szép volt, fiúk!
Stayer László: – Vártuk már az első tétmérkőzést. Alakuló csapatunknak minden kis siker fontos. Jó érzés, hogy a srácok szemébe néztem, és azt láttam, hogy ők sem elégedettek a mai teljesítményükkel, mert ez a jobbá válni akarás fog előre vinni minket. Küzdelmes kupameccs volt, amit jobbára mi tettünk magunknak nehézzé, de el kell ismerni, hogy a hazaiak is mutattak szép dolgokat, a góljukat meg, ha nem mi kapjuk, még meg is tapsoltam volna. Továbbjutásunkat érő győzelmünket csapatunk legfőbb támogatójának ajánljuk. Boldog születésnapot kívánunk Mosó Ottó barátunknak!
