Az abszolút bajnoki címét a zöld asztalnál elbukó Karancslapujtő U19 edzője, Szőrös Krisztián foglalta össze gondolatait a történtek kapcsán.
Jó pár héttel ezelőtt Pásztón rendezték meg a 2024/2025-ös idény abszolút döntőjét vármegyénk U19-es mezőnyében. A pályán a keletről érkező Karancslapujtő három kettőre nyert a nyugatot képviselő Diósjenő ellen. Igen ám, mint utóbb kiderült, az illetékes bizottság hivatalból eljárva, jogosulatlan játék miatt törölte a gyepen megszületett eredményt és három nullal a diósjenőiek javára írta jóvá a mérkőzést. Időközben telt-múlt az idő, mostanra azonban a negatívan érintett csapat edzője, Szőrös Krisztián úgy döntött, kendőzetlenül összefoglalta gondolatait a történtekről.
Szőrös Krisztán, a Karancslapujtő U19 edzője: – Bár időben nagyon túl vagyunk a történteken, mégis úgy érzem, minél több embernek tudnia kell arról, hogy mi is volt tulajdonképpen. Mindenféleképpen úgy szeretném kezdeni, ezt a nyilatkozatot magánemberként teszem, mint Szőrös Krisztián, az U19 edzője. A vezetés tudta és beleegyezése nélkül. Ők ebben az ügyben nem szerettek volna megnyilvánulni és ezzel foglalkozni. Én viszont mindenkivel szeretném tudatni, hogy semmi rossz dolgot nem tettünk. Az előző idényhez hasonlóan, ismét sikerült megnyernünk a keleti-csoportot. Hogy ebben közrejátszott-e a szerencse, arról nem szeretnél beszélni. Ezt követően jött az abszolút döntő, ahol kiderülhetett, hogy ki a vármegye legjobb ificsapata. Az alapszakasz után egy-két héttel kaptunk egy határozatot az MLSZ-től, ami azt foglalta magába, hogy csak olyan játékos léphet pályára a fináléban, aki legalább háromszor be volt nevezve a jegyzőkönyvbe a szezon korábbi részében. Ezzel nincs is semmi gond, mert az MLSZ hozhat olyan döntést, amiről nem kérdez meg senkit és utólag tudat az érintettekkel. Mi azonban nem mindennapi szituációba kerültünk, mert az utolsó mérkőzésen három meghatározó játékosunkat kiállították. Le szeretném szögezni, jogosan, mert az események nem futballpályára valók voltak. Azonban verekedésről volt szó. Nem verésről! Míg nálunk három piros lap volt, a Szécsénynél egy sárga. Szóval voltak fenntartásaim a döntés kapcsán. Nem szeretnék senkit minősíteni, mert ki vagyok én, de ez érdekes volt.
Még azt is el kell mondanom, amikor kijött a döntő előtti határozat, nem volt lehetőségünk fellebbezésre. Mégis írtunk egy kérelmet az MLSZ-nek, amiben az állt, mivel csak hét bevethető játékosunk maradt, szerettünk volna két olyan játékost szerepeltetni, akik korábban csak kétszer szerepeltek a jegyzőkönyvben. Ők nem azért vettek részt több meccsen, mert a vármegyei egyes csapat tagjai… Én azt az elvet vallom, ha egy napon két mérkőzés van, egy tehetséges srác inkább a magasabb szintű találkozón kapjon szerepet. Ezért volt csak két meccsük. Egy-két nappal a döntő előtt kaptunk erre nemleges választ, egy kiegészítéssel együtt. Miszerint átnézték az adatbankunkat, és azt látták, tizennégy játékosunk volt jelen legalább három mérkőzésen. Ez is rendjén van. Csak egyetlen gond van ezzel. Az MLSZ egyetlen egy utánpótlás csapattal sem tartja a kapcsolatot, hogy éppen tudja, az adott korosztálynál milyen hiányosságok vannak. A mi életünkben nagy gondok jelentek meg. Sok olyan játékosunk van, akik a sulit abbahagyva, dolgozni kényszerül, mert a családi háttér nem teszi lehetővé, hogy iskolába járjon, és nekünk volt négy ilyen srácunk. Az egyiket sikerült hazahozatnom, saját költségemre Debrecenből, mert ő ott volt szállón. Mellette még ketten tudták megoldani, hogy eljöjjenek az utolsó meccsre. A tizennégy emberbe a félévkor eligazoló volt kapusunkat is beleszámolták… Szóval volt problémánk bőven.
Sok mindenről beszélgettünk. Állítólag a határozattal minket akartak védeni, mert a Diósjenőnek a társcsapata volt a Kerepes, és nem akarták, hogy onnan jöjjenek játékosok. Mint volt anno, a Karancsberény-Dalnoki Akadémia, utóbbi csapat nagyon nagy fölényével záruló abszolút döntőben. Nem tudom, ez előny vagy hátrány, de az utóbbi négy évben rendre az a csapat lett az keletem, ahol én voltam az edző. Sosem volt még ilyen, hogy a fináléban legyen ilyen szabályozás. Aztán mi is elkezdtünk olvasgatni. Az MLSZ-nek is van egy szervezeti és működési szabályzata. Egy pontba bele van foglalva, hogy az adott szabályokat csak akkor lehet módosítani, ha a csapatok létszámának az iksz százaléka ezt elfogadja és beleegyezik. A pontos számmal nem vagyok tisztában, de biztosan van egy ilyen kitétel. Ráadásul az új szabályt nem is a bajnokság ideje alatt hozták meg, hanem utána egy-két héttel. Semmiféle fellebbezési lehetőségünk nem volt. Aztán, amikor lejátszottuk a mérkőzést, és később megszületett a határozat, hogy elvették tőlünk a bajnoki címet. Az történt, hogy az a Horváth Bálint védett nálunk, akinek korábban két meccse volt a bajnokságban és ez volt a harmadik. Ő volt az egyetlen, akinek nem volt meg a három mérkőzése. Úgy mentünk el két cserével, hogy az egyiknek két nappal előtte vették le a gipszet a lábáról. A másik pedig egy U16-es volt, aki az alázatával és az edzéseken való részvételével kiérdemelte, hogy az ifihez csatlakozzon. Így sikerült nyernünk.
A Diósjenő edzője egy nagyon értelmes és intelligens srác. Aki a nyilatkozatában és nekem is megköszönte a mérkőzést, és elmondta, hogy nagyon jó csapatunk van. Semmiféle óvást nem nyújtottak be. Én azt gondolom, az a döntő ott a pályán eldőlt. Nem kellett volna folytatásának lennie, mivel a Diósjenő nem óvott. Azonban az élet mindig görget az akadályokat mindenki elé. Amikor megérkezett a határozat, az egyesületünk írt egy fellebbezést. Erre az a válasz érkezett, majd akkor hajlandók elolvasni, ha befizetünk egy komoly összeget… Bármit is gondol a vármegye, a klubunk azért nem áll olyan jól, hogy valaki olvasásáért fizessen. Itt ez a téma megállt. Így egy hónap elteltével az ideg már elmúlt és elszállt az emberből a harag. Viszont mind a mai napig összefutottam olyan emberrel, akik nem tudták, mi történt. Úgy voltunk beállítva, hogy csalással nyertünk, mert a határozatban semmi nem lett kivesézve. Azt szerettem volna tisztázni, hogy ez nem így volt, mert még arra sem adott lehetőséget az igazgatóság, hogy az U16-ból feltöltsem a keretet.
Senkit nem szeretnék bántani, de felmerülnek az emberben kérdések. Miért nem jött ki az ominózus határozat, mondjuk fél évvel korábban? Miért nem a bajnokság előtt és nem utána másfél héttel? Ebben az esetben nem azon kellett volna görcsölnünk, hogy menjünk el, éppen kapus nélkül vagy hét fővel. Mi nem csalni szerettünk volna vagy tele hamissal megnyerni a döntőt, csak méltó ellenfelei szándékoztunk lenni a Diósjenőnek. Ez szerintem meg is történt. Remélem, ezt senki nem veszi sértésnek, de ha az egyik oldal meg tudja magát védeni határozatokkal, akkor szerintem a másik félnek is kell adni lehetőséget. Én a gyerekek becsületét szerettem volna megvédeni. Ezek a fiúk tizenöt-tizenhat éves koruktól barátok, és az ő szeretetükért érdemes még a futballpályán lennem. Értük szerettem volna kiállni ezzel a tisztázással. Ezek a srácok nem érdemlik meg, hogy más görbe tükröt állítson eléjük. Ennek az egésznek ez volt a lényege. Nem én és nem az MLSZ Nógrád Vármegyei Igazgatósága. Úgy látom, és ki is merem bárhol mondani, el kellene már érni arra a szintre, hogy a gyerekek nem csak eszközök, hanem úgy kellene őket kezelni, hogy ők a jövő. Ezzel a mostani húzással nagyon lerombolták a karancslapujtői U19-es játékosok önbizalmát. Már edzésre sem nagyon járnak.