Egy kemény, feszült összecsapáson maradt alul a Mohora.
Szerdán Somoskőújfalun rendezték meg a 2024/2025-ös Vármegyei Kupa döntőjét. Régiónk élvonalának két tagja csapott össze. A Silver Tüzép-Karancslapujtő az Unicum FC Mohorával nézett farkasszemet. Rögtön az ütközetet legelején kirajzolódott, amire számított is lehetett. Roppant férfias küzdelemben voltak érdekeltek a felek. Többet birtokolták a labdát a ‘lapujtőiek, de zömében lehetőségekig jutottak el, illetve egy ízben telibe lőtték a felső lécet. A pihenőhöz közeledett a csörte, amikor Szita remek szabadrúgásával megszerezték a vezetést a mohoraiak. A szünetig nem változott az állás, a második felvonás elején viszont egy szerencsétlen öngól által megérkezett az egyenlítés.
Ezt követően folytatódott a kemény belépőkkel és komoly párharcokkal tarkított derbi. Egyik együttes játékosai sem féltették a lábukat. Olykor úgy lehetett érezni, már-már visszatartó erő nélkül. Igazi kupahangulat alakult ki a pályán, feszült légkörben harcoltak a gárdák. Érdekesség, hogy mindkét társaság mestere begyűjtött egy-egy sárga lapot… Aztán a hajrában járva ismét egy szöglet után talált be Csatlós Tamás legénysége. Zsély csúsztatta be a lasztit. A hátralévő percben pedig már nem jött a válasz, így kettő egyre nyert a KSE.
A mindent beleadó csapatokon kívül megemlítendő még, hogy a rendező egyesület mindent megtett, az esős időjárás ellenére remek gyepet varázsoltak. Emellett kiemelendők a rendező stáb képviselői is, akik lehetővé tették a biztonságos lebonyolítást és védték-óvták az egyes ítéletek miatt olykor össztűz alá vett játékvezetőket. A jegybevétel kapcsán pedig külön megilleti a dicséret a Somos VSE-t, hiszen jótékony célja ajánlották fel a befolyt összeget, a közelmúltban sajnálatos balesetet szenvedő Sándor Attila és családja részére.
Vármegyei Kupa-döntő:
Silver Tüzép-Karancslapujtő-Unicum FC Mohora 2-1 (0-1)
Somoskőújfalu, 250 néző. Vezette: Varga F. (Gordos Á. M., Kis G. Zs.), tartalék játékvezető: Kiss D.
Silver Tüzép-Karancslapujtő: Vida – Orosházi, Ökrös, Pál G. (Budveszel Benjámin, 60.), Domán (Rozgonyi, 91.), Csatlós D., Zsély B., Bonivárt, Budveszel Benett, Czigler, Sulcz (Gyetvai, 49.). Vezetőedző: Csatlós Tamás.
Unicum FC Mohora: Földi – Molnár M., Telek, Klinger (Hugyecz, 68.), Széles G. (Kotasz, 86.), Szita, Borkó, Lavkó, Hegyvári, Vandornyik, Mitasz. Vezetőedző: Baranyi Tibor.
Sárga lap: Ökrös, Budveszel Benett, Czigler, Sulcz, Csatlós T., ill. Földi, Molnár M., Szita, Baranyi T.
Piros lap: Vandornyik (97., Unicum FC Mohora)
Gól: Mitasz (60., öngól), Zsély B. (87.), ill. Szita (38.)
Jók: az egész csapat, ill. az egész csapat
Csatlós Tamás: – Ismét nagyon boldogok vagyunk! Én azt gondolom, hogy egy szenzációs kupatalálkozót láthattak a nézők, igazi kupameccs volt. Egy nagyon brusztos, hajtós, kemény küzdelem volt. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű a mérkőzés, a pálya mérete kicsit megnehezítette a dolgunkat. Célfutballt kellett játszanunk. Az ellenfél vezetést szerzett egy gyönyörű szabadrúgásgóllal, és erre kellett reagálnunk, ami úgy gondolom, hogy sikerült. Meg tudtuk fordítani a találkozót. Nagyon büszke vagyok a srácokra és nagyon köszönök nekik mindent! Az ellenfél előtt is le a kalappal, mert én azt gondolom, hogy nagyon nehéz dolgunk volt, gratulálok nekik a főtáblához és természetesen az ezüstéremhez! Itt szeretnénk megköszönni Somoskőújfalunak és az SVSE vezetőinek, hogy ilyen körülményeket biztosítottak nekünk. Szenzációs fogadtatásban volt részünk, nagyon sokat foglalkoztak a pályával. Egy kicsit az eső beleszólt itt a dolgokba, ugye saras volt a talaj, de én azt gondolom, hogy nagyon jó helyszínt találtak a kupadöntőre. Az elején kicsit féltem tőle, megmondom őszintén, de az a meló, amit ebbe beletettek, hogy itt a körülmények ilyenek legyenek, az előtt le a kalappal és köszönjük szépen! Még van ugye kettő bajnoki mérkőzésünk, amit szeretnénk győzelemmel megvívni és utána természetesen készülünk az osztályozóra. Nem tudom, hogy kell-e játszani, ezt majd az élet eldönti, de ha kell játszanunk, természetesen beleállunk teljes erővel. Nagyon bízom a srácokban, hogy kitartunk teljesen a végéig ezzel a jó formával. Most pedig egy közös kaja a mohorai csapattal, nagyon jó beszélgetés, nagyon jó baráti összejövetel következik és természetesen egy ünneplés. Utána pedig csütörtöktől, folytatjuk a dolgunkat a hétvégi mérkőzésre készülve.
Baranyi Tibor: – Először is, azzal kezdeném az értékelésemet, hogy nagyon-nagyon köszönjük a somosiaknak, Horváth Szabinak ezt az igazi kupakörítést. Rég érkeztünk így öltözőbe, rég fogadott így minket pálya, ez tényleg profi volt és ezt nagyon szépen köszönjük, ritkán van ilyen dologban részünk! Nagyon hálásak vagyunk ezért, nem fogjuk nekik elfelejteni. A másik, hogy gratulálni szeretnék a Karancslapujtő csapatának a győzelemhez! Igazából én is nagyon büszke vagyok a fiúkra, mert én azt gondolom, hogy teljesen partiban voltunk a jelenlegi bajnokkal. Igazi kupamérkőzés hangulatát varázsolta a két csapat, nagyon-nagyon jók voltak a szurkolótáborok, nagyon jó volt a két csapat parázs mérkőzése. Azt tudom mondani, hogy tényleg egy igazi kupahangulat uralkodott. A játékról nem nagyon tudok beszélni, mert az eső miatt a pálya talaja inkább a rombolást segítette elő, mint az építkezést, igazából a földön tartott labdákkal nem nagyon lehetett operálni, nagyon nehéz volt játszani a talajon. Én ezzel a mérkőzés értékelését befejezném, de nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy nem tudtunk teljes kerettel megjelenni, mivel sajnos vannak olyan játékosaink, akiknek a munkahelyi beosztása olyan időintervallumba esett, hogy nem tudtak ilyen messzi mérkőzésen megjelenni. Igaz, hogy mindig a jelenlévők a legjobbak, de én ki merem jelenteni, hogy nem a legjobb kerettel tudtunk ma megjelenni, meghatározó játékosaim hiányoztak, akik a frissítés szempontjából, az edzettségi állapotot figyelembe véve nagyon fontos lett volna, hogy itt legyenek. Nagyon „köszönjük” a szövetségnek ezt az újbóli, „nagyszerű” döntését, hogy tőlünk a lehető legmesszebb, országhatár mellé tették a mérkőzést. Ez, még egyszer mondom, nem a Somosnak szól, őket dicsérni akarom, mert ők maximálisan teljesítettek mindent. Azt szeretném „megköszönni” az igazgató úrnak is, hogy most már ebben a félszezonban a második olyan pályaválasztása, ami nem esik hozzánk se közel, se a javunkra, se nincs egálban, ez csak mi ellenünk van, ez nagyon nem tetszik nekem. A mérkőzés játékvezetésére is ki szeretnék térni. Ilyen asszisztensekkel, mint amivel a mai nap találkoztunk, én ez alatt a huszonegy-néhány év alatt, amit a futballban eltöltöttem, még nem találkoztam. Ilyen arrogánsan, beképzelten, nagyképűen, jó ítélet nélkül mérkőzést lehozni nem lehet, ezeket a hibákat nem lehet megrovás nélkül hagyni, erre oda kell figyelni a játékvezetői szövetségnek, oda kell figyelni az ellenőrnek. Ezeket tovább – én személy szerint – nem vagyok hajlandó elviselni, ennek biztos, hogy meg fogom követelni a retorzióját, mert ez mellett nem lehet szó nélkül elmenni! És nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy a fair play szellemében, amit tanítanak a nagykönyvekben, abban működjünk tovább, és annak a medrében menjen minden. Soha ne felejtsük el – még egyszer mondom nagy betűkkel – a fair play szellemét, mert az mindenek felett az első! Gratulálok még egyszer a ‘Lapujtő csapatának, megérdemelt győzelem született! A vármegye legjobb csapata, most már ki merem jelenteni, nagyon korrekt vezetőséggel, korrekt játékosokkal, gratulálok teljes szívből nekik! És nagyon büszke vagyok a mohorai srácokra!
