A szünet után nem tudta tartani a tempót a Mohora.
Szerdán a Mohorát fogadta a Silver Tüzép-Karancslapujtő a Megyei Kupa elődöntőjében. Az első félidő még mondhatni, kiegyenlített játékot hozott, bár már ebben a felvonásban is aktívabbnak bizonyultak a házigazdák, csak egy nagy felső lécig jutottak. A második etapban egyre inkább kézbe vették a gyeplőt a magabiztos hazaiak, majd a lesipuskás Katona révén gyorsan meg is lett a vágyott előny. Hamarosan Pál Gergő is bevette a kaput fejjel. A hátralévő időben akár még nőhetett is volna a különbség, de már nem változott az eredmény. Kettő nullás győzelmet elérve jutottak be a fináléba, egyúttal a MOL Magyar Kupa országos főtáblájára a ‘lapujtőiek.
Nógrád Megyei Kupa, 4. forduló:
Silver Tüzép-Karancslapujtő KSE-Unicum FC Mohora 2-0 (0-0)
Karancslapujtő, 200 néző. Vezette: Kis Zs. (Gecse Z., Elischer M.)
Silver Tüzép-Karancslapujtő KSE: Vida – Tóth O., Sándor A., Sulcz, Szeles – Zsély B. (Rátóti, 87.), Híves – Bonivárt, Banka D. (Kovács B., 73.), Pál G. – Katona. Játékos-edző: Romhányi Tamás.
Unicum FC Mohora: Földi – Pécsi, Telek (Rados, 70.), Széles B., Molnár K. – Káposzta, Rácz D. – Széles G., (Dallos, 78.), Bartal (Strihó, 78.), Pistyúr – Szita. Vezetőedző: Baranyi Tibor.
Sárga lap: Zsély B., Híves Katona, Kovács B., ill. Rácz D., Káposzta
Gól: Katona (56.), Pál G. (66.)
Jók: az egész csapat, ill. Földi, Rácz D.
Romhányi Tamás: – Nehéz meccsnek indult, ellenfelünk azért készült most belőlünk. Föl is szívták magukat, sokan jöttek, szurkolók is elkísérték őket, úgyhogy igazi kupahangulat volt. Mi az első félidőben nem találtuk úgy a ritmust. Mindenki munkából ért ide, fáradtak voltak a játékosok, nem is marasztaltam el őket egyáltalán, bár nem volt ritmusunk és nem azt csináltuk, amit megbeszéltünk. Arról volt szó, hogy a szélét erőltetjük majd, ott próbálunk meg beadásokig eljutni és ott bontjuk őket. Aztán mégis középen erőlködtünk, ahol többen voltak. Ezt átbeszéltük a szünetben és a második félidőben már parádézott a társaság. Rengeteg helyzetet alakítottunk ki, a két gól mellett szerintem még négyet-ötöt rúghattunk volna. Ott azt éreztem, ellenfelünk el is fáradt, mi pedig még rá tudtunk tenni két-három lapáttal is. Kijött a fizikai különbség. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a csapatomról, a játékosokról, mert minden héten, minden meccsen tudják hozni ezt a komoly tempót. Főleg a második félidőben jönnek ki a különbségek az ellenfelek és köztünk, látszik, hogy azért mi tudunk kettőt-hármat edzeni. Gratulálok a fiúknak! Nagyon örülök. Ez már a harmadik, hogy kijutunk a főtáblára, amióta idejöttem. Ezt nagyon nagy dolognak tartom. A vendégeknek további sok siket a bajnokságban és a kupában, még nekik is lesz egy lehetőség, hogy kijussanak a főtáblára! Mi pedig a döntőt is próbáljuk majd úgy csinálni, hogy nekünk jó legyen. Abba is bele szeretnénk állni, mert megszereznénk azt az aranyérmet, ha már a bajnokság nem úgy sikerült, ahogy elterveztük.
Baranyi Tibor: – Deja vum van, mert pár héttel ezelőtt ugyanez történt. Betalált, majd begyűrt egy jobb fizikai állapotban lévő csapat. Azt mondom, hogy sima hazai győzelem volt. Nekünk ez felért egy összetartással, hiszen edzésre nem tudunk összejönni, viszont mégis mozogtunk és erőt meríthetünk ebből. Szükségünk van még pár bajnoki pontra, hogy az álmunkat elérjük. Nem tudok mást tenni, mint ismét gratulálni a ‘lapujtői csapatnak, megint jobbak voltak!