A Karancslapujtőt múlta felül Makkai Máté együttese.
Múlt vasárnap Diósjenőn volt jelenése a Karancslapujtőnek a vármegyei U21-es bajnokság második fordulójában. Az első félidő inkább a vendégeké volt, de csak helyzetekig jutottak el, vezetést nem tudtak szerezni a szünetig, ahogy a másik oldaltól sem érkezett gól a pihenőig. Nem telt el negyedóra a második felvonásból, amikor büntetőből meglett a hazaiak előnye. A játékrész derekán Csuhara növelte övéi lépésfórját, majd az egy újabb tizenegyest értékesítő Géczi kialakította a végeredményt. Három nullra nyert Makkai Máté csapata.
U21-es bajnokság, 2. forduló:
Diósjenői SE-Karancslapujtő KSE 3-0 (0-0)
Vezette: Dobsonyi L. (Bérczi B.)
Diósjenő SE: Papp – Géczi (Székely, 86.), Pikács, Téglás (Csurja, 86.), Toldi, Csuhara, Berhédi (Kovács L., 82.), Benkocs, Sebők, Guba (Pálmai, 51.), Horváth. Vezetőedző: Makkai Máté.
Karancslapujtő KSE: Guruz – Hegedűs D., Hegedűs Á., Tóth, Berki, István B., Putnoki, Oláh Á., Rozgonyi, Oláh G. (Simon, 67.), Fiskus (Háda, 59.). Vezetőedző: Szőrös Krisztián.
Sárga lap: Makkai, ill. Hegedűs Á., Putnoki
Gól: Géczi (58., 79.), Csuhara (66.)
Makkai Máté: – Egy másik ‘Lapujtővel találkoztunk, mint az abszolút döntőben, egész sok helyzetet alakítottunk ki, jobban kellene kihasználni őket, viszont helyenként szép támadásokat vezettünk! Egy dolog mellett nem tudok elmenni, védjük már meg a játékosok testi épségét… Vannak kemény belépők, amik rendre előfordulnak, viszont, ami veszélyes, sérülést okoz, például teletalppal a belső combjába, vagy stopli nyomok a játékosom tarkóján, az igen is a játékvezető felelőssége! Figyelmeztesse azt a játékost, hogy ilyet nem lehet a pályán, ne forduljon elő többet, mert veszélyes! Kulturáltan elmondtam, hogy fejsérülésnél állítsuk meg a játékot, úgy tudom, ilyenkor az első a játékos épsége! Erre kaptam egy sárga lapot… Még ezt is aláírom, kapjam meg vagy nézzen el egy lest, vagy apró faultokat ide-oda, de kérem a játékvezetőket, hogy vigyázzunk a fiatalokra! Persze tévednek, sokszor jogtalanul ordítunk velük, vannak nehéz meccseik, de legyen az első a játékos egészsége! Tavaly egy ilyen figyelmeztetés elmaradás miatt egy nagyon tehetséges srácom térdszalagja szakadt el, még ma sem tudott játszani… Nem haragot vagy feszültséget akarok kelteni, csak egy kicsi fókuszt erre ráirányítani!
Szőrös Krisztián: – Már reggel fél hétkor tudtam, hogy bajban leszünk, mert azok a meghatározó srácok, akik 2006-os és 2005-ös születésűek írták, hogy nem tudnak a mai meccsen részt venni, ezeket a lyukakat U16-os játékosokkal kellett betömni. Diósjenővel már találkoztunk egyszer az abszolút döntőben, amit vagy megnyertünk vagy nem, ezt mindenkire rábízom. Nem mondanám azt, hogy alárendelt szerepet játszottunk ezen a mérkőzésen, úgy gondolom, hogy teljesen partnerek voltunk a Diósjenő csapatának. Az első félidőben, hogy ha egy-két góllal vezetünk, akkor senki sem szólhat semmit, de sajnos kimaradtak ezek a helyzetek. Aztán fordultunk a második félidőre, ott mindjárt kaptunk az elején egy teljesen jogos tizenegyest, ezzel egy nullával ellépett a Diósjenő csapata, majd egy beívelt labdából egy védelmi hibát követtünk el, ott megálltak a játékosok, kis srác továbbment bepasszolta, kettő null oda. A harmadik gól még egy tizenegyes, aminek a jogosságát megint csak nem tudom vitatni, mert ott tényleg egy szabálytalanság történt. Ennek függvényében én nem tudok mást mondani, csak gratulálok a Diósjenő csapatának, ezt a mai meccset ők nyerték, gólt szereztek, hármat is, mi sajnos gólképtelenek voltunk. Igazából úgy gondolom, hogy időben jött pofon volt ez most nekünk, mert legalább visszazökkentették az ificsapatunkat abba a forgásba, hogy a meccsekre nem csak el kell menni – már aki eljön -, hanem ott a mérkőzésen tenni is kell azért, hogy eredményesek legyünk. A mi csapatunkból négy ember akart futballozni, előttük le a kalappal, többieket sem akarom bántani, mert eljöttek és próbálták. Ez már U21, én arról beszéltem sokat, hogy amikor egy 2010-es játékos fog találkozni egy 2005-ös vagy 2006-os játékossal, akkor ott azért vannak furcsaságok. Közel sem biztos, hogy mi most találkoztunk 2005-ös játékossal, nem tudom, hogy volt-e náluk, de azok a srácok tényleg felnőttek a feladathoz, és ők úgy játszottak, ahogy ezt már az U21-ben kell. Nekünk még kell egy kicsit fejlődnünk, most építkezési év jön, a fejlődés útjára kell rálépni ezekkel a srácokkal. Nem vagyunk elkeseredve, bár meccs után kicsit azok voltunk, én is, mert sajnáltam a srácokat, hogy így három év után megszereztük a második vereségünket. De ez az élet rendje, amikor kiöregszenek játékosok és bekerülnek egy felnőtt csapatba, aztán jönnek az újak, nekik fel kell venni ezt a ritmust. Semmi baj nincs, nem mondom azt, hogy nem érhetünk oda a dobogó valamelyik fokára, mert nagyon hosszú a bajnokság, de úgy gondolom, hogy nagyon időben jött a pofon, mert így a srácok picit talán komolyabban veszik a meccseken és edzéseken való részvételt és elgondolkoznak, hogy mennyit kell még ebbe beletenni ahhoz, hogy ugyanoda elérjünk, ahol voltunk három évig. A Diósjenő csapatának gratulálok, egy brusztolós, kőkemény csapatot ismertünk meg bennük, nagyon jó edzőjük van, aki tényleg tudja motiválni a srácokat kintről és minden szavát isszák a gyerekek. Lehet látni azt, hogy ők egyben vannak, mi egy picit szét vagyunk szóródva még, ehhez kell még egy kis idő, amíg visszaáll a helyes útra. Megyünk előre és megpróbálunk minél előbb végezni a tabellán, aztán meglátjuk, hogy a hozzáállásunk javulásával ez mire lesz elég.
