A negyvenhetedik salgótarjáni téli teremtornát megnyerő Fort Bau csapatvezetője, Chován Péter szerint egy minden eddiginél gyorsabb, és egyben színvonalasabb bajnokság végén tudták behúzni az aranyérmet.
Az előző hétvégén befejeződött a salgótarjáni téli teremlabdarúgó bajnokság negyvenhetedik kiírása. Mint arról már beszámoltunk, a Fort Bau végső sikerével zárult az esemény. A tornagyőztes csapatvezetőjét, Chován Pétert együttese szereplése kapcsán kérdeztük.
– Milyen elképzelésekkel vágtak neki az idei teremtornának?
– Szerettünk volna az évközi városi kispályás bajnokságban elért harmadik helyezéstől jobb pozíciót elérni – mondta Chován Péter. Ott is voltak győzelmi esélyeink, de a nagypályás fiataljaink néhány mérkőzésről hiányoztak, és sérülések is hátráltattak minket, így – igaz, nagyon szoros befutó után, de – lecsúsztunk a salakos bajnoki címről. Mivel azonban a téli teremtorna idején nagyobb, szinte teljes létszámban álltunk ki a mérkőzésekre, így ez a megmérettetés jobban sikerült.
– Összességében, hogyan elevenítené fel a bajnokságot?
– A bajnokságra a szervezők által hozott új szabályokat furcsa lenne, ha így a kupával a kezünkben kritizálnánk. Az, hogy a vármegyei első osztály fiataljait beengedni mennyire volt jó ötlet, nem tudnám biztosan megmondani. A várt eredmény, nevezetesen hogy így több futballista, tehát ebből adódóan több csapat fog nevezni a bajnokságra, sajnos nem igazolódott be. Viszont, mivel minden csapat feltöltötte a szabályok adta „fiatal helyeket”, így egy minden eddiginél gyorsabb, és egyben színvonalasabb bajnokságban találtuk magunkat.
– Mennyire volt szokatlan, hogy az elmúlt évek után, ezúttal már a csoportban sor került a nagy rivális SZÉF AFC elleni „előrehozott döntőre”?
– Mivel valóban veretes múltja van ennek a párharcnak, egy sima tét nélküli egymás elleni meccsnek is lenne presztízse, hát, még annak a meccsnek, amely kimondatlanul – bár a közvélemény által kimondottan is – a csoport első helyéről volt hivatott dönteni. Gondoltuk ezt akkor. Csakhogy hiába hoztuk le az idény legjobb játékával a rangadót, és utána egy szintén szoros meccsen a LAVER elleni derbit, sajnos tettünk egy csavart a történetbe. Azt hiszem, jogosan nevezem a torna meglepetéscsapatának az újonc Quasimodo alakulatot, akik ellen a többi ellenfelünknek is meggyűlt a baja, és nekünk sem sikerült őket legyőzni. Mutatja azonban a csapatunk egységét, hogy ebből a nem várt vereségből is fel tudtunk állni, és igaz, kicsit szurkolva a csoport többi mérkőzésének számunkra kedvező alakulásának, de aztán két jól sikerült meccsel zártuk le a tornát. A döntőben pedig megint az első mérkőzésen kivitelezett nagyon szervezett és taktikus, fegyelmezett játékkal rukkoltunk ki, így foglaltuk tulajdonképpen „keretbe” a tornát. Összefoglalva: a két legfontosabb meccsünkön játszottunk a legjobban.
– Változásképpen, most kis kapukra, félig vonalra ment a játék. Mi a véleménye erről, mennyivel volt így másabb a küzdelem?
– Egyértelműen nem merném kijelenteni, hogy ez nekünk előnyt vagy hátrányt jelentett volna. A fiatal játékosaink (már amennyire a negyven környéki futballistáinkat nevezhetjük fiatalnak) biztos örültek az oldalpalánknak, a rutinosabb sorunk meg annak, hogy két támadás között lehet fújni egyet, ha kimegy az alapvonalon a labda. Egy biztos: a kapusaink nem reklamáltak a kisebb kapu miatt.
– Miképpen vélekedik a mostani mezőnyről, ellenfelekről?
– Az említett fiatal vármegyei futballisták jóvoltából sokkal erősebb ellenfelekkel találtuk szemben magunkat, minden meccsen szükségünk volt a rutinunkra, valamint, hogy komoly melót belerakjunk a meccsbe. De bármi is volt vagy lesz a versenyszabályzat, állunk elébe az új kihívásoknak.
– Meg kell említeni, az elmúlt időszakban egyéb (öregfiúk) rendezvényeken is képviselteti magát a gárda. Mit lehet tudni ezekről az eseményekről?
– Pontosan azért találtam ki azt, hogy a salgótarjáni futballtornákon kívül ki-kitekintünk a vármegyéből, esetleg elutazunk nemzetközi öregfiúk tornára, hogy a rutinosabb játékosaink is megtalálják a megfelelő játékpercet, hiszen ötven felett (amit a csapatunk nagy része már betöltött) is szükség van a versenyszerű mozgásra, valamint nem utolsósorban a futballélményekre. Így adódott, hogy részt vettünk egy kimondott senior tornán Gyöngyösön, valamint egy háromnapos kirándulással összekötött zakopanei nemzetközi tornán. Mindkét kaland jól sikerült, döntőt tudtunk játszani itt is-ott is, igaz, mindkét alkalommal ezüstéremmel, de sok élménnyel gazdagodtunk.
– Legközelebb megcélozzák a címvédést?
– Ha megengedi a csapatom, a címvédés mellett (de inkább előtt) elsősorban a baráti társaság összetartását, a jó hangulatú együtt sportolást tűzném ki célul, és kívánom a csapattagjaimnak, hogy mindenkit kerüljenek el a sérülések, mert – mint a kéztörésem miatt most megtapasztaltam – a haverokkal történő foci vagy lábtengózás hiánya kegyetlen tud lenni.
– Az újabb sikernek hála, az is eldőlt, hogy alanyi jogos döntősként jelen lesz a csapat a X. Nógrádifutball-ReklámPress Kispályás Szuperkupán.
– Ahogy mindig is, ahová bejutunk, vagy hívnak, megyünk, attól függetlenül, hogy – mint idén is megtapasztaltuk a Szuperkupán – a vármegye legjobb, főleg fiatalokból álló csapatai szerepelnek ezen a nívós tornán. De biztos vagyok benne, hogy eredménytől függetlenül a megmérettetés egy jó indok (ürügy) lesz, hogy egy közös sörözést megejtsünk a meccsek után.
