Csúnya pofonba szaladt bele a Karancsberény, csak formalitás maradt a visszavágó.
Vasárnap a diósjenői élőfüves játéktéren fogadta a Dalnoki Akadémia a Karancsberényt vármegyénk U19-es mezőnyének döntőjében. Nem ismertek kegyelmet a meccs teljes egészét komolyan véve házigazdák, akik a szünetig hét találattal rukkoltak elő, végül pedig valódi mészárlást rendezve, tizenhat nullás verést mértek a nagy pofont becsülettel álló, edzőjét nélkülözni kényszerülő ellenfelükre. Gyakorlatilag csak formalitás maradt a visszavágó, hamar lerendezte az érdemi kérdéseket a pályaválasztó alakulat.
U19-es bajnokság, rájátszás az 1. helyért, 1. mérkőzés:
Dalnoki Akadémia-Karancsberényi VSFC 16-0 (7-0)
Diósjenő, 70 néző. Vezette: Kovács M. (Mravik B.)
Dalnoki Akadémia: Hekfusz – Pók (Herkó, 61.), Frey, Fogarasi, Felter – Tadeo, Szentpéteri – Haronisz (Varga, 66.), Barát, Farkas – Bóka. Vezetőedző: Szász Jenő.
Karancsberényi VSFC: Zsélyi – Vilk (Horváth B., 41.), Szabó R., Szlatincsán, Létrai – Gyurkó, Papp (Miklós L., 60.), Hulitka, Pilinyi – Gerhát (Kelemen, 39.), Horváth A. Megbízott edző: Lavaj Marcell.
Gól: Bóka (2., 43., 67.), Barát (19., 21.), Haronisz (35., 37.), Szentpéteri (38., 50., 56.), Frey (58., 77., 86., 88.), Farkas (73.), Felter (90.)
Szász Jenő: – A mérkőzésen megpróbáltunk a legerősebb keretünkkel pályára lépni. Három hiányzó kivételével ez sikerült is. Csak három darab U16-os játékost hoztunk, egyrészt, mert velük is „play off-ot” játszunk a hétvégén. Pók Istvánt külön kiemelném, mert ebben az évben sokat fejlődött és mindkét bajnokságban többnyire jó teljesítményt nyújtott, ahogy ma is. Jól játszottunk, sok helyzetet is kialakítottunk a gólokon kívül is. Az első félidőben voltak részek, amik a szakmai stábnak nem annyira tetszettek, de elégedettek vagyunk az eredménnyel. Viszont mindig többet szeretnénk a srácoktól. Maximalisták vagyunk velük. Az ellenfélnek gratulálok, mert nagyon sportszerűek voltak! Küzdöttek, hajtottak, nem rugdosódtak, kimondottan szimpatikusak voltak, a pályán és azon kívül is. Voltak ügyes játékosaik. Megmondom őszintén, sok rosszat hallottam róluk, így a „play off” közeledtével, de ebből semmi nem valósult meg. A játékosok, az edzők, illetve a szurkolók is nagyon normálisak voltak. Boldogok vagyunk, örülünk, de helyen kezeljük a dolgokat. Előre tekintünk, építjük a jövő felnőtt csapatát, úgy nézzük ezeket a mérkőzéseket is…
Lavaj Marcell: – Először is, gratulálni szeretnék a Dalnoki Akadémia játékosainak, remek fiatalok, és végig megadták a tiszteletet csapatunknak azzal, hogy az utolsó percig legjobb tudásuk szerint játszottak, és teljes mértékben el szeretnénk határolódni azoktól, akik kommentekben őket szidalmazzák, mert ezek a 16-17-18 éves srácok azért voltak ott, amit a legjobban szeretnek csinálni, és amiben a legjobbak, fociztak. A mi részünkről a meccs kapcsán pozitívumot nem igazán tudok mondani, rosszat pedig biztos, hogy nem fogok azokról a srácokról, akik két-három éve minden hétvégén két meccset játszanak (U19, felnőtt), hogy működőképes maradjon a futball Karancsberényben, és emellett a kettős terhelés mellett nyerték meg zsinórban másodszor az U19 keleti-csoportját, ami nagyon nagy szó, tekintve, hogy egy kevesebb, mint 800 fős település csapatáról beszélünk. Azonban a meccs után a srácok most is megmutatták nekem, hogy ők bizony egy nagybetűs csapat! Azért játszanak, mert szeretik a focit és egymást, és a találkozó után egy percig sem a másikat okolták, hanem az öltözőben vigadtak, amiről szerintem a megyei focinak szólnia kell. Persze ők is győzni szerettek volna, de ez most sajnos nem úgy alakult, ahogy azt szerettük volna. Én csak néhány embert sajnálok az egész mérkőzés kapcsán, mégpedig a Dalnoki azon játékosait, akik végigcsinálták a szezont az ificsapattal a nyugati-csoportban, de a bajnoki döntő első meccsén nem lehettek ott, hanem helyettük öt-hat olyan játékos volt a keretben, akiknek ez volt az első, vagy a második mérkőzése ebben ez a U19-es szezonban, az összes többi meccsüket pedig az NB III-ban vagy a megye egyben játszották. Ezek a játékosok lőttek 11-12 gólt, ami persze az érdemeikből nem vesz el, de hát… Azonban sportemberként arra kíváncsi lennék, hogy ezek után a vezetők hogyan bírnak majd ezeknek a gyerekeknek a szemébe nézni, akik nem jöhettek el, és meggyőzzék őket, hogy legközelebb menjenek el a csapattal, és rúgjanak tízet a bajnokságuk utolsó helyezettjének.