Mesternégyessel vezette sikerre csapatát a Zagyvarónát felülmúló Palotás csatára.
Szerkesztőségünk a tavaszi szezonban is hétről hétre meg fogja választani a Vármegyei III. osztály adott hétvégéjének legfigyelemreméltóbb teljesítményét jegyző futballistáját.
A most futó idény rájátszásának második köre után a Palotás támadójára, Jele Csabára szavaztunk, aki együttese valamennyi gólját jegyezve vezette sikerre a Zagyvaróna ellen négy nullás győzelmet elkönyvelő alakulatát. Most pedig következzen a remek napot kifogó csatárral készült riportunk!
– Hogyan tudná összefoglalni a meccset?
– Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű – mondta Jele Csaba. A mérkőzés első felében többet birtokoltuk a labdát, de az utolsó passzok nem sikerültek, azonban így is volt egy nagy helyzetem, amit kihagytam, illetve Kotasz Tibi jr-nak is sikerült három méterről félig üres kapura mellé gurítani, amit betudok annak, hogy nem volt rajta a baseballsapkája és meglepődött, hogy lát. Az első félidő vége felé sikerült betalálnunk, ami nagyon kellett. A szünetben azt kérte az edző bá’, hogy minél előbb szerezzük meg a másodikat és ezt a kérést túl is szárnyaltuk, mert gyorsan megrúgtuk a harmadikat is, úgyhogy egy rossz szava nem lehetett most sem. Ezután kicsit átadtuk a kezdeményezést az ellenfélnek, de nagy helyzetet nem tudtak kialakítani, ráadásul a meccs végén mi tudtunk még egyszer betalálni. A mérkőzés egészét nézve, szerintem igazságos eredmény született.
– Mi a véleménye a saját teljesítményéről?
– Talán mondhatom, hogy ez volt a szezonbeli legjobb meccsem. Mindegyik gól egy szépen kidolgozott támadás volt, és ha nem ezekkel a srácokkal futballoznék, aligha rúgtam volna négy gólt, úgyhogy köszönöm nekik. Aminek kifejezetten örültem, az az, hogy Hadrik barátom eggyel több gólpasszt osztott ki, mindahányszor összevesztünk a pályán. Azt viszont sajnálom, hogy Mladoniczki Danika nem volt jelen, mert láthatta volna, miért nem ő a csatár. Volt egy hosszabb kihagyásom egy műtét miatt, de most már szinte százszázalékosan visszanyertem a formámat.
– Miképpen vélekedik csapata eddigi idényéről?
– A szezon első felében sok olyan meccs volt, amit a játék képe alapján nekünk kellett volna megnyerni, mégse nyertük meg. A szerencsével is hadilábon álltunk, de most már talán ez is megfordult. Az alapcélkitűzést elértük, a dobogó megvan, innentől minden plusz helyezés ajándék.
– Lendületben vannak egy ideje, minek köszönhető ez?
– Még csak most kezdünk belejönni. Viccet félretéve, összeszoktunk. Megismertük egymást pályán és azon kívül is, és ebből egy nagyon jó csapategység kovácsolódott. Tudjuk, hogy kitől mit várhatunk el és tényleg igazi csapatként működünk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a kapusunk kb. akkor kapott gólt utoljára, mikor még a Felsőtoldban védett ősszel.
– Mit vár a folytatásban?
– Négy döntőnek felérő meccs van hátra, próbáljuk a legtöbbet kihozni belőle, aztán meglátjuk, mire lesz elég. Vesztenivalónk nincsen, próbáljuk élvezni és négy jó mérkőzést játszani.
– Szombaton az éllovas Nagylócot fogadják. Mire számít a rangadón?
– Biztos, hogy egy nagyon érdekes meccs lesz, és remélem, a futballé lesz a főszerep. A hazai pálya előnyét biztos, hogy élvezhetjük a szurkolóink miatt, akik sokszor idegenben is hazai pályát varázsolnak nekünk. Az ellenfélnél sok jó focista van, de azért nálunk is akad, úgyhogy nem egy vármegyei hármas színvonalú meccset várok, ahol győzzön a jobbik.
– A későbbiekben mennyire tudná elképzelni együttesét akár magasabb osztályban?
– Ez még a jövő zenéje, hogy lépünk vagy léphetünk-e feljebb egy osztállyal. Ősszel volt egy kupameccsünk, ahol a jelenlegi vármegyei kettőnek a listavezetőjét sikerült otthon legyőznünk egy ki-ki meccsen, ami azért jó bizonyítéka annak, hogy egy osztállyal feljebb is megállnánk a helyünket. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a bajnoki címért harcolnánk, de szerintem a bajnokság első feléhez tartoznánk.
