Csereként beállva segítette győztesgóllal remek sikerhez csapatát a Romhányt felülmúló Karancsberény edzője.
Szerkesztőségünk a tavaszi szezonban is hétről hétre meg fogja választani a Vármegyei II. osztály adott hétvégéjének legfigyelemreméltóbb teljesítményét jegyző futballistáját.
A most futó idény tizennyolcadik köre után a Karancsberény játékos-edzője, Berki Krisztián mellett döntöttünk, aki a kispadról beszállva segítette hozzá csapatát a 93. percben elért győztes góljával a Romhány elleni rangadón elért kettő egyes sikerhez. Most pedig jöjjön a fontos találatot szerző trénerrel készült interjúnk!
– Mi járt a fejében a pályára lépése előtt?
– Mindenképp nyerni szerettem volna, ami eléggé látszott is rajtam – kezdte Berki Krisztián. Hála istennek, ezt a csapat is átvette és ment mindenki, mint a lőtt szarvas! Azon járt a fejem, hogy nyugtassam és motiváljam őket egyszerre, mert volt, mikor kapkodó volt a játékunk a támadóharmadban. Azon agyaltam, hogy tudnánk gólt rúgni és stabilak maradni a védekezésben. Szóval volt egy pár gondolat a fejemben, de ez így van rendjén! Sokan azt hiszik, hogy az csak majd jön. Részben igaz! Meg az is, hogy egy pár infarktust kihordunk a lábunkon a kispad előtt!
– Nagy kő eshetett le a szívéről, ami látszott a gól utáni örömből is….
– Nem teljesen így mondanám, hogy kő! Nincs rajtam teher, nincs győzelmi kényszer, egyszerűen csak a győzni akarás volt, ami doppingol, és ezt a gólom után elég közel éreztem. Ráadásul ezt úgy érezhettem, mint játékos és mint edző! Ez nem mindenkinek adatik meg és én ezt megélhettem. Ez óriási boldogság és élmény volt számomra! Éjfélkor még sípcsontvédőben ünnepeltem a ‘berényi presszóban.
– Minek lehetett köszönhető, hogy megtört a jég és megnyertek egy rangadót?
– Egyszer minden jégnek meg kell törnie! És persze tudtuk, hogy nincs más lehetőségünk, ha ott akarunk lenni az elején. Ezt átérezte a csapat és küzdöttünk az utolsó percig.
– Manapság már csak elvétve húz szerelést. Min múlik egy-egy játék?
– Sosem vagy alig volt rá példa, hogy a játékosom elé helyeztem magamat. Felnőtt edzői pályafutásom alatt nem sok példa volt rá! Ezt továbbra is így gondolom, ezért is kértek fel, ez az elsődleges feladatom, de ha a játékommal még mindig tudom segíteni a csapatot, akkor nagy örömmel húzok mezt magamra.
– A mostani első hely tükrében, perpillanat mit gondol, mennyire volna csalódott, ha végül nem aranyéremmel zárnának?
– Nagyon sok forduló van még hátra, nehéz mérkőzésekkel tarkítva. Nekünk egy a lényeg! Minden meccs után mindenki el tudja mondani magáról, hogy mindent megtettünk a céljaink érdekében! Jól érezzük magunkat! Az nem számít számomra, hogy játszott az adott mérkőzésen. Az akarat és a motiváció a legfontosabb nekem. Ha ezt látom minden mérkőzés után a srácokon, akkor nincs baj! Sőt, a vezetők és én leszünk a legboldogabbak, bármi is lesz a végelszámolásnál! Mert ez az osztály, vagy még lehet eggyel feljebb is, erről kellene hogy szóljon. A közösség és a sport az egyik legnagyobb érték a mai világban. Ebben a csapatban senki nem kényszerből játszik, senki nincs kényszerítve semmire. A közösség és a csapatban való gondolkodás, viselkedés az egyetlen kérésem!
– Szombaton Rimócra látogatnak. Mit vár a következő küldetéstől?
– Nehéz mérkőzésre számítok! Sőt innentől kezdve nem is lesz könnyű meccsünk. Minden találkozóra készülnünk kell minden téren, de persze egészségesen, nem rágörcsölve!
– A klub beadta a licence kérelmet a vármegyei élvonal 2025/2026-os idényére. Jelenleg mennyi sansz mutatkozik egy nyári osztályváltásra?
– Szerintem nem a csapaton és nem is a vezetőségen múlik. Viszont korlátozottak a lehetőségeink az utánpótlás szintjén! Ha az utánpótlásunk meglesz, akkor nem lesz akadálya az osztályváltásnak! Végül egy pár gondolat. Az, hogy én most a forduló játékosa vagyok, egy óriási élmény és boldogság számomra. Köszönöm a csapatomnak, mert nélkülük most nem nyilatkoznék! A gólom csak egy részlet a mérkőzésből, a melót ők rakták le, és nagy öröm számomra, hogy tudtam segíteni. Köszönöm minden barátomnak, ismerősnek a gratulációkat, újra a régi idők jutottak az eszembe! Végezetül, kellemes húsvéti ünnepeket szeretnék kívánni mindenkinek a karancsberényi közösségünk nevében! Hajrá, ‘Berény!
