A Szügy-Talent ellen tudott nyerni Szabó Gábor legénysége.
Szombaton a Szügy-Talentet fogadta a Pásztó a vármegyei első osztály tizenkilencedik fordulójában. Kiegyenlített mederben indult a küzdelem, aztán valamivel aktívabbnak bizonyultak a hazaiak, akik Csáki révén vezetést is szereztek a találkozó harmadánál. A szünetig nem tudtak válaszolni a vendégek, sőt a második felvonás elején újra kapituláltak. Almási büntetőből vette be a kaput. Ekkor sem adták fel azonban a látogatók, mentek előre nagy elánnal. Pár helyzet elrontása után az utolsó húsz perchez érve összejött a szépítés a hátrányban lévő oldalnak, Mócz rezgette meg a hálót. A hátralévő időben mindent megtettek az egalizálás érdekében a szügyiek, de hiába, a jó napot kifogó Kaszás eszén már nem tudtak túljárni, így nehezen, de kettő egyre nyertek a házigazdák.
Vármegyei I. osztály, 19. forduló:
Pásztói SK-Szügy-Talent 2019 SE 2-1 (1-0)
Pásztó, 100 néző. Vezette: Gecse Z. (Soós-Valenta B., Bérczi B.)
Pásztói SK: Kaszás – Almási, Hegedűs, Lipták, Csépe R., Csáki, Tari, Békési (Csépe I., 34.), Dinka, Toldi, Molnár B. Vezetőedző: Szabó Gábor.
Szügy-Talent 2019 SE: Molnár M. – Balga (Janzsó, 79.), Varga M., Kreuch, Petrás, Varga Á. (Dávid, 46.), Mindszenty, Hugyecz, Koplányi, Brezovszki, Mócz. Vezetőedző: Koleszár Krisztián.
Sárga lap: Almási, Csépe R., Dinka, Toldi, ill. Petrás, Mindszenty, Brezovszki, Mócz
Gól: Csáki (30.), Almási (49.), ill. Mócz (71.)
Jók: Tari, Kaszás, Dinka, Hegedűs, Csáki, ill. az egész csapat
Szabó Gábor: – Vártam a mérkőzést, mert a Szügy is hasonlóan áll a labdarúgáshoz mint mi. Ők is próbálják a játékot hátulról felépíteni, hasonló koncepcióban építkeznek, mint ahogy mi is tesszük, úgyhogy két játékoscsapat mérkőzése volt ez. Én azt gondolom, hogy nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert most is úgy fejeztük be a meccset, hogy sajnos két játékos mínusszal, és így is nagyon kevesen voltunk, nem is tudom, hogyan lesz majd a következő hét. Rúgtunk két gólt, de a második félidőben a Szügy játéka is nagyon feljavult, nagyon szimpatikus csapat, jól építkeznek, azt gondolom, a tavalyi évhez képest is sokat fejlődtek, úgyhogy mindenképpen dicséret illeti őket. Örülünk a győzelemnek, mert nagyon fontos volt nekünk ez a három pont, hogy ott tudjunk maradni az élmezőnyben. A Szügy csapata nagyon jó benyomást tett rám, le a kalappal, gratulálok nekik!
Koleszár Krisztián: – A pásztói futballpályán pazar körülmények fogadtak bennünket, hiszen csodálatos volt az időjárás és kiválóan játszható a pálya. A lehetőségeink ezúttal úgy alakultak, hogy négyvédős felállást választottam, három belső középpályással. Gondolkodásomra gyorsan meg is kaptam a visszaigazolást, hiszen gördülékenyen indult a mérkőzés, viszonylag magabiztosan voltunk jelen, kényelmesen építtettük fel magunkat. Az általam fontosnak gondolt terület jól volt koordinálva, viszonylag jól bántunk a labdával, s láttam, hogyan tudunk veszélyesek lenni a támadórészen. Aztán mikor már elértük az utazósebességet, egy komoly eséllyel kecsegtető szituáció során a fiatalos határozatlanság vészreakciót eredményezett, mely következményeként mi másból, mint sarokrúgásból megkaptuk a szokásos fejesgólt. Döbbenet. Ez a helyzet aztán okozott egy tízperces rövidzárlatot, amely során egyszerűen annyit hibáztunk, hogy a védőharmadból nem tudtunk kijönni, rugdosták a szabikat befelé, s egy alkalommal a kapusunk bravúrjára volt szükség, hogy ne kerüljünk nagyobb hátrányba. A félidő végére magunkhoz térve a sokkból egy szenzációs támadást a bal oldalunkon végigvezetve jutottunk ziccerig, amelyet ugyan a kapus hatalmasat védve hárított, de a kipattanóra esélye sem volt, az mégsem jutott a hálóba, egy kéz meggátolta abban, így hátrányban voltunk a félidőben. Úgy gondolom, rendeztük sorainkat, tettre készen, jó szellemben érkeztünk ki, tudva, hogy nagyobb fokozatba kell kapcsolni, nyomást kell helyezni a hazaiakra. Természetesen ebben jókora kockázat rejlett, ilyen fiatal társaságnak nem egyszerű megtartani az egyensúlyt, a játékkép kontrasztossá válhat. A második elején kaptunk egy pofont amelyet egyáltalán nem érdemeltünk ki, teljesen igazságtalan volt. Nyilván a rajtunk kívül álló dolgokra nem vagyunk effektíve hatással, így ezzel nem is foglalkoznék behatóbban, az igaz, hogy úgy gondolom, ebben a rövid játékidőszakban az eredmény eldőlt. Csakhogy! Az általam érdeminek tekintett rész ekkor kezdődött igazán. A büntetőből kapott második gól már nem rázott meg, gyors volt a regenerálódás, hatalmas fejlődést hozott magával. A srácok felgyorsították a tempót, dinamikussá vált a passzjáték, jól kihasználva a területeket, labdabiztosan, türelmesen váltogatva az oldalakat építkeztek. A belső középpályásoknál is bekapcsolt a “megmutatom” mód, teljesen leuralták a tengelyt, szebbnél szebb dolgokat varázsolva a pályára. Csodálatos futballal szépítettünk, az időközben a jobb oldalra átirányított tükörszélső indult kifogástalan ütemben, s a pazar, védelem mögé bepasszolt labdát, a rosszabbik jó lábával gyönyörűen passzolta a hosszúba. Ekkor már kiválóan fociztunk, ki is alakítottuk a lehetőségeinket, csak sajnos kihagytuk a kihagyhatatlant is, ha már nem volt kapus, akkor három méterről belebikáztuk a gólvonalon álló védőbe. Nyilván, mint fentebb említettem, ilyenkor védtelenebb vagy, nagyobbak a területek a védőzónában, könnyen sebezhetővé válsz, ám azt a néhány ilyen történést is hatalmas alázattal kezeltük, rengeteg energiát mozgósítva dolgoztunk az elhárításon. Összességében remek mérkőzést játszottunk, nagyon magas szintű második etappal, ahol élmény volt néznem a fiúkat, számolatlan olyan futballélményt kaptam, amely miatt hatalmas büszkeség feszíti a mellkasomat. Persze egyelőre vereség a vége (azért hatalmas hiányérzetem van)…, de az út kikezdhetetlen. Na, jó, szerintem. Molnár Máténak külön is gratulálok, vagány volt és laza, az egész csapat kalapot emelt neked, kölyök! További jó munkát kívánok Szabó Gabiéknak!
A bajnokság aktuális állása:
