A bátonyterenyei téli teremlabdarúgó bajnokságban ismét révbe érő Bakos Vill csapatvezetője, Fodor Dániel szerint a jól sikerült generációváltás volt az aranyérem egyik kulcsa.
A közelmúltban befejeződött a bátonyterenyei téli teremlabdarúgó bajnokság 2024/2025-ös idénye. A küzdelmek végén a nyolc győzelmet és egy vereséget elkönyvelő Bakos Vill tudta behúzni az aranyérmet. A sikeres szereplés kapcsán a gárda csapatvezetőjét, Fodor Dánielt kérdeztük.
– Kezdjük a tavalyi évvel, ami visszalépessel zárult. Utólag megbánta azt a döntést?
– Egyértelműen nem, még, ha nehéz is volt meghozni ezt a döntést – vágott bele Fodor Dániel. Volt, aki tanácsolta nekünk itt a csarnokban, hogy inkább a sakkot válasszuk, hogyha nem megfelelő nekünk ez így. Mi maradtunk inkább a focinál, és ez utólag úgy néz ki, hogy jó döntésnek bizonyult.
– 2.Aztán szépen lassan eljött az új szezon ideje. Milyen célokkal vágtak neki a mostani kiírásnak?
– Nagyon sokáig hezitáltam, hogy beadjuk-e a nevezést az új bajnokságra, mert valahogy nem éreztem a lendületet, a tüzet, meg az akaratot. Első körben saját magamban, hogy ennek még egyszer nekivágjunk, utána, amikor föltettem a kérdést a fiúknak, hogy ki lenne az, akire lehetne számítani, akkor egyre több nemleges választ kaptam a részükről. Volt, aki családi probléma miatt, volt, aki sérülés miatt, volt, aki egyéb okok miatt nem vállalta a megmérettetést. Így még lejjebb kerültem szervezés szempontjából, de hál’ istennek, az utolsó pillanatokban sikerült igazolni olyan játékosokat, akikkel stabilan el mertünk indulni a bajnokságban. Én úgy gondolom, hogy az első számú cél az, hogy mindig legyen egy jó közösség, szeressünk jönni arra az egy-másfél-két óra hosszára, amit ott együtt töltünk. Utána meg már jön magától a dolog. Itt volt több ember, aki azt mondta, hogy ezzel a játékosállománnyal egyértelműen meg kell nyerni. Én mindig azt mondom, hogy a labda gömbölyű, az utolsó pillanatig is bármi lehetett volna, nekünk most sikerült ez ismét. Az első körben a cél az volt, hogy legyünk közel a dobogóhoz vagy legyünk közel ahhoz, majd ahogy telnek-múlnak a meccsek, ha lehet, akkor kerüljünk még feljebb rajta.
– Összességében miképpen látja együttese szereplését?
– Szerintem végig kiegyensúlyozott szintet hoztunk, nem voltak nagyon-nagyon kiugró meccseink fölfelé, illetve lefelé sem. Ingadoztunk, de mindig valaki jót tudott produkálni a csapatból, mindig volt, aki a vállára vette a fiúkat. A rúgott góljaink száma szerintem nagyon jó, a kapott góljainkra kellene nagyon odafigyelni, mert nagyon sok volt pontrúgásból, szabadrúgásból, vagy oldalt bedobásból kerültek olyan helyzetbe az ellenfelek, amit könyörtelenül kihasználtak.
– Minek lehet köszönhető a szinte hibátlan mérleg?
– Olyan játékosok alkották a csapatot, akik vármegyei szinten is kiváló vagy kimagasló játékosoknak számítanak. Java részben fiatalok lettek igazolva, ahogy említettem, nagyon sokan visszamondták, hogy ők már nem vállalják. Nagyon-nagyon fiatalokat is próbáltunk igazolni, tizenöt-, tizenhat-, tizenhét éves gyerekeket, a húszas éveik elején járó fiúkat, akik tényleg odatették magukat, bennük megvolt a lendület. Amikor mi indultunk tíz évvel ezelőtt ezzel a csapattal, akkor hasonló habitusban mi is a húszas éveink közepén, harmincas éveink közepén járó fiúk voltunk, azóta eltelt tíz év, akik még mindig űzik ezt a sportot, mostanra pedig már a negyvenes éveik közepén, ötvenes éveikben járó örökifjú fiatalok. De azt látni kell, hogy a húszéves gyerekek már úgy közlekednek el mellettünk a pályán, hogy őket öröm nézni, hogy milyen lendület van bennük, ami bennünk már picit alábbhagyott. A mérleg nem hibátlan, mert vereséget szenvedtünk, ami benne van a fociban. Én úgy gondolom most is, hogy a győzni akarás, a sikerre éhezés, és a fiatalok, akik le vannak edzve, és jó formában, jó passzban vannak, amikor kimennek a pályára, igazából ezen múlik az hogy nyerünk-e vagy nem. Sándor Attila a fiával Bálinttal, illetve Csáki Krisztián ifj. Csáki Krisztiánnal szerepelt egy csapatban nálunk, mi adtuk a torna gólkirályát, valamint az álomcsapatba is két főt delegáltunk.
– Akár kicsit is bánkódik az egyetlen vereség miatt?
– A vereség mindig fáj. De ha azon a meccsen egy nálad akkor jobb formában lévő, jobb csapat győz le, akkor én úgy gondolom, hogy ennyi fociban töltött idő után ezt már el kell fogadni. És azon a meccsen a Gold Team megfocizta azt, amit kellett. Az elején rúgtak egy úgymond szerencsésnek nevezhető gólt, ami után nekik már bekkelni kellett, őrizni az eredményt, nekünk menni kellett előre. Igazából mind az öt játékosuk, aki pályán volt, robbanékony volt, illetve nagyon gyorsak. Törvényszerű volt, hogy ott utána a kontrákra fognak építkezni, abból próbálnak meg gólt rúgni, azt meg is tették, beálltak a hatosukra, nagyon jól védekeztek, hiába passzoltunk, próbáltuk őket mozgatni. Én azt mondom most is, azon a meccsen az akkor taktikailag sokkal jobb focit játszó csapat nyert. Gratulálok nekik hozzá, az a meccs tényleg az övék volt. Így nem bánom egyébként azt a vereséget, ez benne volt.
– Mi a véleménye az idei mezőnyről?
– A mezőny szerintem hasonló képességű volt, mint a tavalyi, sőt lehet, hogy egy picivel erősebb, bár én nagyon hiányoltam a tavalyi bajnokot, aki idén nem jött el a megmérettetésre. Illetve voltak olyan csapatok, akiket most szívesen láttam volna, a fiatalok, akik beértek volna már most, de idén nem indultak. Viszont ebben a gazdasági helyzetben nehezebb kigazdálkodni a csapatoknak ezeket az összedobálós meccspénzeket, a nevezéseket, amiket befizetnek, és ez megérthető. Összességében én úgy gondolom, hogy hasonló volt, mint a korábbi évek, amiben biztos, hogy volt előrelépés, az az, hogy sokkal nyugodtabban zajlott le a torna, és ami számomra pozitívum – hogyha jól emlékszem -, csak egy mérkőzés maradt el a küzdelmek során, ami nagyon nagy előrelépés a tavalyi visszamondogatott meccsek után.
– Régiós szinten újdonság volt a rávezetés. Ugyan a csapatát nem érintette, hogy látta ezt az újítást?
– Szerintem teljesen jó, egy üde színfoltja volt ennek a tornának most ez a rávezetés. Maga a rendszer jó volt. Én a pontrendszeren, a pontosztozkodásban változtatnék vagy módosítanék a jövőben, hogyha ismét kikérik a véleményemet. Úgy gondolom, hogy ebben a rávezetésben az Ultimate csapata lesz az, aki akkora rutinnal fog rendelkezni a jövőben, ha ez folytatódik, és valaki nem akar döntetlent játszani, akkor azok ők lesznek.
– Perpillanat, hogy érzi, miben léphetne előre a torna?
– Mindig van miben fejlődni egy tornán. Olyan szervező brigád, aki hátradől egy torna után, és azt mondja, hogy na, itt most minden jó volt és jövőre ugyanígy csinálunk mindent, azok szerintem nem jó úton járnak. Tehát én úgy gondolom, hogy most is van mit javítani majd a jövőre nézve. Remélem, a szervezők megpróbálják majd kiküszöbölni, átformálni, átbeszélni azokat a hibákat, és ez alapján egy még jobb bajnokságot lehet majd lebonyolítani. Ha egy kicsit körbenézek a balassagyarmati, a salgótarjáni, illetve a bátonyterenyei torna kapcsán, látok negatív hangokat is a neten. Szeretném azt elmondani a negatív fotelhuszároknak, akik életükben nem voltak még ilyen torna közelében, nem dolgoztak vele, nem próbáltak összeszedni egy csapatot egy tornára, hogy mekkora munkával jár ez is. Ha még nem is azon a színvonalon van, amit ők otthonról a fotelból elvárnak, de ez azoknak a vezetőknek, akik hétről hétre bonyolítják le ezeket az eseményeket, szinte egy folyamatos nulla-huszonnégyes munka, úgyhogy ne bántsák őket, hanem biztassák, mert a vármegyei kispályás focit csak ez fogja tudni előre vinni, hogyha támogatjuk őket, és próbálunk törekedni a változásra, az innovációra, mert csak ez vezet előre.
– A következő esztendőben irány a címvédés?
– Mint említettem már a legelején is, mi azért jövünk össze mindig, hogy játsszunk egy jót, jó legyen a brigád, jó legyen a társaság, utána, ha ez mind megvan, akkor hozza magával a jó eredményeket is. A jövő évről majd valamikor október magasságában lesz aktuális beszélni, amikor már látjuk, hogy van szervezkedés a terembajnokságban is. Én azt mondom a fiúknak, hogyha rajtam múlik, akkor igen, az összes többi az meg rajtuk múlik, hogy ki lesz az, aki megint vállalja majd ezt a szereplést. Itt szeretném megköszönni a Nógrádifutballnak az egész téli teremlabdarúgó tornán nyújtott híradást, adatszolgáltatást, illetve szeretném megköszönni a Bakos-Vill Bt.-nek a támogatást és a Maconkai Halkatlan Büfének, hogy mögöttünk álltak a téli teremlabdarúgó bajnokság folyamán, és ezt ilyen színvonalon tudtuk lehozni csapatszinten. Valamint azoknak a szurkolóknak, akik hál’ istennek, minden mérkőzésre megérkeztek utánunk, mert nem kevesen voltak ők sem, úgy vélem, hogy szám szerint harminc-negyven ember biztos, hogy volt, aki a csapat után jött szurkolni, amire azt mondom, hogy egy óriási dolog. Meg szeretném még említeni a dorogházi Móra Ferenc Általános Iskola tanulóit, akik szintén részt vettek az iskolák közötti bajnokságban, és két vereség mellett, egy győzelmet értek el. Úgy, hogy az iskola nem rendelkezik tornateremmel, és csak itt van esélyük ilyen formában űzni ezt a sportot.
