A vármegyei első osztály nyolcadik helyén telelő Diósjenő vezetőedzője, Kővári Péter tavasszal is megalkuvást nem tűrő támadófocit vár csapatától.
A nyáron komoly átalakuláson áteső Diósjenő a nyolcadik pozíciót elfoglalva ment téli pihenőre a vármegyei élvonal 2024/2025-ös kiírásának őszi felét követően. Az idény már lepergő részében 5 győzelmet és hét vereséget elkönyvelő legénység eddigi szereplése kapcsán Kővári Péter vezetőedzőt kérdeztük.
– A nyár folyamán csatlakoztak a diósjenői klubhoz. Mit lehet tudni az együttműködés létrejöttéről?
– Egy ideje már foglalkoztunk azzal, hogy elindítunk egy fiatal csapatot, mert itt Budapest környékén nagyon sokan abbahagyják a futballt az U19 után, ugyanis kevés olyan felnőtt csapat van, ahol tudnának tovább fejlődni – mondta Kővári Péter. Az akadémiákról, tehetségközpontokból kikerülő fiatal játékosok felé komoly elvárásokat támaszt a felnőtt futball, vagy teljesít egy fiatal és tud maradni, vagy nagyon korán kipörög a rendszerből. Mi szerettünk volna egy olyan csapatot, ahol lehetőséget adunk a fiataloknak a felnőtt futballba való belépésbe, integrálásba. Gyakorlatilag ebben az időszakban jött ez a lehetőség, hogy a vármegyei egyben tudnánk indulni a fiatalokkal, mert Diósjenőn úgy alakult, hogy megszűnt a szezon kezdete előtt a felnőtt csapat. Mi átvállaltuk, mi adjuk a felnőtt csapatot, kiegészülve néhány rutinosabb diósjenői játékossal.
– Milyen célokkal vágtak neki a szezonnak?
– Eredménycélokat nem határoztunk meg, alapvetően az volt az elképzelésünk, hogy minél magasabb osztályban, minél több minőségi játékpercet adjunk a fiataloknak. A vármegyei egynek nagyon örültünk, mert ez egy nagyon színvonalas bajnokság. Azt az alapkoncepciót határoztuk meg, hogy egy kezdeményező, támadófutballt szeretnénk játszani, szóval a célunk az, hogy ez az alapjátékunk minél stabilabb legyen, és minél jobban épüljön, a játékosok pedig ebben minél többet tudjanak fejlődni.
– Az ősszel látottak kapcsán inkább elégedett vagy csalódott?
– Nagyon elégedettek vagyunk az őszi szerepléssel. Sok elkerülhető gólt kapunk, de ez abszolút ismérve egy ilyen fiatal csapatnak, ezeket tavasszal szeretnénk minimalizálni. A tanulópénzt meg kell fizetni, ami a kapott gólokban meg a vereségekben mutatkozik meg elsősorban. Viszont soha nem adtuk fel ezt az alapkoncepciót, és ez sokszor azt eredményezte, hogy a kapott gólokra még kaptunk párat, de mindig tartottuk magunkat ahhoz, hogy nem beássuk magunkat a saját tizenhatosunk elé, hanem támadófocit játszunk, és vállaljuk azt, hogy ebben van kockázat.
– Mi a terv a téli időszakra?
– Most pihenőre megyünk, aztán január 13-án kezdjük a felkészülést. Ahogy a szezon alatt is, heti három edzéssel készülünk, és minden hétvégén Pest vármegyei, illetve Nógrád vármegyei első-, illetve másodosztályú csapatokkal szeretnénk edzőmeccseket játszani. Nem tervezünk változást a csapatban, szeretnénk, ha ez a keret egyben maradna. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk a Pest vármegyei első osztályban szereplő Gödöllő csapatával, onnan elképzelhető, hogy egy-két játékos érkezik, aki ott a felnőttben kevesebb lehetőséget kap. De egy viszonylag bő keretünk van, és ezzel tervezünk továbbmenni.
-Mire számít a tavaszi folytatástól?
– Azt várom, hogy egyre többet tudjunk dominálni, egyre kevesebb elkerülhető gólt kapjunk, és a meccsek nagy részén a mi akaratunk érvényesüljön.
– Új résztvevőként mit gondol a nógrádi fociról az elmúlt félév alapján?
– Nagyon örülünk annak, hogy ezt a lehetőséget kaptuk, és igyekszünk élni vele. Tetszik ez a figyelem, ami a Nógrád vármegyei első osztályt övezi. Külön kiemelném ennek az oldalnak a munkáját is, hogy beharangozó van, minden mérkőzés után beszámoló, és hírt adnak arról, amit csinálunk. Megemlíteném Schuchmann Attiláék munkáját is, hogy minden tervezhető, ha bármi változás van, vagy késnek a játékvezetők, azonnal kapunk róla tájékoztatást. Azt gondolom, magas színvonalú és jól szervezett a futball Nógrád vármegyében. Jól felkészített csapatok és jó játékosok vannak. Én kiemelném a játékvezetőket is, a legtöbb helyen szidni szokták őket, de itt abszolút partnerként lehet rájuk tekinteni. Minden meccsen, amire most visszagondolok, azon voltak, hogy minél tisztább, minél inkább fair játék alakuljon ki, végig kézben tartották a meccseket, a mérkőzés végén lehetett velük néhány mondatot váltani. Kevés csapat van, ezáltal nagyon családias a közeg, ami nekem nagyon szimpatikus.
