A vármegyei másodosztályban bronzérmes pozícióban álló Karancslapujtő második számú együttesét irányító Szőrös Krisztián a folytatásban sem adná alább a dobogónál.
Eredményes őszön van túl a Karancslapujtő tartalékcsapata, a gárda bronzérmes pozíciót birtokolva vonult téli pihenőre a vármegyei második vonalban. Szőrös Krisztián brigádja tíz győzelmet, két döntetlent, illetve egy vereséget jegyezhetett fel a bajnokság már lepergő részében. A remek szereplés kapcsán kérdeztük a játékos-edzőt.
– Milyen célokkal vágtak neki ennek az évadnak?
– A tavalyi szezon kudarca után – mert azt kudarcnak éltük meg, hogy egyéni hibák miatt sok-sok pontot vesztettünk és talán a hetedik helyen zártunk úgy, hogy meg merem kockáztatni majd’ minden csapattal partiban voltunk -, megcsináltunk egy kőkemény felkészülést – kezdte Szőrös Krisztián. Ott megbeszéltük a srácokkal, hogy egy ilyen kerettel, ami nekünk van, nem igazán a megfelelő pozíciót foglaltuk el a tavalyi szezonban, ezért a tisztes helytállás volt a célunk idén. Ember tervez, isten végez, elmentünk Bánkra, kaptunk egy ötöst az első meccsen. Akkor ott az, amit elterveztünk, kezdett szerte foszlani, de azóta nem találtunk legyőzőre, úgyhogy még mindig tartjuk a kitűzött célunkat, hiszen úgy vágtunk neki a bajnokságnak, hogyha az első öt helyezés valamelyikét meg tudjuk szerezni, az már nekünk több, mint elég.
– Mindmáig meglepőnek mondható a nyitányon elszenvedett vereség… Így utólag, hogy látja, miért kerülhetett erre sor?
– Igazából nem tudtunk Bánkról semmit. Azt tudtuk, hogy mi mit szeretnénk ott játszani. Akkor még a vármegye egy nem kezdődött, mert csúsztatták a bajnokságot, és úgy gondolom, hogy a vármegye egyes fiatal játékosok lejátszottak mindenhol, nagyon ügyes srácok voltak. Az egyik oka szerintem az volt ennek a vereségnek, hogy egyéni hibákból kaptuk rossz időben a gólokat, és ez egy picit megtörte a csapatot. Vezetett a Bánk egy nullára, ki tudtunk egyenlíteni, aztán két perc alatt kaptunk két gólt és ott megtörtünk. A másik oka pedig az, hogy nagyon sok hiányzóval álltunk fel, mert még nem sikerült megcsináltatni az igazolásainkat, köztük a csapatkapitányunkét, illetve Banka Dávidét, Lavaj Zoltánét, és sorolhatnék még sok-sok nevet, aki nem tudott csatlakozni a csapathoz, mert sportorvosi hiánnyal küszködtünk.
– Aztán beindult a csapat. Minek lehetett köszönhető a sokáig tartó veretlenség, ezzel együtt az őszi harmadik hely?
– Olyan csapattá kovácsolódtunk egy hónap alatt, ami számomra is hihetetlennek tűnt. A meccs után nem sietünk haza, mindig van még egy kis beszélgetés, ami néha estébe nyúlik. Mindent magunknak csinálunk, magunknak oldunk meg, nálunk senki sem kap ezért ellenjuttatást. Különböző korosztályok vannak együtt a csapaton belül, vannak a nagyon fiatal ifistáink, van középkorosztály, és mind barátokká váltunk. Úgy gondolom, játékosállományban a vármegye kettőben nekünk nincs rossz csapatunk. Annak köszönhető ez az eredmény, hogy nagyon rövid idő alatt csapattá értünk, valamint, hogy voltak olyan csatlakozóink, mint Banka Dávid, aki nagyon nagy erőt adott és nagy játéktudást tudott beletenni a középpályára.
– Egyénileg mely játékosai teljesítményét tudná kiváltképp kiemelni?
– Minden egyes meccsen más-más játékos hozta a kellő, sőt kiemelkedő teljesítményt. Akit mindenféleképpen kiemelnék, ő Gerhát Ádám, mert a vármegye kettőben és az ifi bajnokságban is vezeti a házi góllövőlistát, sőt az ifi bajnokságban a vármegyei góllövőlistát is. Rozgonyi Boldizsárt is meg kell említenem, mert olyan fontos mérkőzésen, mint a Somos elleni, három gólt szerzett. A csapat teljes értékű tagja, igaz, hogy, ő vármegye egyes kerettag, oda lett visszaigazolva, de nagyon szeret nálunk játszani, mikor lehetőség van rá. Sokakat tudnék még mondani, Banka Dávidnak is vannak nagyon jó meccsei, Cseh Marci mindig stabil, szóval nagyon jó teljesítmények vannak, mondhatnám akár az egész csapatot is, csak az már nem igazán a kérdésre lenne válasz.
– Hogy fog kinézni a téli szünet?
– December hetedikén buliztunk egyet, ami annál több is volt, mert a vármegye kettes csapattal szerveztünk egy kis jótékonykodást is. Január ötödikén elkezdtük a felkészülést. Lettek lekötve edzőmeccsek is, az első február elsején lesz, a Karancsalja csapata ellen.
– Nagyon egyben van a mezőny eleje. Ön szerint mi dönthet majd a folytatásban az élbolyban?
– Valóban, nagyon szoros az élboly, mert mindössze egy pont választja el az első és a harmadik helyezettet. Az fog dönteni, hogy melyik csapat érett meg arra, hogy bajnoka legyen ennek a vármegyei kettes küzdelemsorozatnak. Itt egy apró picike hiba, egy iksz, nüanszokon múló vereség úgy le tudja szakítani a csapatot a dobogós helyezésről, hogy oda nehéz lesz visszamászni, pontosan azért, mert olyan csapatok vannak ott, mint a Romhány, a Karancsberény, a Somos, akik nagyon jó teljesítményt nyújtanak. Szerintem az fog dönteni, hogy kiben lesz meg a nagyobb tartás és melyik csapat akarja jobban ezt a bajnokságot megnyerni.
– A szezon végén aláírná a bronzérmet?
– Ha a szezon elején kérdezik ezt tőlem, akkor gondolkodás nélkül azt mondom, hogy igen, azért, mert mi úgy vágtunk neki ennek a bajnokságnak, hogy az első öt helyezés valamelyikén végezzünk. Nem tartjuk magunkat olyan csapatnak, akiket nem lehet megverni vagy ne tudnánk bukni, szóval amikor kimegyünk a meccsre, akkor megteszünk mindent, aztán ha sikerül, akkor sikerül, ha meg nem, akkor is emelt fővel jövünk le, hiszen megpróbáltunk mindent. Ezzel együtt azt is gondolom, hogy egy olyan lehetőség kapujában állunk, ami ott van nyitva előttünk, csak át kell menni rajta. De ehhez nagyon sok munka kell még, és nagyon sok alázat és kitartás. Összegezve azt mondanám, aláírnánk a harmadik helyet, de mindent megteszünk azért, hogy egy picit fényesebb legyen ez a végén.
