A vármegyei U19-es bajnokság Nyugati-csoportjának az élén hibátlan mérleggel telelő Diósjenő edzője, Makkai Máté szerint az eddigi eredmények egyik kulcsa, hogy minden egyes mondatát magukba szívják játékosai.
November elején befejeződtek. a vármegyei U19-es mezőny Nyugati-csoportjának őszi küzdelmei a 2024/2025-ös szezonban. Tíz fordulót követően az ez idáig mind a kilenc bajnokiját behúzó Diósjenő együttese található meg az élén. A hibátlan mérleggel téli szünetre vonuló csapat eddigi teljesítménye kapcsán a fiatal társaság vezetőedzőjével, Makkai Mátéval beszélgettünk.
– Milyen célokkal vágtak neki a szezonnak?
– Az idény elején nem tudtuk eldönteni, hova várjuk magunkat – mondta Makkai Máté. Ismertem a srácokat, hogy jó képességűek, és a hozzáállásuk is példamutató, sőt a bajnokságot is ismertem, hiszen előtte is volt csapatom ebben a mezőnyben, de mivel a keret kilencven százaléka a korosztály alja, így nem tudtam pontosan megjósolni… Ennek ellenére a dobogó környékére vártam a fiúkat!
– Összességében, hogyan tudná feleleveníteni a mögöttünk hagyott félévet?
– Kilenc meccsből kilencet nyertünk meg, rúgtunk hatvankét gólt, és kaptunk összesen kettőt, ezeket sem kidolgozott akciókból. Jár a fiúknak a kalapemelés, nagyszerű teljesítményt nyújtottak, kiemelkedően szépen és eredményesen futballoznak. Egy meccsre készültünk, amikor a tavalyi bajnokot fogadtuk. Sajnos az ellenfél nem éppen a szabályosság keretein belül képviselte az erőszakosságot… Jöttek a sárga lapok és a piros is, de sokkal később, mint kellett volna. Addigra már egy belépő miatt, elszakadt Miklián Márkó keresztszalagja, így egy évre egy nagyon tehetséges játékost vesztett a Nógrád vármegyei labdarúgás. Ez után a meccs után jött egy kis hullámvölgy, a játék nem igazán állt össze, de minden dicséretem a csapatomé, hiszen egy jó csapat rossz játékkal is tud győzni, tartja a közhely.
– Minek lehet köszönhető az eddigi teljesítmény?
– Ezeknek a srácoknak jó edzőik voltak kiskoruktól kezdve… Mravik Norbi, Józsa Csaba és Eőry Tibor… Utóbbi sajnos már nem lehet velünk, Isten nyugosztalja! Az edzőkön is múlik, hiába vannak jó képességű gyerekek, ha nem megfelelő a velük végzett szakmai munka… És természetesen az edzés, jelenleg húszan-huszonketten vagyunk minden edzésen, kemény munka folyik, nagy nyomást kapnak az edzéseken, ez által fejlődnek, és ezt minden hétvégén megmutatják. Sokszor tizennyolcan utazunk meccsre, akarnak focizni… És bátran állíthatom, bárkit állítok be a kispadról, hozzá fog tenni a mérkőzéshez. Ezt az is mutatja, hogy volt olyan mérkőzés, ahol a hatvanadik percben mind a hét cserelehetőségemet kihasználtam és egyszerre küldtem be őket!
-Mindenképpen meg kell említeni, hogy igen fiatal a gárda…
– Igen, a legtöbben tizenöt-tizenhat évesek. Két tizenkilenc éves játékosom van, ezen kívül nincs túlkorosom. Nyolc játékosom a serdülő bajnokságban is versenyez, ahol a második helyen telelnek. Ez is egy példája annak, hogy munkával és hozzáállással mindent lehet kompenzálni… Az ellenfelek idősebbek, de a fiatal játékosaim esőben, hidegben, szélben húszan vannak edzésen és tanulni, fejlődni szeretnének. Minden mondatomat szívják magukba, és komoly taktikai lépéseket könnyűszerrel alkalmaznak a pályán. Egyszerű megfogalmazva, mi a titkuk: szeretik a futballt!
– Mi a véleménye a mezőnyről?
– Úgy gondolom, hogy gyenge a mezőny… Félreértés ne essék, nagyon örülök az eredményeinknek, és annak is örülök, ha sikerül megtartani az elsőségünket a szezon végéig. Viszont nagyon sok hiányérzetem van, a játékosaim, akik mindent beletesznek, hogy fejlődjenek sajnos nem kapják meg a megfelelő nyomást. Egy meccsen, ahol rúgunk tizenhat gólt, sokkal kevesebbet tanul, mintha egy nagyon jó ellenféltől kikapunk egy nullra, de végig küzdöttünk. Kijönnek a hibák, hogy ennek a csapatrésznek vagy játékosnak miben kell még fejlődnie… Örülök, hogy nyerünk, de a minden hétvégén lévő parázs meccseknek, ha kikapunk, ha nyerünk, jobban örülnék. Felmerült lehetőségként, hogy valamilyen más bajnokságban mérettetjük meg magunkat…
– Hogy néz majd ki a téli időszak?
– A srácok heti egyet mozognak, mióta vége a bajnokságnak, illetve egyéni edzésterveket kaptak otthonra, stabilizációs és erősítő gyakorlatokat végeznek. Mivel a bajnokság későn kezdődik, így februárban kezdünk majd, két-három edzés plusz egy meccs hetente. Már kötünk le ellenfeleket, főleg felnőtt csapatokkal és Pest vármegyei ellenfelekkel.
– Mit vár majd a folytatásban?
– Tavasszal a kemény munkát várom a fiúktól, mindenki a saját maga legjobbját nyújtsa, mindentől függetlenül. Legyen ugyanilyen az edzéslátogatottság, továbbra is így dolgozzanak, helyezéstől függetlenül. Vezetjük a bajnokságot, de távolról sem érkeztünk meg…
– Anno miért szeretett volna utánpótlásedző lenni és eddig milyenek a tapasztalatok?
– Gyerekkorom óta imádom a futballt, mindig körülötte mozogtam. A játék már nem volt elég, így gondoltam, a másik szemszögből is szeretném látni. Világ életemben jól kijöttem a gyerekekkel, valahogy ösztönösen megtalálom velük a hangot, épp ezért lettem testnevelés- és történelemtanár is. A diplomám előtt pedig egy Ifjúságsegítő szakot is elvégeztem, így minden korosztályt ismerek. Jelenleg is pedagógusként dolgozok, rengeteg kézilabda, atlétika verseny mellett focizni is rendszeresen viszem a diákjaimat, utána pedig megyek edzést tartani a csapataimnak… Rengeteg időt elvesz, főleg, hogy én is futballozom még, de nagyon szeretem… És közben folyamatosan fejlesztem magam, a napokban vizsgázom a soron következő edzői tanfolyamon…
– Zárszóként érintsük a felnőttcsapatot is. Ön azon kevesek közé tartozik, akik maradtak az előző diósjenői játékoskeretből. Hogy látja ezt az őszt a gyakorlatilag teljesen újjáalakuló formációval?
– Én minden erőmmel azon voltam, hogy a diósjenői felnőtt vármegyei egyben induljon, hiszen itt vannak ezek a nagyon ügyes gyerekek, ide szeretném beépíteni őket, és ebben a csodálatos környezetben, saját nevelésű játékosokkal vállalhattuk volna pár éven belül a vármegyei élvonal küzdelmeit. Sajnos úgy alakult, hogy a csapattársaim nagy része nem osztozott velem ezekben az elképzelésekben… Viszont én örülök ennek a fúziónak. Végre van elképzelés, jók az edzések, tudjuk, mit építünk és ennek látszanak is az eredményei a pályán. Jó edzőkkel dolgozunk együtt, akiktől nem csak mint játékos, hanem mint edző is sokat tudok tanulni: Kővári Peti, Milkó Dani, Horváth Peti, Lába Csongor. Szerettem volna, ha több játékos marad, de úgy gondolom, hogy így is kialakult a nagyon jó csapategység, mint azt az utolsó meccs utáni becsületvesztésen is tanúsítottuk…
