A Balassagyarmati VSE újonnan megválasztott elnöke, Pécsi Róbert szerint kulcsfontosságú, hogy átlépjenek a múlton és senki se csapja be magát egyesületénél.
Nemrégiben fontos változásra került sor a jelenleg a vármegyei élvonalban versenyző BSE mindennapjaiban. Pécsi Róbert lett az említett klub újdonsült elnöke. A közelmúltban hivatalosan is friss tisztségébe lépő vezetőt aktuális témák kapcsán kérdeztük.
– Hogyan és mikor fogant meg először a fejében az ambíció, hogy betöltse ezt a pozíciót?
– Először is, köszönöm szépen a népszerű honlap megkeresését vágott bele Pécsi Róbert. Köszöntök minden sportszerető olvasót, szurkolót! Ez jó kérdés. Időben vissza kell mennem, több, mint egy évet. De csak őszintén csapjunk bele. Balassagyarmati futball. Akit érdekel, és akit nem, hallomásból, ilyen-olyan forrásokból szinte mindenki a vármegyében hallott a ‘gyarmati felnőtt csapat történetéről. Volt egy helyi szinten sikeres korszak, aminek pillanatok alatt vége lett. Sajnos én ezt előre láttam, amit a médiában is vállaltam. Én lettem a közellenség, a „nagypofájú Pécsi”, a nagyokos! Van, aki azóta sem köszön, de vannak akik reálisan gondolkodnak, azokkal ezerszer átbeszéljük a mai napig is. És akkor vissza egy évet. Az akkori nagyvezérrel, egy nyári születésnapi vendégek voltunk, közös ismerősnél. Mondtam is, ha tudom itt lesz, nem jöttem volna. De jött a hajnal, és mi történt?! Egy asztalnál ültünk… Utólag kijelentem, nem bántam meg. Átbeszéltük az elmúlt éveket, évtizedeket. Arra jutottunk, vegyem át az egyesületet, előterjeszti a tagságnak. Sajnos első nekifutásra falakba ütközött, nem mindenki értett vele egyet. Csalódott voltam, mert tudtam, hogy segítségre van szüksége a csapatnak. 2024. június 08. Ismét egy asztalnál ülünk, de nem otthon. Innét nincs visszaút, konkrét dolgokat fektettünk le. Izgatottan vártam a dátumot, amit megbeszéltünk. Hosszú volt, de most már rajtam a sor, hogy dolgozzak a balassagyarmati labdarúgásért!
– Mint szurkoló, labdarúgó édesapa, korábban is jelen volt a Nógrád vármegyei, azon belül a balassagyarmati fociberkekben. milyen átfogó véleménye van a látottakról, tapasztaltakról?
– Igen, volt már részem a városi csapat mellet dolgozni. Akkor egy elnöke volt az utánpótlásegyesületnek és a felnőtt csapatnak. A gyermekem akkor up játékos volt, így még pluszban követhettem az eseményeket. De ha nosztalgiázni akarok, akkor évtizedeket is ugorhatok vissza. Nagyon sok élményben volt részem, de mindig a háttérben voltam. Rengeteg játékost, edzőt ismerhettem meg, volt akit én igazoltam ide. Neveket szándékosan nem mondok, mert nem tudok mindenkit felsorolni. De kivételt teszek. Balaskó Iván. Ő egy igazi időzített bomba volt. Mindent tudott a labdával, de a személyisége egy trópusi vihar volt. Ilyen, és hozzá hasonló labdarúgó tudású játékosok megfordultak utána is. Egy őszinte ember volt, de akik most voltak, azokból néhány embert a pálya közelébe sem engednék, és nem is fogok. Megélhetési bűnözők, piti filléres emberek vették körül a csapatot. Sajnos megvezették azt az embert, akinek köszönhették a kenyerüket az asztalra. Én sem felejtek el ezek közül egy családot. A fagyi visszanyal…
– Milyen gondolatokkal vágott neki ennek az új feladatnak?
– Legfontosabb feladatom, azon kell dolgoznom, mikor a BGYSE kerül bárhol szóba, pozitív dolgok jussanak az embereknek eszébe. Rengeteg kritika éri a csapatot. Sajnos az eredmények sem minket igazolnak, egy folyamat végterméke. Ezt is vissza kell fordítani. Időt, és türelmet kell adni magunknak, de tudom, van visszaút! Meg szeretném értetni azokkal a játékosokkal, akikre nekem szükségem lesz, hogy ez Balassagyarmat… Át kell lépni a múlton. A hídon is akkor kell átmenni, mikor oda értünk. És most ott vagyunk.
– Meglátása szerint, mennyire hiányzik a városnak az NB-s felnőtt futball?
– Szerintem nem a városnak, a vármegyének hiányzik a minőségi NB-s futball. Mikor itt volt NB I/B, NB III, az egész megyéből özönlöttek a nézők. Nagyligeten a Honvéd ellen, Puskás Öcsi bácsi is volt, kb. négyezer néző szurkolt. A Kövi Pál is rengetegszer megtelt. Most Salgótarjánban van a „központ”, de közel sem telik meg a lelátó!
A mai gazdasági viszonyok nem engedik meg a magasabb osztályt. Egyelőre szerintem nem is kell ebben gondolkozni, ne csapjuk be magunkat. Ne legyünk olyanok, mint mikor bement az edző, és kijelentette, irány az NB II. Elhitte az egész várossal. Nem sikerült. Bement a következő szezon elején, és megint kijelenti, irány az NB II! Elég a szélhámosokból. Két lábbal a földön kell maradnunk!
– A korábbi évtizedekben, egy darabig országos viszonylatban is fontos szerepet töltött be a balassagyarmati utánpótlásnevelés, Napjainkra ez a jelenség igen csak megkopott… Vajon miért, és lehet visszaút?
– A Palóc Farkasok 2006-ban alakult, mint Labdarúgó Utánpótlás Egyesület, aminek azóta is tagja vagyok. Én azt látom, hogy egy hullámvasút az utánpótlásnevelés. Vannak korosztályok, mikor a magyar labdarúgás profitál belőlük, vannak évek, mikor vesszőfutás az egész. Régóta azt mondom, az utolsó jó korosztályok az 1999-2001 közöttiek voltak. Van egy hatalmas űr, és most 2005-2006-os gyerekek érnek be. De ők még nem kész termék. Ezek a gyerekek hiányoznak egyéb okokból a mi rendszerünkből, de ez nem az én „asztalom”. Én az értékeinket megtartanám, nem pénzzé tenném, de a rendszer így van felépítve. ‘Gyarmat kisváros, viszont alázattal, szorgalommal itt is lehetsz „császár”.
– Mik a közelebbi és távolabbi jövő törekvései?
– Mikor elvállaltam az elnökséget, felszálltam a sodródó hajóra. Egyelőre csak rövid távon kell gondolkoznom. Minden poszton hiányban vagyunk, jól kiszolgálta a BGYSE szinte az egész vármegyét érett, kellő tapasztalattal rendelkező játékossal az évek folyamán. Remélem, lesz, aki meghallgat, és újra kék-fehér mezt húz! Ne felejtsük el. 1902-ben alakult az egyesület! Végezetül, szeretnék mindenkinek további sérülésmentes éveket, jó pihenést, és kellemes ünnepeket kívánni!
