Két döntetlen után a Bánk-DUSE ellen örülhetett Csatlós Tamás csapata.
Szombaton a Bánk-DUSE-t fogadta a Silver Tüzép-Karancslapujtő a vármegyei élvonal tizedik körében. Egy darabig nem találtak egymáson fogást a felek, aztán ugyan a szünethez közeledve Bonivárt révén megszerezték a vezetést a házigazdák, Gyebnár még a szünet előtt egalizált. A második felvonás remekül indították a hazaiak, Pál Gergő pár perc alatt két gólt ért el. Ezt követően egy darabig érintetlenek maradtak a hálók, a hosszabbításra is tartogattak azonban egy döfést a ‘lapujtőiek, Katona állította be az övéi négy egyes sikerét jelentő végeredményt. Lássuk a részleteket!
Vármegyei I. osztály, 10. forduló:
Silver Tüzép-Karancslapujtő-Bánk-DUSE 4-1 (1-1)
Karancslapujtő, 200 néző. Vezette: Kalmár P. (Elischer M., Soós-Valenta B.)
Silver Tüzép-Karancslapujtő: Vida – Orosházi, Ökrös, Sándor, Gyetvai, Bonivárt, Budveszel Benjámin (Czigler, 44), Pál (Katona, 84), Csatlós D., Domán, Budveszel Benett. Vezetőedző: Csatlós Tamás.
Bánk-DUSE: Borsi – Gyebnár, Palkovics (Oláh, 65), Tarlósi M., Járvás (Királyházi, 56), Tarlósi P., Frey, Márkus, Sándor (Nagy, 56), Kovács (Hrabovszky-Machál, 72), Tóth (Tadeo, 86). Megbízott edző: Torják István.
Sárga lap: Ökrös, Csatlós D., Csatlós T., ill. Tóth
Gól: Bonivárt (35.), Pál (49., 51.), Katona (90.), ill. Gyebnár (44.)
Csatlós Tamás: – Úgy gondolom, hogy egy nagyon jó mérkőzést játszottunk, az első félidőben volt egy-egy százszázalékos helyzet, mindkettő kimaradt. Utána egy gyönyörű átlövés gólból vezettünk egy nullra, és egy figyelmetlenség miatt a félidő előtt kiegyenlített az ellenfél. Ahogy mondtam a srácoknak is, nem éreztem problémát, az első félidőben mi birtokoltuk a labdát, mi domináltunk, a helyzeteket kellett jobban kialakítani, a második félidőben úgy gondolom, ez sikerült. Nagyot mentek a srácok, nagyot küzdöttek, le a kalappal és köszönöm nekik ezt a hozzáállást. Ilyen arányban is megérdemelten nyertünk, nem is tudom, az ellenfélnek volt-e helyzete a második félidőben, nagyon jól lezártuk a területeket és abból át tudtunk menni védekezésből támadásba. Nagyon kellett ez a győzelem, gratulálok a csapatnak! Az ellenfélnek további sok sikert kívánok!
Torják István: – Nagyon nehéz előjelekkel jöttünk a meccsre, egyébként sem vagyunk elegen. Negyvenöt-ötven percig a taktikánk ült, amit kitaláltunk. Amikor az ötvenhatodik-ötvennyolcadik percben olyanokat kapunk, hogy a középpályán fellökik a játékosunkat két kézzel és továbbot intünk, megáll a félcsapat, lekontráznak bennünket, beverik és ezt kétszer megcsináljuk tíz percen belül, akkor úgy gondolom, hogy ott már eldőlt, nincs már miről beszélni. Hétről hétre nekem ezt kell lenyelni a kispadon, hétről hétre úgy kell elmennem egy mérkőzésre, hogy nem tizenegy ember ellen fogok futballozni, hanem biztos lesz valaki még a pályán, aki folyamatosan nem úgy látja a szituációkat, ahogy azok vannak. Folyamatosan meg vagyunk sárgázva, játékosaink pihennek ilyen miatt, az ellenfél most is széttaposta két játékosomnak a lábát, semmit se, lapot se kaptak. Már idegileg őröl fel bennünket, és el lehet bennünket küldeni a padról, esetleg meg lehet bennünket lapozni, lehet bennünket fegyelmezni, mint a rossz gyerekeket, csak már valakinek tudomásul kellene venni, hogy ha egy edző ideges és mérges, és úgy láttam mind a két kispad mérges volt, akkor annak oka van. Magukba kell szállni az embereknek, mert ez most már kezd kissé felháborító lenni, hogy hétről hétre nem tizenegy ember ellen kell futballozni. Nem szoktam így nyilatkozni, nem szoktam a játékvezetőkkel foglalkozni, csak azt, hogy jó volt, szép volt, de most már elég volt ebből az egészből. Ha bemennénk az öltözőbe most a kamerával, látnánk bokákat, látnánk megszakadt combokat, tehát ha valaki így gondolkodik a játékról, akkor arra nem tudok mit mondani, borzasztó. Benne van, hogy kemény, nem sakkozunk, meg nem babázgatunk ott, hanem futballozunk, csak ami szabálytalan, az legyen már szabálytalan, ellenünk is, meg legyen szabálytalanság a javunkra is. Nem kérjük, hogy nekünk fütyörésszenek, meg nekünk lengessenek, csak egyet kérek, hogy a fairséget, az ötven ötvenet most már tartsuk be. Elhiszem, hogy jó bennünket ütni, röhögni, de ez most már kicsit terhes kezd lenni. Többet nem is mondanék erről, belemehetnék taktikába, belemehetnénk abba, hogy ötven-ötvennégy percig szépen tudtuk tartani az ellenfelet. Hiába tartjuk szépen az ellenfelet, két faultnál a fél pályán megáll a fél csapatom, lekontráznak, beverik, három egy. Innentől kezdve egy jó Karancslapujtő ellen mit csináljunk? Nem tudunk mit csinálni, fejet hajtunk, gratulálunk, aztán megyünk tovább.
A bajnokság aktuális állása:
