A nyugati megye háromban hibátlan bajnoki esztendőt teljesítő Patak edzője, Bella Sándor szerint mostanra tényleg minden a helyére került csapatánál.
Remekbe szabott évet zárt a megyei harmadosztály nyugati-csoportjában szereplő Patak együttese. A tavaszi szezonban megszerzett tizenhét győzelem és bajnoki cím után ősszel is szárnyalt a gárda, mely szereplés újabb tizenkét sikert, egyúttal pedig hibátlan bajnoki esztendőt hozott magával. A csapat nem mindennapi teljesítménye kapcsán a jó ideje menetelő társaság edzőjét, Bella Sándort kérdeztük.
– Meseszerű éven van túl a csapat. Álom vagy valóság ez a szereplés?
– Egy kicsit mindkettő – kezdte Bella Sándor. Ha azt nézzük, hogy négy éve kezdtünk bele egy új csapat építésébe, és mára milyen eredményeket tudhatunk magunk mögött, akkor ez álomszerű! Viszont ha azt az oldalát nézzük, hogy ebbe mit fektettünk bele közösen a fiúkkal, mennyi alázat, mennyi vita és mennyi munka van benne, akkor ez a valóság!
– Miért nem tudták legyőzni önöket a 2022-es bajnoki év alatt?
– Az tény, hogy egy fantasztikus esztendőt zártunk, egyetlen bajnoki pontot sem vesztett a csapat, de azért maradjuk a földön! Voltak mérkőzések, amikor nekünk sem ment úgy, ahogy szerettem volna, voltak csapatok, melyek megszorongattak bennünket. És hogy miért nem tudtak legyőzni? Talán mert erősebb volt bennünk a győzni akarás, sokat számított a rutin, az egység, ami a csapaton belül van, az is nagyon mérvadó volt, de hiba lenne, ha nem említenénk meg, hogy egy jó adag szerencse is kellett hozzá!
– Annak idején, amikor a klubhoz került, mert gondolni hasonló szereplésre?
– Álmomban sem. Pedig edzői pályafutásom alatt voltak szép időszakok, sok emlékezetes mérkőzés és bajnokságok. Én az edzői éveim során mindig azt az utat igyekeztem járni, hogy volt elképzelésem egy csapatról, annak játékáról, és ennek megfelelően próbáltam kialakítani magát a keretet. Ezen a szinten a foci csak szórakozás, e köré kell építeni mindent. A közösség a legfontosabb, a családias légkör barátokkal, barátnőkkel, feleségekkel és gyerekekkel. Ez ad óriási erőt, hogy a nehéz munkával eltöltött hétköznapok után a hétvégi mérkőzésre a futballisták jókedvvel és elszántan jöjjenek. Ez nem megy egyik napról a másikra, ezért nagyon, de nagyon sokat dolgoztunk.
– Bella Sándor változott valamiben az elmúlt időszak során?
– Öregebb lettem, több lett az ősz hajszálam, de félretéve a viccet, ma is ugyanúgy élvezem a focit, mint harminc évvel ezelőtt. Az öltözői hangulat, a játékosokkal való viták, viccelődések megunhatatlanok. Edzőként több mint háromszáz mérkőzés van már mögöttem, de még a mai napig minden meccs előtt ott van az a kis görcs a gyomromban. Ez elég viccesen hangzik…
Öt éve már, hogy egyesületi elnökként és edzőként is irányítom a csapatot, sok energiát és időt igényel. Sok harcot kell megvívni és sokat kell tűrni, néha azért már fáradtnak érzem magam.
– Van olyan emlék a pataki foci kapcsán, amit kitörülne az emlékezetéből?
– Egy Dejtár elleni edzőmérkőzésen kaptam egy olyan rúgást, ami hónapokra kivett a játékból. Huszonkét év alatt amit futballoztam nem volt ilyen súlyos sérülésem. Aztán később ez is közre játszott, hogy befejeztem játékos pályafutásom. Valamikor ez idő tájt volt az is, amikor részese voltam a megyei másodosztályból búcsúzó csapatnak, akkor még voltak kiesők és feljutók. Rossz érzés volt kiesni a csapatoddal. De a legfájóbb mindenképpen a négy évvel ezelőtti összeomlás. Azt már elnökként éltem át. Ez az időszak egy kész rémálom volt, ezt nem kívánom senkinek.
– Az előző idény után végül is úgy döntött a csapat, marad a megye háromban. Ez az állapot továbbra is változatlan, és semmiképp nem gondolkodnak a feljebb lépésben?
– Mielőtt 2018-ban visszaléptünk a megye háromba, addig az előző tizenhat évben meghatározó csapata voltunk a másodosztálynak. Az volt a tervünk, ha rendeződnek a dolgok, ha sikerül a csapat felépítése, újra visszatérünk a minket megillető helyre. Eltelt négy év, a csapatépítés sikeres volt, bajnokságot is nyertünk, de ezalatt az idő alatt sok minden megváltozott, amiért nem vállaltuk a magasabb osztályt. Elsőnek itt van az utánpótlás kérdése, jelenleg saját utánpótlásra esély sincs. Se gyerek, se vezető, aki vállalná őket, sem pedig pénz a működésre. Ígéretet kaptunk arra, hogy ebben segítenének, aminek nagyon megörültünk, de sajnos nem csak ez az egy akadály merült föl. A másik probléma a csapat anyagi helyzete, nekünk nem állnak milliók a rendelkezésünkre, mi nagyon kevés pénzzel gazdálkodhatunk, ami csupán a nevezésre, a játékvezetőkre és a mosószerekre elég! A többit én próbálom előteremteni, hogy biztosítva legyen a csapat versenyeztetése. Nálunk nincs meccspénz, nincs útiköltség pénz, de még „csukapénz” sem. A csapat saját költségén jár a mérkőzésekre, saját költségén issza meg a meccs végén azt az egy-két sört vagy üdítőt. A második vonalban már jócskán megnőttek a távok, vele együtt az útiköltségek, ezt a megnőtt kiadást a csapat jelentős része már nem tudja felvállalni. Megjegyzem, egy játékos sem volt, aki nem szeretett volna feljebb kerülni! Mindenki a családdal átbeszélte otthon, és heten jelezték, hogy amennyiben a csapat a feljutás mellett dönt, akkor sajnos ők ezt már nem tudják vállalni! El kellett dönteni mi a fontosabb, megfelelni néhány embernek, vagy egyben tartani azt, amit felépítettünk, amiért dolgoztunk. Egyetlen emberemről sem voltam hajlandó lemondani pár kívülálló személy megfelelési kényszerének, ezért döntöttünk végül úgy, hogy maradunk a megye háromban!
– Ilyen mutatók után milyen célt lehet kitűzni a fiúk elé?
– A sorozatok akár jók, akár rosszak, előbb-utóbb megállnak. Biztos így lesz nálunk is, de nem hiszem, hogy ettől még nem lehetnek céljaink! Az biztos, hogy egy ilyen eredményt nehéz überelni, de biztosan nem lennénk csalódottak, ha a következő egy-két évben bármilyen eredménnyel, de a dobogón végeznénk. Mostanra van egy ütőképes brigád, akikkel együtt dolgozhatok, ismerem őket, összeállt egy győztes típusú társaság. Megvannak a posztok, a csapatrészek jól működnek, és az idén már a kispadunk is hosszabb valamennyivel, illetve a játékfegyelem is sokat javult! Szóval milyen célt lehet kitűzni a csapat elé? Mindenek előtt azt, hogy ez a légkör, ez a közeg így maradjon, vagy még erősebb legyen! Ha ez adott, akkor már lehet tervezni, lehet akár eredményekben célt kitűzni. Nem hinném, ha a jövőben nem ilyen eredményekkel, de a csapat ott lenne a dobogó bármelyik fokán, az bárkinél is csalódást okozna!
– Hogy telik a szünet a tavaszi folytatásig?
– Elsősorban pihenéssel telik a téli szünet, néhányan azért járnak terembe is. Az év utolsó napján még összegyűltünk egy csapatépítő nap keretében búcsúztattuk a számunkra eredményes évet. A további tervek már a felkészülésről szólnak. Február második felétől három-négy gyakorló mérkőzést tervezünk. Az elmúlt egy-két évben nehezen jöttek össze a gyakorló meccsek, most kicsit szigorúbban veszem ezt a kérdést, nagyobb odaadást várok e téren a fiúktól.
