Hihetetlen védésekkel segítette bravúrremihez csapatát a tizenöt hónap után a Zagyvarónánál ismét pontot szerző Egyházasdengeleg kapusa.
Szerkesztőségünk az őszi szezonban is hétről hétre meg fogja választani a Vármegyei III. osztály adott hétvégéjének legfigyelemreméltóbb teljesítményét jegyző futballistáját.
A legutóbbi fordulókat követően a keleti-csoport szereplő Egyházasdengeleg hálóőre, Bata Barnabás mellett tettük le a voksunkat, aki hihetetlen produkcióval segítette hozzá tizenöt hónap után ismét pontot szerző csapatot a Zagyvaróna otthonában elért egy egyes bravúrdöntetlenhez. Most pedig jöjjön a negyvennégy esztendős kapussal készült nem mindennapi hátterű interjúnk!
– Az MLSZ adatbank szerint húsz év után tért vissza a nagypályás focihoz. Miért éppen az Egyházasdengeleg színeiben állt ismét csatasorba?
– Korábban a munkám nem engedte a játékot – kezdte Bata Barnabás. A csapatban lévő három barátom, Kővári Tamás, Burjan Gyula és Misinszki Balázs noszogatására csatlakoztam hozzájuk védeni, mert régen is kapus voltam. Kispályára egyszer-egyszer fociztam velük, hogy kicsit mozogjunk, és akkor invitáltak a meccseikre. Elmentem megnézni egy-két mérkőzésüket, és láttam, hogy még beférek ebbe a csapatba, úgyhogy megpróbáltam. Mondták, próbáljuk meg újra gyújtani a tüzet itt ‘Dengelegen. Aztán sikerült is.
– Hogyan tudja összefoglalni a teljes mecset?
– Úgy mentünk oda, hogy a tisztes helytállás a cél. Tudtuk, hogy tavaly oda-vissza mindkét meccsen kilencet kaptak tőlük a srácok, papíron is már vesztesnek voltunk beharangozva. Nagyon jók voltak a zagyvarónaiak, én az első húsz perc után azt mondtam, hogy nem tudom, ezt hogy éljük túl. Eszméletlen, hogy még ezen a szinten is mekkora energiát kell belefektetni. Álltuk a sarat a negyvennegyedik percig, akkor szabadrúgásból megszerezték a hazaiak a vezetést. A szünetben mi nem mentünk be az öltözőbe, hanem kinn biztattuk egymást, hogy ez nem olyan rossz, ha be tudnánk találni, akkor akármi is lehet. Ez így is volt, a második félidő elején gólt szereztünk és onnantól kezdve jött az ellenfél, csak jött, jött és jött. Nem is tudom, hogyan, talán a szerencse is mellénk állt, de kúsztunk-másztunk, én pedig életemben a legtöbbet most védtem. Ecseden fociztam majd’ húsz évvel ezelőtt, szerintem egy szezonra valót védtem most, tényleg nagyon sokat kellett. Hozzáteszem, az egész csapat nagyon sokat tett ezen a meccsen. Volt majdnem egy kis szerencsénk, mert a kilencvenedik percben Kővári Tamás lecsúsztatott a csatárnak egy gyönyörű labdát és egy az egyben mehetett volna az ellenfél kapusára, de lerántották és kiállítás lett. Nem is problémáztak ezen, ők is tudták, hogy ez az. Tehát még akár meg is nyerhettük volna.
– Minek lehetett köszönhető ez a komoly meglepetés?
– A szívünk akarta, nagyon akarta már mindenki. Nem jött össze az ellenfélnek semmi, és a foci törvényében van az, hogy a sok kihagyott helyzet akár megbosszulhatja magát. Én még nem ismerem a balhátvédet, nem ismerem az előttem lévő védőt, most tanultam meg a nevüket, tehát nekünk még össze kell szokni. Igazából ez egy új csapat, de ha megnézzük az összeállítást, negyvennégy-, ötvenegy-, illetve ötvenöt éves is volt közöttünk, szóval elég sok az esztendő, de egy-két fiatalt is hoztunk, ők sem feltétlen tudnak focizni, de szeretnek. Igazából tényleg nagyon akartuk ezt a sikert.
– Ahogy már pedzegette, nem mindennapi teljesítményt tett le az asztalra, így húsz esztendő után. Már-már filmbe illő módon tért vissza a pályára.
– Azt kell, hogy mondjam, negyvennégy évesen is nagyon jól éreztem magamat és minden összejött. Mindent kivédtem nekik, olyan helyzeteket, hogy én sem hittem el, de összejött. Nagyon nehéz volt, a nyolcvanadik perc környékén hittem el, hogy itt van mit keresnünk, és még akkor is biztattuk egymást. Mondta nekem Burjan Gyula, hogy már több mint egy éve nem szereztünk pontot, gyerünk, nyomjuk meg még és egymásba öntöttük a lelket, így pedig összejött. Már feszült volt az ellenfél, mert ez nekik nagyon nem jól jött, szerintem ők ezt már rég elkönyvelték, hogy a ‘Dengeleg jön, akár hat-nyolc-tíz gól is lesz, és ők már befeszültek a végén. Jöttek, de nem sikerült nekik semmi. Tehettem is róla, mert tényleg mindent kifogtam nekik, már fogták a fejüket, a bíró is mikor lementem, azt mondta: „atyaúristen, maga mit művelt”. Az a körülbelül tíz ‘dengelegi ember, akik elkísértek is ölelgettek, hogy de jó, hogy jöttem. Mondtam is, lehet, hogy most fogom abbahagyni, mert a csúcson kell befejezni, ha már tizenöt hónap után újra pontot szereztünk. Én úgy elfáradtam, hogy hazaértem, és le is feküdtem, mert tényleg nagyon nehéz volt. Szép környezetben voltunk, az ellenfél nagyon sportszerű volt, nagyon szimpatikus csapat is volt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire sportszerű az ellenfél így is, hogy egy-egy lett. Kellemes hétvége volt, érdemes volt elutazni ilyen távolra, így, hogy hazahoztunk egy pontot. Ennek a döntetlennek úgy örültünk, mintha győztünk volna. Az edzőnk is azt mondta, hogy ő sem hiszi el, erre várt már ő is nagyon rég. Abba akarta már hagyni a ‘Dengeleg, de azt mondta, még mindig ad esélyt. Akkor lesz igazából nagyon fontos ez az egy pont, hogyha most hétvégén is megpróbáljuk azt a bravúrt. De nekünk minden egyes pontért így meg kell küzdenünk sajnos, mert ez a vármegyei három szerintem keveredve van a vármegyei kettővel, mintha egy szinten lenne a kettő. Láttam meccseket, nem állófoci ezen a szinten sem, úgyhogy nagyon sokat kell tenni itt mindenért.
– Mit gondol, mire lehet képes a csapat ebben a szezonban?
– Megjósolni nem tudom, de fogunk meglepetéseket okozni, úgy érzem. Mindenféleképpen azon vagyunk hétről hétre. Most nagyon be szeretnénk húzni az otthoni meccset. Ha egy nullra is, de meg szeretnénk nyerni, hogy az otthoni szurkolók lássák, hogy nem hiába jönnek ki. A faluban is nagyon sokan megkerestek minket, hogy ezt nem hiszik el, borítékolták, hogy négyet-ötöt fog kapni a csapat. Most hirtelen mindenki jönne már meccsre, nagy láz van ‘Dengelegen az egy pont miatt. Lehet, hogy nem fog sikerülni, de megteszünk mindent annak érdekében, hogy megint pontot szerezzünk. Látom a pozitív hozzáállást a srácoktól, de nekünk, akármilyen pontot is fogunk szerezni, azért vért kell izzadni, mert sajnos mi még csak szeretünk focizni, de nem tudunk, minket inkább a szívünk visz előre, mint a tudásunk. Húsz év után kellett nekem is beállni, mondtam is a barátomnak, hogy ez már nem nekünk való, ő azt mondta, ezt a szezont csináljuk végig tisztességesen, becsületesen, én meg igent mondtam.
– Vasárnap a Felsőtoldot fogadják. Mire számít a mérkőzésen?
– Én úgy gondolom, hogy minket a döntetlen ellenére is le fognak írni és talán ez nekünk egy kicsi előny. Megpróbáljuk őket meglepni. Pont azt a meccsét láttam a srácoknak, ami a Felsőtold ellen volt idegenben. Egy nagyon jó csapatról van szó, fiatal srácok vannak elől, de nekik is a hátvédsoruk az, ami kicsit gyengébb. Reméljük, hogy sikerülni fog meglepetést okozni nekik. Ha tudnánk is esetleg gólt rúgni, azt nem tudom, hogyan fogjuk kivédekezni. Kővári Tamás, Burjan Gyula, Misinszki Balázs barátaimnak köszönök mindent, a meccsen pedig az egész csapatnak, mert ezt közösen értük el!
