A vármegyei második vonalban elért hatodik hely után a legalacsonyabb osztályba visszalépő Balassagyarmati SC-t irányító Pifka Gergő szerint elszántan várják az új feladatokat.
A Balassagyarmati SC együttese a hatodik pozíciót kaparintotta meg a vármegyei másodosztály 2024/2025-ös kiírásának zárásakor. A tizenegy győzelmet, három döntetlent, illetve tíz vereséget feljegyző, a következő évadban viszont csak régiónk legalacsonyabb vonalába benevező gárda szereplése kapcsán Pifka Gergő játékos-edzőt kérdeztük.
– Mennyire elégedett az előző szezonnal?
– Én személy szerint teljes mértékben elégedett vagyok az idénnyel – mondta Pifka Gergő. A szezon elején, mikor engem választottak játékos-edzőnek, három kritériumhoz kötöttem ezt a szerepvállalásom, amelyből előreláthatólag kettő viszonylag könnyen teljesíthető volt, mégpedig, hogy minden meccsen ki kell állni a csapatnak és nem kaphatunk két számjegyű gólt egy találkozón. Viszont a harmadik kritérium egy előre nem látható, csupán optimizmuson alapuló várakozás volt, főképp az előző évek szerepléséhez képest, mégpedig, hogy az első hétben végezzen a szezon végén a csapat. A játékosok rendkívül optimista hozzáállásának ellenére, ez azért nem volt teljesen egyértelműen abszolválható feltétel, de az egész szezont figyelembe véve, viszonylag könnyen hozta a csapat ezt a kritériumot is. Mindezt edzések nélkül, szóval én nem panaszkodom a szezont illetően, odatette magát a csapat és mindenki kalapemelést érdemel e tekintetben. Megmutattuk, hogy tudunk küzdeni azért, hogy végre komolyan vehető legyen a csapatunk ebben a ligában.
– Miken múlhatott, hogy akár egy jobb szereplés is összejöjjön?
– Mint említettem az előbbiekben, edzések megtartására nem igazán volt lehetőségünk, munkahelyi elfoglaltság, tanulás, fővárosi vagy más településen lévő lakhatás miatt, nem igazán tudtunk összejönni, ezért ezt idővel el is engedtünk és a hétvégékre koncentráltunk. A tél folyamán a balassagyarmati teremtornán, egyedülálló módon két csapattal történő és végül sikeres szereplésünkkel készültünk, valamint a szezon vége felé tudtunk beiktatni heti egy alkalommal egymás közötti focit, amit néhány külsős játékkossal kiegészülve, viszonylag jól rendszeresíteni is tudtunk. Egyébként már ez az együtt mozgás eredménye is meglátszott azokon a játékosokon, akik ezeken rendszeresen részt tudtak venni. Ez mellett még azt a hektikusságot lehetne említeni, ami folyamatosan jellemzett minket, kiszámíthatatlan volt, hogy melyik arcát fogja mutatni az aktuális mérkőzésen a csapat, sokszor még a bemelegítés alatt is, ezáltal a teljesítményünkben az állandóság hiánya is nagy szerepet játszott.
– Eddig mennyire barátkozott meg az új játékos-edzői feladatokkal?
– A srácokkal, azt gondolom, kivétel nélkül jó viszonyt ápolok és ez nagyban megkönnyítette a munkámat ebben a feladatkörben. Már az elejétől fogva kölcsönösen elfogadtuk, hogy idén ez lesz a felállás, végig hallgattak rám és én is meghallgattam az észrevételeiket, meglátásaikat, így közösen formáltuk a csapatot, ami elég jó kémiát alakított ki a társaságon belül. Ilyen közegben azt mondhatom, élvezet volt ezt a feladatot ellátni.
– Mostanában nem túl pozitív hírek szállingóztak a csapata háza tájáról…
– A hírek igazak, vagyis inkább úgy mondanám, vannak, mert bár elsőre rossznak tűnhet a változás – mert azt elmondhatom, jelentős változás elé néz a csapat -, de ezt el kell fogadni és új lehetőségként tekinteni rá, ami ugye nem feltétlenül csak rossz lehet. Konkrétabban kifejezve, ezen a nyáron a csapat egy nagyon erős magja távozik az egyesülettől, ez nyolc-tíz biztos távozót takar, akik nagy része az alapcsapatot képezte. Egy csapatnak sem könnyű ilyen körülményeken csak úgy átlibbenni, őket a pályán nagyon nehéz lesz, emberileg pedig lehetetlen pótolni. Szerencsére elmondható, hogy a távozásuk hátterében nem a kollektíva hiánya áll, vannak, akik távolra kötöznek, vagy magánéletükben történő változás miatt nem tartanak velünk, de legnagyobb számban olyanok vannak, akik a jó szereplés hatására kaptak egy jobb lehetőséget, ezáltal ki kisebb, ki nagyobb mértékben, de előre tud lépni a labdarúgókarrierje tekintetében. Csapatunknál pedig azt tartjuk, hogy a fejlődés lehetőségét semmilyen mértékben és esetben sem szeretnénk gátolni, így hát, sok sikert kívánok nekik az új kalandhoz, és ha az időm engedni fogja, alkalomadtán élőben is meg fogom tekinteni a szereplésüket. A sok jó távozó játékos és ember közt nehéz lenne kiemelni bárkit is, mert mindannyian egy külön karaktert adtak a társaságnak, de én mégis szeretném megragadni az alkalmat, hogy külön megköszönjem a csapatért tett szolgálatát volt kapitányunknak, Csordás Krisztiánnak. Szerintem ő a vármegyénk legjobb védőjátékosa és mindez mellett egy csupa szív ember, aki mindent megtett a csapat sikereiért, nélküle ez a szereplés biztosan nem sikerült volna. Nagyon megérdemli, hogy egy olyan jó csapat hívta,, mint a Mohora, jövőre a magasabb osztály, a nagyobb érdeklődés miatt többen megismerik és láthatják majd, hogy most ezzel a kijelentésemmel nem a levegőbe beszéltem. Remélem, vele elérik az áhított sikereket Mohorán, én biztosan követni fogom az eredményeik alakulását, ezt megígérem. Hajrá, „Kiki”!
– Az előző válasz tükrében, mik az elképzeléseik a következő évad kapcsán?
– A jövő kapcsán az előzőekben elmondottak miatt, meg kellett, hogy hozzunk egy fájó és súlyos döntést, miszerint visszalépünk egy lépést és a vármegyei harmadosztályba adjuk be a nevezésünket. A csapat megmaradt tagjaival és a vezetőséggel gőzerővel arra törekszünk, hogy összerakjunk egy olyan keretet, amivel méltó módon tudunk szerepelni ebben az osztályban. Egyelőre nincsenek elvárásaink, de elszántak vagyunk, hogy új alapokat építsünk a csapatnak, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Mindenesetre, hajrá, BSC!
