Hozták a kötelezőt az NB II-es pécsiek.
Szerdán az NB II-es Pécsi MFC volt hivatalos Salgótarjánba, hogy a MOL Magyar Kupa hetedik körében megmérkőzzön az SBTC-vel. Az előzetes várakozások egyértelműen azt súgták, a z amúgy is jó passzban lévő vendégek számítanak egyértelmű esélyesnek.
A kezdősípszót után egy darabig nem találtak fogást a masszívan védekező fekete-fehéreken a vendégeken, mígnem egy szögletet követően Németh tüzelt tizenöt méterről a kapu jobb oldalába. A beszedett gól nem törte meg a hazaiakat és a közelről eredményes Hegedűs révén pár perc múlva egyenlítettek.
Aztán még a szünet előtt ismét előnybe kerültek a látogatók, Bohata fejezett be egy jobb oldali akciót úgy, hogy a bal alsóba vágta a labdát. A folytatásban egy nyilvánvaló gólhelyzetben elkövetett szabálytalanság miatt emberfórhoz jutottak a salgótarjániak, sajnos azonban nem sokkal később harmadszorra is megrezgették a hálót a Baranya megyeiek, Kónya tüzelt a rövidbe.
A hátralévő fél órában már nem módosult az állás, küzdöttek, akartak a házigazdák, de már nem tudtak felzárkózni, három-egyes győzelmet könyvelhettek el a pécsiek. Emelt fővel búcsúzott a sorozattól a Stécé, és immáron gőzerővel készülhet a vasárnap a BSE otthonában esedékes NB III-as rangadóra.
MOL Magyar Kupa, 7. forduló:
Salgótarjáni BTC-Pécsi MFC 1-3 (1-2)
Salgótarján, Szojka Ferenc Stadion, 200 néző. Vezette: Kovács I. (Ring K., Czeglédi B.)
Salgótarjáni BTC: Végh – Boros, Simó A., Hegedűs (Fésűs,81.), Szeles – Bata (Simó L., 70.), Sárközi, Fülöp – Bocsi, Gazdag, Tarlósi M. (Bakos, 57.). Vezetőedző: Rubint Richárd.
Pécsi MFC: Hermány – Archie (Rácz, 56.), Króner, Preklet, Németh – Keresztes (Kónya, 56.), Futó, Bartha (Geiger, 59.), Óvári (Hegedűs, 76.) – Bohata (Tölgyesi, 76.), Batizi-Pócsi. Vezetőedző: Vas László.
Sárga lap: Hegedűs, ill. Rácz
Piros lap: Németh (50., Pécsi MFC)
Gól: Hegedűs (31.), ill. Németh (29.), Bohata (39.), Kónya (57.)
Rubint Richárd: – Le a kalappal a srácok előtt, mert tényleg mentünk, birkóztunk. Szerintem jó meccset játszottunk. Igen, tudtuk ki ellen játszunk, de azért partiban voltunk velük. A kiállítás után volt egy nagyon jó periódusunk. Három-egynél két-három óriási ziccerünk volt, gyönyörű támadások után. Sajnos ezeket nem sikerült értékesíteni. Kár, mert akkor szorosabb lehetett volna a meccs. Aztán lehetett látni, a végére elfáradtunk. A csapat kilencven százaléka vasárnap is játszott, az ellenfél kezdőcsapatából pedig csak hárman. Kijött a különbség, NB II-NB III, plusz ők frissek voltak, a második félidőre is többet cseréltek. Nekünk nem volt egyszerű, majdnem csak az ifisták voltak a kispadon.Tényleg le a kalappal a fiúk előtt, mert mentünk, dolgoztunk, sokat tettünk érte. Remélem, annyira sok erőt nem vett ki belőlünk ez a meccs, mint amennyit ad nekünk. Biztos, hogy valamit ad, a srácok is láthatják, van értelme annak, amit együtt vagyunk és dolgozunk.Azt is hozzá kell tenni, amikor már a saját szurkolók szidják saját játékosaikat, ott valami nem stimmel, és az nem jó. Az, hogy valaki nem szereti az edzőt, rendben van, de hogy játékosokat szidják a saját szurkolóik?! Az nem jó!
Vas László: – Igazi kupameccset játszottunk, ami ezekre a mérkőzésekre jellemző, az benne volt. Egy hajtós, agresszív, zárt csapat ellen léptünk pályára. Úgy gondolom, ettől függetlenül a magunk részére tettük nehézzé a mérkőzést azzal, hogy nem éltünk a kínálkozó lehetőségekkel, rengeteg helyzetünk volt. Adott esetben, ha ezekkel jobban sáfárkodunk, már le tudtuk volna zárni előbb a meccset. Nyilván a kiállítás után át kellett kicsit szervezni a csapatot, de jól reagáltunk. Onnantól kezdve sem adtunk igazán teret az ellenfélnek.Továbbra is megmaradtak a helyzetek, amiket nem jó százalékban használtunk ki. A jövőben ezzel kapcsolatosan előre kell lépnünk! Alapvetően elégedett vagyok azzal, hogy meg tudtuk nyerni a mérkőzést és továbbjutottunk a kupában.
