,,Olyan vagyok Balassagyarmaton, mint egy leltári tárgy”

Gabi

A játékosként a BSE-ben és az SBTC-ben is NB-s szinten futballozó, később az Ipoly-parti klubot sokáig technikai vezetőként segítő Szedlák Gábor sok emléket maga mögött tudva tekint vissza pályafutására.

Több olyan egykori remek focista is megtalálható a nógrádi futballban, akik ugyan már aktívan semmilyen szerepkörben nincsenek jelen szűkebb környezetünk labdarúgásában, méltán lehetnek büszkék pályafutásukra. Ebbe a körbe sorolható az a Szedlák Gábor is, aki előbb játékosként segítette többek között a BSE-t és az SBTC-t, majd visszavonulása után még tizenöt éven keresztül volt jelen technikai vezetőként a balassagyarmati egyesület mindennapjaiban. A rutinos sportembert emlékekkel teli életútja kapcsán kérdeztük.

– Annak idején hogyan került kapcsolatban a labdarúgással?

– Szécsényben nevelkedtem, a kastélyudvarban nőttem fel – vágott bele Szedlák Gábor. Kiss Lászlóné, nyolcvanháromszoros magyar válogatott kezei alatt kezdtem el játszani. Ő tanított meg az alapokra.

– A korai szárnypróbálgatások után aztán Balassagyarmaton folytatta.

– Először az ifjúsági együttesben fociztam, a MÁV csapatában. Nagyon jó időszakkal indítottam a pályámat, kiváló edzőkkel volt dolgom. Morvai Béla és Gyuris Gyuszi bácsinál kezdtem, nagyon emberségesek voltak. Bár mozgássérültek voltak, hallatlan akarattal rendelkeztek. Pozitív dolgokat tanultam tőlük. Két-három évet játszottam az ifiben, majd felkerültem a felnőtthöz. Utána egyesültünk a Volánnal, így lett a BSE. Rengeteg jó futballistánk volt, így tartalékcsapatot is indított az egyesület. Először ott vívtam több mérkőzést, aztán, ahogy szépen fejlődtem, fokozatosan felkerültem az első számú csapathoz. Ekkoriban Tományi Pali bácsi volt az edzőm, akire nagyon pozitívan gondolok vissza. Utána jött Vidomusz Jani bácsi. Ahogy telt az idő, egyre inkább fejlődött a társaság, fokozatosan vált komolyabbá a nívó. Ezt követően Dávid Robi bácsi vett át minket a Stécéből. Ebben az időszakban indult el a BSE igazi aranykora. Nagyon jól szerepeltünk. Magas szintű vetélytársakkal, remek ellenfelekkel találkoztunk, például Bene Ferenccel, Páncsics Miklóssal. Mindig tele volt a stadionunk. Akkortájt először háromcsoportos volt az NB II, majd az MLSZ átszervezése miatt csak egy maradt. Hajszálon múlott, de nem sikerült bennmaradnunk. Czimmermann Gyula bá’ volt az edzőnk. A sorsdöntő szezonra pedig Zámbó Sándor is hozzánk került az Újpesti Dózsától.

– Ezután az SBTC-be igazolt.

– Ragyogó másfél évet töltöttem Salgótarjánban, ami nekem és a csapatnak is jól sikerült. Szojka Feri bácsival dolgozhattam, akit nem kell bemutatni. Mindössze egy ponttal maradtunk le az NB I-ről. Harminckét meccset játszottam végig. A Nagybátony ebben az idényben kétszer is megvert bennünket, pedig, ha legalább egyszer egy döntetlent elcsípünk ellenük, felkerültünk volna az élvonalba.

– Ezt követően elhagyta Nógrád megyét és Dorog felé vette az irányt.

Ott is másfél esztendőt töltöttem. Buzánszky Jenő volt a szakmai igazgató, Gabala Ferenc az edzőnk. Szép időszak volt, de nem rendelkeztünk kimondottan komoly célokkal.

– Nem tellett sok időbe és ismét szűkebb környezetünkben találta magát.

– Megfogott a sok ingázás, így az NB III-ba felkerülő Romhányban folytattam. Ez életem második legjobb periódusa volt. Fantasztikus társaság vett körül. Remek idők voltak, jó emberekkel és felemelő közeggel. Három és fél szezont futballoztam ott.

– Karrierjét aztán korábbi klubjában fejezte be.

– Megkeresett a BSE vezetője, Lombos István. Azt mondta, jöjjünk haza, Bundzsák Dezső bá’ edzővel egyetemben, és segítsünk feljutni a csapatnak a megye egyből. Fel is kerültünk. Három és fél idény után pedig harminckilenc évesen abbahagytam a focit. Remek edzőkkel dolgozhattam! A már említetteken kívül mindenképpen megemlíteném még Hidegkuti Nándort és Fenyvesi Mátét.

– Önt sosem vonzotta a kispad világa?

– Nem! Nekem mindig igazi játékos szemléletem volt. Az edzősködéshez viszont másabb mentalitás kell. Nem tudtam volna olyan karakteres lenni, mint ami ehhez a hivatáshoz kell. A játékosokhoz pedagógia is kell, néha szükséges bántani őket, ez pedig nekem nem ment volna.

– Más szerepkörben viszont még jó darabig ott volt még a BSE körül.

– Miután abbahagytam a futballt, több éven keresztül technikai vezetőként voltam jelen a klub életében, egészen 2005-ig. Nagyon jó eredményeket értünk el. Kis Károly itt kezdte el igazából edzői munkásságát, aztán kétszer is visszakerült.

– Melyik a legkedvesebb focis emléke?

– Elmesélném a kupamenetelésünket. Ebből is kiderül, annak idején milyen volt a “kis” Balassagyarmat. A hatvannégy között úgy vertük ki a komplett MTK-t, hogy még gólt sem kaptunk tőlük. Otthon kettő-nullra nyertünk, a budapesti visszavágón pedig gól nélküli döntetlent játszottunk. Ezután megkaptuk a Fradit. Hazai pályán egy-nullra győztünk négyezer néző előtt. A második mérkőzésen tíz emberrel kaptunk ki hat-kettőre, Hugyecz Jánost a harmincötödik percben kiállították. Tisztesen helytálltunk egy olyan Ferencvárossal szemben, ahol nyolc válogatott szerepelt. Erre nagyon büszke vagyok, de mindenki így lehet ezzel, aki a részese volt vagy hozzájárulhatott. Az SBTC-nél több emlékezetes meccsem volt. Az első találkozómon nyolcezer szurkoló előtt játszottunk a Kőbányai úton. Három-nullra megvertük a Ganz-MÁVAG-ot. Kinn volt az egész magyar labdarúgó válogatott és a csapat vezérkara, mert ott volt összetartása a nemzeti együttesnek. A lefújás után ódákat zengtek rólunk. Romhányban Kertész János volt az edzőm, aki felfedezte Nyilasi Tibort az Úttörő Stadionban. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen szakemberek tanítottak, fantasztikus volt velük dolgozni.

– Meglátása szerint mennyit változott a magyar futball az elmúlt időszakban?

– Nagyon sokat! Örülnék neki, ha hasonló élményekkel találkoznának a mostani focisták, mint nekünk megadatott. Most már olyan a futball, mint volt. Elüzletiesedett a foci. A mi időnkben, amikor vége lett az adott mérkőzésnek, még négy-öt órát ott maradtunk a feleségekkel, menyasszonyokkal. A mai világban a lefújás után szanaszét csatangolnak az emberek, ki merre lát. Már nincs meg az a családias légkör. Annak idején minden más volt. A szakmai részébe pedig nem is akarok belemenni. Mi annak idején mindig futballoztunk, téglákból csináltunk kaput. A tanórai szünetekben is a bőrt rúgtuk. Megtanultuk magunktól az alapokat, nem volt szükség például bójákra. Szerintem mindent gyakorlatlatban lehet megtanulni, nem könyvből. Régen ez így működött, ma viszont már nem. Százszor képzettebbek is voltak a játékosok. Persze azt is tudomásul kell venni, más lett a világ. Nekünk nem voltak ilyen lehetőségeink, tévé sem nagyon volt. Nekünk csak az volt a lényeg, hogy labda legyen!

– Manapság milyen kapcsolata maradt a futballal?

– Azt tudni kell, súlyos betegségeket tudhatok magam mögött. Meg kellett műteni a fejemet, háromszor pedig színinfarktust kaptam. Volt operáció a szívemre, peacemakerem van. Szóval már nem tudok aktívan részt venni a fociban, de követem az eseményeket, szinte minden sportágat illetően naprakész vagyok.

– Mi a véleménye a jelenlegi BSE-ről?

– Sokáig nem jártam ki a meccsekre, de tudok mindenről. Olyan vagyok Balassagyarmaton, mint egy leltári tárgy. Szeretnek az emberek. Óriási lehetőségük van a maiaknak! Minden adott volna ahhoz, hogy jó szintű labdarúgás legyen a városban. Azt nem tudom, miért nincs. Pedig minden feltétel adott, az infrastruktúrára vagy az anyagiak terén is minden rendben van. Mi kell még?! Én arra gondolok, nem olyan szintűek a játékosok, nem megfelelő az utánpótlás, így nem jönnek ki tehetségek sem. Olyan ez, mint az ételkészítés, ha megvan az alapanyag, és van, aki ért hozzá megcsinálni, egy ragyogó végterméket lehetne belőle kihozni! Jó lenne, ha minimum az NB II-ben lehetnénk! Egyébként az SBTC-nek is nagyon drukkolok, hogy legalább a másodosztály összejöjjön. Mi ebben a megyében ezt szoktuk meg, és nagyon is kellene! Megérdemelne a megye legalább egy jó NB II-es csapatot!

Next Post

Edzőmérkőzést játszott az SBTC

Pénteken a másodosztálytól búcsúzó Vácot fogadták az NB III-ba feljutó salgótarjániak. Felkészülési mérkőzés, péntek: Salgótarjáni BTC-Vác FC 2-1 (2-1) Részletek később…
error: Content is protected !!