,,Mind emberileg, mind szakmailag csodálatos emlékeket szereztem!”

Gabi

A BSE-nél három női csapat útját egyengető Magos Norbert álmában sem gondolta, hogy ekkora bázis alakulhat ki a hölgyek számára Balassagyarmaton.

A férfiak focija mellett egyre inkább utat tör magának a női futball is, szerencsére Nógrád megyében is akad egy-két üdvözítő példa ilyen téren. Például Balassagyarmaton, ahol Magos Norbert immáron három éve egyengeti a labdarúgást szerető hölgyek útját a BSE-nél. Az országos vérkeringésben két utánpótlás csapatot, szűkebb környezetünkben pedig egy kispályás együttessel foglalkozó edzőt elhivatottsága kapcsán kérdeztük.

– Mikor került kapcsolatba a női focival?

– A szügyi felnőttcsapat mellett elkezdtem foglalkozni a Bozsikos-korosztályokkal, aztán azt vettem észre, folyamatosan jönnek lányok is, egyszer csak pedig nagyon sokan lettek az egyesületnél – mondta Magos Norbert. Ott megismertem a lányokat, hozzáállásukat. Aztán egy balassagyarmati gyermekkori barátom, Jónás Zsolt megkérdezte, volna-e kedvem a BSE-ben edzeni a lányokat. Klinger Attila elnökkel leültünk megbeszélni a részleteket. Ez történt 2017 márciusában. Júniusban pedig szóltak, megvannak az alapok, szedjem össze a lányokat, aztán indítsuk el őket egy bajnokságban. Ez gyakorlatilag egy “próbáljuk meg” effektus volt. Fontos volt, hogy számomra nem voltak idegenek a lányok, hiszen a kezeim alatt nőttek fel. Tizenegytől, egészen huszonhat éves korig jöttek, ami elég kemény feladat elé állított, hisz igen sok lemaradással és kimaradt alapokkal jelentkeztek focira. Viszont akartak és szerették is volna csinálni a futballt. Az alapot a már korábban általam edzett kilenc lány jelentette, erről a kezdeti létszámról pedig két év alatt negyven játékos közeli állapotra emelkedtünk.

– Mi a véleménye a csapatok elmúlt időszakáról?

– Szerintem minden szempontból gyönyörű évek voltak. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ekkora bázis fog kiépülni. Mind emberileg, mind szakmailag csodálatos emlékeket szereztem! Olyan teljesítményt mutattak a lányok, hogy nevünk lett az országban. Ennek az lett a következménye, hogy az U16-os, U19-es és a felnőtt kispályás megyei bajnokságban is szeretnék elvinni a játékosokat nívósabb egyesületek. Ők viszont nem mennek, a ragaszkodás, a szeretet lévén nálunk maradnak. Itt érzik jól magukat, egy remek közösségben, ahol minden megvan. Ami számomra szomorú, hogy a balassagyarmati szülők, lányok érdekes kifogásokkal távol maradnak az edzésektől. Persze az is igaz, a kor sajátosságánál fogva, a lányok nem annyira interaktívak, őket nehezebb megmozdítani, mint a fiúkat. Jobban ragaszkodnak a szülőkhöz, befolyásolhatóbbak.

– Milyen színvonalúnak ítéli meg a két országos utánpótlás bajnokságot?

– Mivel MLSZ kiírásokról van szó, ha a lányok az idény végén az első háromban vannak, elég komoly pontszámra tehetnek szert a főiskolai, egyetemi felvételinél. Arányosítva, egy nyelvvizsga öt pontot ér, egy dobogós szereplés pedig húszat. Elég jó a színvonal. Ellenfeleink között volt a Budapest Honvéd, a Vác, a Csepel, a BVSC, az Astra vagy az U19-ben az Újpest. Több olyan csapattal is találkoztunk, ahol utánpótlás válogatott játékosok voltak. Semmivel nem voltunk gyengébbek, csak a rutintalanságunknak köszönhettük a kisebb vereségeket. Nívós bajnokságról van szó. Sokan küzdenek a lányok megtartásával, sokszor a pedagógia okoz problémát.

– Mi a véleménye a nógrádi kispályás pontvadászatról?

– Lehetne jobban csinálni. Erőteljesebben ráfeküdhetnének dolgokra. Vannak persze jó csapatok, mint például a rutinos Héhalom, vagy a Buják, ahol NB II-es focisták játszanak. Az Stécé velünk együtt nőtte ki magát, elég jó, parázs meccseket vívunk a fiatalokkal. A Skorpió futsalozik is. A mezőnnyel nincs baj. A bajnokságot lehetne jobban menedzselni. Játszhatnánk minőségi pályákon, nem salakon vagy sérülésveszélyes terepen.

– Hogy élték meg a kényszerszünetet, a küzdelemsorozatok idő előtti befejezését?

– Nagyon nehezen! Szörnyű volt a mögöttünk hagyott időszak. A kispályásban első helyen voltunk. Az U16-ban a dobogó legalsó fokán álltunk. Az U19 a hatodik pozíciót foglalta el, de még abszolút kinézett egy jobb szereplés. Mindenki odatette magát a tavaszi idény előtti felkészülési időszakban, az edzőmérkőzéseken. Három hete azonban ismét tartunk csoportos foglalkozásokat az online edzések után. Egyedül annyira nem ment nekik, mostanra viszont már visszaszereztük a kondit is. Társaságban, edzővel jóval másabb, így fix dolgokra alapozva, jobban előrébb tud lépni egy csapat.

– Meglátása szerint miért nem tud kibontakozni jobban a női foci Nógrádban?

– Szerintem az edzői megítélés miatt. Addig, amíg ők nem tapasztalják meg, milyen kellemes a lányokkal, a hölgyekkel foglalkozni, hogy milyen hűségesek, ragaszkodóak, és ami a legfontosabb, a genetikai adottságuknál is fogva mennyivel hamarabb tanulnak meg, értelmeznek dolgokat. Az tény, hogy nem olyan dinamizmussal játszanak, mint a fiúk, ezen a területen tizenhárom-tizennégy éves kornál hatalmas változás következik be, korábban hiába vannak partikban ilyen téren is. Egy kollégám, Szabó Gábor korábban a lányokkal foglalkozott, de a fiúk felé vágyott. Le a kalappal a Stécés-lányokkal végzett munkája előtt, de örömmel és boldogan ment el Diósgyőrbe, hogy egy fiú utánpótláscsapattal dolgozhasson. Azt látom, az edzők idegenkednek a lányoktól, ezáltal nem is alakulhat ki megfelelő infrastruktúra, mert azt mondják, ha nincs létszám, minek fektessenek bele plusz pályákba. Ez a róka fogta csuka esete, mert ha van infrastruktúránk, akkor sokkal jobban mozgathatóbbak, szívesebben jönnek focizni, mintha nincs, csak “mező” és “legelő”. Meg kell még említeni, egyesületi szinten sem érte meg foglalkozni a lányokkal, mert míg a fiúknál eligazolás esetén a nagyobb klubnak nevelési költségtérítést kell fizetnie, addig a lányoknál nem volt. Gyakorlatilag szabad rablás volt, nem érte meg kinevelni valakit, ha aztán haszon nélkül elcsábította egy nagyobb csapat. Szerintem így is meg lehet közelíteni ezt a problémát.

– Kilépve megyénkből, hogyan vélekedik a női futballról?

– Ahol külön szakágként, saját vezetővel kezelik a női futballt, egy különálló ágként, ott működőképes a történet. Így mondhatni, anyagi- és pályaprobléma sem lehet. Ezeknek az egyesületnek a száma viszont még kevés, nem sok olyan klub van, amely így próbál meg foglalkozni a lányokkal. Ilyen például az Astra, a Gyulai Amazonok, a Ferencváros vagy az MTK. Komoly bázisokról beszélünk. A Honvéd például azért nem tud akadémiát csinálni a lányoknak, mert a fiúk mellett nem tud nekik szállást kialakítani. Lépegetünk előre, tyúklépésben. Pedig óriási léptekkel is lehetne haladni, mert volna rá lehetőség, a lányok is szeretnek focizni. Gondot jelent, hogy sajnos a mi északi régiónkban nincs sok megfelelő színvonalú torna rendezve. Hevesben a Hatvan, Borsodban a Diósgyőr próbál bázist kiépíteni, de még kérdés, összejön-e a történet. Szóval Hatvantól egészen Komáromig nincs olyan központi bázis, ami magához vonzaná az iskolás lányokat. Az a baj, hogy az MLSZ részéről nincs olyan stratégia, ami régiókra bontaná a női focit. Igenis áldozzák rá az energiát központok kiépítésére, ahová mehetnének a tehetségek. A tömegesítést meg kellene hagyni a kluboknak, ahonnan mi is eljutottunk egy országos szellemű, játékra kész lányokhoz.

– Mit üzenne azoknak, akik még napjainkban is lenézik a női focit?

– Nekik el kellene tölteniük a lányok edzésein pár alkalmat és sokuknak megváltozna a véleménye. Csak egy kis időt kellene velük lenni. Nem szabad őket összehasonlítani a fiúkkal, el kell tőlük vonatkoztatni. Így nőtte ki magát a kézi- és a kosárlabda is, mára pedig komoly bázissal rendelkeznek. A nőknél is vannak csodálatos mozdulatok, remek gólok, ők is küzdenek, akarnak.

– Tervei között szerepel, hogy a későbbiekben még foglalkozzon fiúkkal, férfiakkal?

– Nem! Azért sem, mert az U16-ban focizik a lányom. A négy és fél éves kisfiamat szerdán vittem az első BSE-s edzésére, imád futballozni. Letettem a voksomat a lányok mellett. Mégpedig azért, mert szerintem népszerűsíteni kell az ő játékukat. Természetesen, ha úgy adódik, segítek a fiúknak is, de jelenleg a három csapat kitölti a hetemet.

– Edzőként milyen ambíciókat dédelget?

– Eddig nem igazán akartam tovább folytatni az edzői iskolákat, sok tapasztalás és egyéb dolgoknál fogva. Most azonban úgy néz ki, elindulhat valami a klubnál. Az elnökség mellett a sportigazgató, Baranya István és a szakmai igazgató, Both József is támogatják a női futballt. Ezért kollégáimmal egyetemben úgy döntöttünk, szeretnénk megszerezni a következő fokozatú edzői licencet. Bízunk benne, az MLSZ indít majd turnusokat, ez esetben pedig hamarosan még inkább képben leszünk a világgal.

– Klubszinten milyen célokkal rendelkeznek a jövőt illetően?

– Vannak terveink a felnőtt NB II-re. Komolyabban is elindult az egyesületnél a szerveződés, hogy az óvodákban, az általános- és középiskolákban is ott legyünk az edzőkollégákkal, a munkánkat pedig olyan óvónők, pedagógusok segíthetik, aki szeretettel nyúlnak a focihoz. Amennyiben ez a projekt működni fog, egy-két éven belül elég komoly bázis alakulhat ki, egyben pedig felvonultathatunk majd egy NB II-es női csapatot is. Az infrastruktúránk megvan, már csak azon múlik, a szülők, a gyerekek mennyire fogják szeretni a futballt. Problémát jelent a női csapatokkal foglalkozó edzők hiánya. Nekünk is arra kell gyúrnunk, hogy a későbbiekben bevonjunk további kollégákat. Hiába szeretnénk több csapatot, ha nincs felkészítő. Gyakorlatilag jelenleg rajtam kívül nincs ilyen szakvezető.

– A jövőben vajon mi bontakozhat ki a női fociból Magyarországon?

– Amennyiben tényleg teljes mellszélességgel foglalkozunk a lányokkal, akkor Magyarországon is elég komoly bázisokból tudna meríteni a válogatott. Sajnos jelenleg leginkább csak a nagyobb kluboktól lehet bekerülni, ami szerintem nem igazán célszerű, de ez egy másik történet. Úgy gondolom, meg kell teremteni a feltételeket, amik ha megvannak, talán a lányok is kevésbé hagynák ott az egyesületeket, mint manapság. Amennyiben ezeken a területen képesek leszünk javulni, simán tudnánk közelíteni Európához és a világhoz. Bizonyos tekintetben problémát jelent, hogy az általános- és középiskolákban vannak női csapatok, melyek megpróbálnak eredményt elérni, intézmények közötti megyei, országos tornákon, illetve diákolimpiákon. Az ügyesebb lányokból csinálnak csapatokat, ezért nem terjesztik, hogy vannak olyan klubok, ahol lehetne versenyszerűen játszani. Valahol logikus, hogy ugyan önző módon, de szeretnék megtartani a lányokat, mivel igazolt játékosok nem léphetnek pályára az ilyen intézeti eseményeken. Amennyiben ezt valaki átszervezné központilag, visszatérhetnénk a régi időkhöz, amikor mi is nevelkedtünk. Egyértelmű volna, a tornatanárok is preferálnák a lányok egyesületi szerepeltetését, ha emellett náluk is versenyezhetnének, így a testnevelőknek is könnyebb volna csapatot csinálni.

Next Post

Két és fél hónap után újra mérkőzést játszott az SBTC

Az NB III-ba felkerülő salgótarjániak a másodosztálytól búcsúzó Vácot gyűrték le pénteki gyakorló meccsükön. Két és fél hónap után ismét mérkőzésen léphetett pályára az SBTC, pénteken edzőmeccs várt az NB III-ba felkerülő salgótarjániakra, akik a második vonaltól búcsúzó Vácot fogadták a Tóstrandi Sporttelepen. A maga nemében érdekes gyakorló mérkőzésen találkoztak […]
error: Content is protected !!