,,Nem hiszem, hogy félnünk kellene”

Gabi

A megye háromba visszalépő Cered irányítását átvevő lelkesen várja a munkát régi-új csapata élén, egyben minél előbb ismét magasabb osztályba jutna szülőfaluja együttesével.

Cereden teljes átalakulást hozott a nyári időszak. Bár jó darabig úgy nézett ki, eltűnik a futball a településről, végül az utolsó pillanatokban benevezett a legalacsonyabb osztály küzdelmeire az elmúlt években a megye egyben versenyző, 2016-ban például aranyéremig jutó alakulat. A település labdarúgását teljesen új alapokra helyező társaság élére kinevezett edzővel, Radics Istvánnal a friss történések kapcsán beszélgettünk.

– Sokáig úgy tűnt, eltűnik a foci Ceredről, amikor az utolsó pillanatokban végül is benevezett a csapat a megye háromba. Ön edzőként segítheti majd a társaságot. Végül is hogyan menekült meg a gárda a megszűnéstől?

– Az elmúlt időszakban megkerestem azokat a régi vagy fiatalabb játékosokat, akik korábban valamiért eligazoltak a klubtól, például mert “nem fértek be” – kezdte Radics István. Az utóbbi időben jó darabig “pénzes” futballisták alkották a keretet. Mindenki igennel felelt, mert kell egy csapat a faluba! Egyeztettem az elnökkel, Cene Gáborral, aki azt mondta, teljes mértékben az ügy mellett áll, a vezetőség támogat, ha vállalom ezt az egészet, vagyis összeszedem a játékosokat, elintézem az átigazolásokat. Most ott tartunk, hogy húsz emberünk van! Ráadásul, még gyűlne a keret, de már szűkíteni kell.

– Egy éve nem találkozhattunk a nevével a nógrádi futballban. Mi történt önnel az elmúlt esztendőben?

– Sajnos az egészségügyi állapotom nem volt a legjobb. Valami végett nem működött kellőképpen jól a cukrom, mindig magas volt, főként, amikor valamilyen stressz ért, például edzésen vagy meccsen. Komplikált volt a folyamat, míg rájöttek, hogy mi a bajom. Végül kiderült, a pajzsmirigyem okozta az egészet. Kaptam rá gyógyszert. Azóta eltelt egy év. Lekopogom, jól vagyok! Kispályázok, heti kétszer játszok a VGÜ-ben. Visszatértem, de nem teljesen újult erővel, mert pár kiló felugrott. Most azt gondolom, fogja bírni az egészségügyi állapotom a ceredi szerepvállalásomat.

– Tehát még a pályán is segítheti majd csapatát?

– Igen! Bár bízom benne, már nem kell majd kilencven perceket játszanom, mint Zagyvarónán. Először oda is edzőként mentem, már nem szerettem volna focizni, mert azt gondoltam, lehetőséget adok a fiataloknak. Sajnos azonban rájöttünk, hogy mi idősebbek még mindig jobbak vagyunk…

– Az imént szóba hozott volt csapatával 2018-ben bronzérmet szerzett a megye kettőben, ráadásul meg kell vallani, egy nem világverő alakulattal érte el azt a szép eredményt…

– Álomszerű volt az a korszak! Ezt nem csak én mondom, hanem a zagyvaiak is. Az eggyel korábbi bajnokságban csak azért nem búcsúzott a csapat a megyei másodosztálytól, mert nem volt kieső. Ezután vettem át én a csapatot. Összeültünk Török Tamással, az akkori főszponzornak. Neki utólag is köszönöm a segítséget, vagy Bíró Tivadarnak, illetve még sorolhatnám a neveket. Sok játékost el kellett zavarnom, mert nem álltak be a sorba. Azért van múltam, játszottam NB-s szinten, így keményebben igyekeztem fogni a gyeplőt, hiába volt szó csak a megye kettőről. Én ezt tanultam a régi edzőimtől. Megpróbáltam bevezetni, hogy nincs késés, vagy futásnál mindenképpen teljesíteni kellett például tíz kilométert. Volt, akit el kellett küldenem, de aztán két-három hét múlva ismét megjelentek és tették a dolgukat. Volt egy nagyon jó kapusunk. Amikor odakerültem, mindenki más poszton játszott, mint ahová később én tettem. Így szépen kialakult szó szerint egy család. Nyársalgattunk, zenészeket szereztem a srácoknak. Próbáltam őket így ösztönözni, hogy egy igazi csapat legyünk. Ezt meg is szerették Zagyvarónán. Sajnos azonban a betegségem közbeszólt. A bronzérem után pár játékos elhitte magáról, hogy nagyon tud futballozni, elfelejtettek edzésre járni, én pedig azt mondtam magamnak, itt kell abbahagyni, a csúcson. Szerintem edzés nélkül nem lehet focizni nemhogy megyei másodosztályban, még a megye háromban sem!

– Mindenképpen dicséretes, hogy még az alacsonyabb osztályban is mennyire komolyan veszi a feladatát. Adódik a kérdés, mi lehet majd az újdonsült ceredi csapat célja?

– Felsorolnék pár nevet, akik már biztosan visszatérnek: Cene Péter, Kovács Dénes, Kovács Marcell, Bolla Krisztián, Radics Dávid, Kovács Béla, Oláh Flórián, Csóka Krisztián, Pál Máté, Bódi Dániel, Horváth Jenő, Török Tamás, Cseri Richárd, Halmosi Zoltán vagy Nagy Attila. Ők bőven megjárták a megyei első osztályt vagy a megye kettőt. Többszörös gólkirályok vannak közöttük. Az biztos, rövid lesz az idő a rajtig! Három edzőmeccset tudtam lekötni, Magyargéccel játszunk kétszer, egyszer pedig Zagyvarónával. Ezen felül hetente két foglalkozást fogok tartani. Azt mondom, ilyen felkészüléssel nagy eredménynek számítana, ha benne lennénk az első hatban. Én bízok a játékosokban! Nem hiszem, hogy félnünk kellene, erőnlétileg lehet majd probléma. Pár fiatalnak meglehet a kondija, ami viszont nekünk idősöknek nincs. Ezért viszont még tehetünk a következő napokban! Szerintem amúgy nagy rá az esély, most a megye három erősebb lesz, mint a megye kettő!

– Később akár lehet szó magasabb osztályról is?

– Nekem az a tervem, hogy igen! Ehhez az kell, hogy tudjunk szerezni U16-os vagy U19-es csapatot. Szerintem nem volt jó ötlet odaadnunk az utánpótlásunkat az Építőknek, ahol “millió” gyerek van. Cereden van egy cigány kisebbségi önkormányzat, ahogy Zabaron és Szilaspogonyban is. Az említett szervezetetektől megkerestek a közelmúltban, arról érdeklődtek, mit szólnék hozzá, ha szponzorálnák a csapatot, mert látják, hogy helyiek fognak játszani. Jövőre fognak biztosítani buszt, például gyerekeknek edzésre járásra. Azt, hogy ebből mi sülhet ki, egy év múlva tudom megmondani. Az viszont biztos, ha lehetséges lesz, a 2021-ben kezdődő idényben már szeretnénk a megye kettőben indulni. A jövőbeli terv pedig az, hogy legyen egy csapatunk a megyei első osztályban, a nyolcadik és a tizenkettedik hely között. Fizetett játékosok nélkül, mint régen volt! Attól jobban nem utalok semmit, minthogy megyei szinten pénzt adnak a játékosoknak!

– Az iménti gondolatmenetet folytatva, mi a véleménye a jelenlegi nógrádi futballról?

– Nekem fájópont az imént említett téma. Ezeket az embereket én csak “pénzmosó” játékosoknak hívom. Oda mennek, ahol pénz van, lehúzzák a csapatot, aztán szépen odébbállnak. Miután tönkretették a klubot, elmennek. Én is megtehettem volna, többször hívtak ide-oda, de sosem vállaltam be ezt az életvitelt. Zagyvarónán is csak az edzősködésért kaptam pénzt, a fociért nem. Sosem motivált, hogy megyei szinten elmenjek valahova pénzért bohóckodni. Egyébként én úgy látom, kezd komolyodni a nógrádi foci. Csak ezek a visszalépések ne lennének. Azt nem értem, egyes helyeken miért csinálják, hogy egyszer felmennek a megye egybe, egyszer vissza, például Karancsberény vagy Bátonyterenye.

– Korábban pedzegette pályafutását, NB-s osztályokban is lehúzott pár szezont. Hogyan tekint vissza legjobb éveire?

– Tizenöt évesen kerültem be Ceredről az SBTC-be, Haász Sándor volt az edző. Oláh Béla, Jónás Gyuszi, Bartus, Urbányi vagy Forintos Józsi, szóval nagyon komoly játékosok. Falusi cigány gyerekként nem volt egyszerű bekerülni egy ilyen társaságba. Három edzés után megtudtam, amit korábban nem, hogy a fülemben is van izom… Az elején minden jól működött. Eljutottam a megye válogatottig. Szerettek is a többiek, Oláh Béla volt a mentorom. Egy problémám volt, nem nagyon szerettem edzésre járni, amit őszintén bevallok. Viszont valamiért mindig kezdő játékosként voltam a pályán, ezt egy kicsit szégyellem. Nem volt tisztességes a többiekkel szemben. Időközben le akart igazolni az Újpest, a Fradi, a Vasas és a Honvéd is. Tizenhét éves voltam, amikor el akartak vinni a kispestiek. Alá is írtam, de nem értem el vele semmit, mert nem engedtek el. Kommunista rendszer volt. Az intézőnk, id. Sebestyén Szilárd volt a egyedüli, aki azt mondta, hogy ne jöjjek haza, maradjak ott. Ez betette nálam a kaput. A történtek miatt pedig később sem mentem, pedig újra hívtak. A mai napig nem tudtam, miért nem engedték, hogy Budapestre igazoljak. Abban az évben több társamat is elmehetett máshová, csak én nem. Ezt követően eligazoltam Nagybátonyba, Toldi Miklóssal együtt, aki ott lett edző az NB III-ban. Ott lejátszottam pár évet, minden jól működött. Aztán jött az SVT-Wamsler csapata, ahol szintén a harmadosztályban fociztam. Gáspár Misi bá’ volt az edzőnk, majd Szalay Miklós. Nagyon jó társaság jött össze, Oláh Sándorral, Sváb Pállal, Fancsik Tamással, Tóth Zoltánnal, Hajdú Bélával.

– Később aztán levezetés gyanánt még jó darabig rúgta a bőrt, de a hallomások alapján többre is vihette volna.

– Aztán megszűntek a nógrádi szénbányák, majd megkezdődtek az ide-odaigazolások. Ekkor befejeztem a komolyabb focit, azt mondtam, ez nem való nekem és hazaköltöztem Ceredre. Megnősültem. Van egy fiam, aki megjárta az NB I-et, de sérülések miatt abbahagyta. Ahogy a többiek mondák, nagyon szép karriert futhattam volna be. Én rontottam el, hogy nem lett belőlem NB I-es játékos. A lehetőség adott volt. Nagyjából négyszáz NB III-as meccsem lehet, voltam gólkirály, megválasztottak a megye legjobb játékosának. Szóval így is sok mindent elértem. Remek játékosokkal focizhattam együtt. Egy kivétellel nagyon jó edzőim voltak. Mindenképpen megemlíteném Bódi Zoli bácsit, aki annak idején felfedezett, aztán következett Patkó Józsi bácsi volt az edzőm, akinek nagyon sokat köszönhetek, ha kellett megpofozott, de megérdemeltem. Majd jött Toldi Miki bá, aki apám helyett apám volt, mindenben segített, jóban-rosszban kitartott mellettem. Mondhatnám még Szalay Miklóst, Gáspár Misi bát, Kmetty Józsi bát, vagy Kökény Józsi bát. Nagyon nagy emberek voltak. Egyetlen emberrel volt problémám, miatta nem lettem komoly futballista. Valami miatt nem engedett el, majd ezután nem is játszatott. A nevét hagyjuk, egy nagy sztár volt a vidék akkori legjobb csapatában. Nem tudhatjuk, miért tette azt velem, de például érdekes dolog, mert a fiamnak ő segített elgazolni Felcsútra. Az biztos, bárhol játszottam, szeretett a közönség. Megvolt a technikai tudásom.

Next Post

Az Erdőkürt SK is bedobta a törölközőt

Kilenc év után szűnt meg a csapat. Az elmúlt időszakban sajnos rendszeresen napvilágot láttak olyan hírek, amik arról szóltak, hogy innen-onnan eltűnt a foci. Mostani anyagunkban is egy negatív történésről kell beszámolnunk. A nógrádi labdarúgás vérkeringéséhez még 2011-ben csatlakozó Erdőkürt SK nem nevezett be a következő idény küzdelmeire, így kilenc […]
error: Content is protected !!