,,A megélt élmények mindig erőt, inspirációt adtak a folytatáshoz”

Gabi

A hatvanegy évesen is több fronton aktív Komjáti István a csitári egyesület mellett megyénk játékvezetőit is elnyűhetetlenül segíti tapasztalatával.

Szerencsére több olyan régi motoros is megtalálható a nógrádi futballban, akik így vagy úgy, de már jó ideje segítik ezt a szép játékot kis megyénkben. Az említett csoporthoz tartozik az a Komjáti István, aki polgármesterként, hatvanon túl is több szerepkörben jelen van a labdarúgásban. Azon túl, hogy még a pályán is aktív, a csitári egyesület útját vezetőként egyengeti, szűkebb pátriánk Játékvezető Bizottságában pedig a fiatalokat támogatja tapasztalatával. A sokat megélt sportembert életútja kapcsán kérdeztük.

– Nemrégiben ismét játékosként is segítette csapatát, mindezt hatvanegy évesen. Mi a titka, hogy még mindig a pályán tud lenni?

– Részben kényszer szülte, hogy még pályára kellett lépni a Megyei Kupa selejtezőn – kezdte Komjáti István. Több játékosunk munkahelyi vagy egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni az idénynyitón. Mivel más bajnokságban rendszeresen futballozok, így nem jelent különösebb gondot, ha egyszer-egyszer ki kell segíteni a csapatot. Ugyan a pálya nagysága már nem az én korosztályomnak való.

– Mennyire okoz nehézséget manapság egy csapat összetartása, hogy megy ez mostanában?

– Csitár egy 430 fős kis település. A helyi fiatalokból lehetetlen kiállítani egy csapatot. Ezért Őrhalomból, Balassagyarmatról és Rimócról is vannak játékosok a helyi sportegyesületben. Amíg ezeket az embereket meg tudjuk győzni, hogy jöjjenek el focizni, addig lesz csapat. Sajnos ez egyre nehezebb feladat. Szerencsére még vagyunk egy páran a környezetemben, akik szívügyünknek érezzük a csapat szerepeltetését. Külön kiemelném és köszönetet mondok: Csernyik Péter sportelnök és Baráz László csapatkapitány hűséges, több évtizedes munkájáért. Nekik is köszönhető, hogy hétről-hétre tudunk egy kis szórakozást nyújtani az egyre gyérebben kilátogató nézőknek.

– Honnan ered a labdarúgás szeretete és miképpen tudná összefoglalni pályafutását?

– Gyermekkoromban a fő szórakozási lehetőségünk a foci volt. Szinte minden nap a ”libák járta” futballpályán játszottunk. Az általános iskola felső tagozatában bekapcsolódtunk a „Pajtás-kupába”, ahol már megmérettettük magunkat. 1972-ben Őrhalom színeiben lettem igazolt ifijátékos, mivel szülőfalumban, Csitárban nem volt ifjúsági csapat. Aztán a középiskola Salgótarjánhoz kötött, ahol a SKSE ifjúsági és tartalék csapatában szerepeltem 1973-tól 1977-ig. Nehéz szívvel váltunk el egymástól, hiszen ezek nagyon meghatározó évek voltak a későbbi pályafutásom során. Rengeteg tapasztalatot, rutint szereztem. Sok közös élményünk volt, amire nagyon jó visszaemlékezni. Mindig emlékezni fogok az SBTC ifjúsági csapatával vívott nagy csatákra. Annak ellenére, hogy marasztaltak Salgótarjánban, én Balassagyarmatot választottam. Szerettem volna a csapatba bekerülni, de akkor ők nagyon erős játékosállománnyal rendelkeztek, így egy év után, lehet, hogy túl korán, de feladtam. Azért nem maradtam foci nélkül, a csitári csapatban mindig szívesen fogadtak. A honvédségi idő letöltése után még bizonyítani akartam magamnak, ezért a szécsényi egyesülethez igazoltam. Velük több szép évet töltöttem, igazi barátságok alakultak ki, nem csak a játékostársakkal, de még a szurkolókkal is. Ezekre az évekre is szívesen gondolok vissza. Aztán következett Őrhalom, ahol a sportvezetők nagyon szerették volna elérni a megyei első osztályt, de valahogy sosem sikerült nekik. Bozány István barátom megkeresésére, kisegítettük őket. Csitárból öt társammal együtt igazoltunk oda és veretlenül megnyertük a megyei másodosztályú bajnokságot, így feljutottunk a megyei első osztályba. Ezzel nagy örömet szerezve a környék sportbarátainak. Több sikeres év eltöltése után jött a generációváltás, a fiatalok vették át a stafétabotot. Innen kezdve ismét szülőfalumban lettem aktív tagja az egyesületnek, ahol a mai napig szervezem, alakítom, gondoskodom a csapat létéről, az öltöző, a pálya, a szerelések, az utazások, biztosításáról.

– Ráadásul napjainkban a budapesti veterán bajnokságban is aktív a REAC színeiben. Mit lehet tudni erről a csapatról, hogyan csöppentek bele ebbe a sorozatba? 

– Hat éve több nógrádi sportbarátommal közösen részt veszünk az MLSZ Budapesti Igazgatósága által az 54 év felettiek számára szervezett veterán bajnokságban. Elmondhatom, hogy én indítottam el a Nógrád megyeieket ebben a sorozatban. Csernyik Péter csitári sportelnök barátommal mi voltunk az elsők, akik úttörőként részt vettünk igazolt játékosként ebben a bajnokságban. Az MTK 1888 CTC csapatához igazoltunk, ahol már az első évben bajnokok lettünk a másodosztályban és felkerültünk az első osztályba. Egy év első osztályú játék után a csapat tagjai közül többen egyesületet váltottak. Többedmagammal megalapítottuk a REAC veterán futballcsapatát. Ezúton is köszönöm a nógrádi kötődésű sportszerető barátaimnak, hogy időt, energiát nem kímélve hetente eljártak, eljárnak velem focizni Budapestre: Kovács Jánosnak, Gali Istvánnak, Koczka Lászlónak, Zsidai Józsefnek, Vaskor Jánosnak, Tóth Jánosnak, Szalai Istvánnak, Hegedűs Zoltánnak, Hodúr Tibornak, Fenyvesi Ferencnek. Siker koronázta fáradozásainkat, mert rögtön megnyertük a másodosztályú bajnokságot, sőt a következő évben bajnokok lettünk az első osztályban is. A tavalyi évben hagytunk nyerni másokat is, de mi is dobogós helyen végeztünk. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy a Ferencváros, az MTK és más élcsapatok játékosai ellen rúghatom a labdát. Elmondhatom, hogy pályafutásom megkoronázása ez a játéklehetőség. Köszönöm a sorsnak, hogy van még ehhez erő, egészség és energia.

– Korábban játékvezetőként is ténykedett. Hogyan tekint vissza ezen hivatására?

– Még aktív játékoskoromban, 1985-ben tettem le a játékvezetői vizsgát. Az Őrhalomban töltött játékos évek után elkezdtem a játékvezetést. Az akkori megyei vezetők hamar felkaroltak, így gyorsan lépkedtem a ranglétrán. Jó pár évet lehúztam megyei első osztályú és NB III-as játékvezetőként, de mint asszisztens, az NB II-ben is működtem. Több alkalommal választottak az év legjobb Nógrád megyei játékvezetőjének, amire nagyon büszke vagyok. Nagyon jó munkakapcsolatba kerültem az akkori vezetéssel, id. Mohácsi Lajossal, Urbán Árpáddal, Marcsok Jánossal. Már, mint működő játékvezető tagja lettem a Játékvezető Bizottságnak, amiben több évig tevékenykedtem. Külön kiemelném a Schoblocher István barátommal közösen végzett munkát. Az ő vezetői kvalitását példaként ajánlom a mostani vezetők számára is. A Játékvezető Bizottságban betöltött funkciómmal párhuzamosan tagja lehettem a Megyei Labdarúgó Szövetség Elnökségének. Jó szívvel gondolok Ferencz Gyula elnök úrra és Pancsovai Nándor főtitkár úrra. Nagy hangsúllyal szeretném kiemelni Tolnai Jánossal fennálló sportbarátságunkat. Még játékvezetőként nagyon sokat segítettük egymást, majd később sportvezetőként működtünk együtt.

– Jelenleg is illetékes bizottságban találkozhatunk önnel. Miképpen vélekedik a sípmesterek mostani nógrádi helyzetéről?

– A játékvezetők is küszködnek azzal a problémával, amik általánosan jellemzik a labdarúgást. Évek óta létszámgondokkal küzdünk, annak ellenére, hogy az utóbbi két évben sok fiatal is levizsgázott. Ahhoz, hogy ők érett, jó játékvezetők legyenek elengedhetetlen a többéves szakmai tapasztalat. Ott a probléma, hogy nagyon sokaknak nincs türelmük kivárni ezt az időt, elkezdik, majd kis idő múlva abba is hagyják a játékvezetést. Itt is hiányzik, mint már az előzőekben kifejtettem az egymás tisztelete, megbecsülése. Nagyon sok olyan helyszín van, ahol a kezdősípszó után mindjárt azt hallja a játékvezető, hogy ”…a anyád”. Ez nagyon sok fiatal, de még idősebb játékvezetőnek is elveszi a kedvét a mérkőzésvezetéstől. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a kritikák egy része jogos. Az elméleti tudásszintet rendszeresen ellenőrizzük és oktatjuk, ezzel próbáljuk elérni, hogy a szabályokat ismerjék és helyesen alkalmazzák. Hogy egy jó megyei játékvezetőhöz kapcsolódó hírt is elmondjak: a Nógrád megyei játékvezetői társadalom büszke rá, hogy Bogár Gergő FIFA játékvezető lett. Reméljük, sok követőre talál az ő életútja.

– Melyik az a labdarúgással kapcsolatos emléke, amit leginkább szívesen idézne fel?

– A Salgótarjáni Kohászhoz nagyon szép emlékek fűznek. Az akkori edző, Boldvai László, szinte gyermekeiként kezelt minket. Tőle tanultam a társak és foci iránti tiszteletet. Szintén szép emlékként tartom számon az Őrhalommal elért bajnoki cím elérését, és ezzel együtt a megyei első osztályba való feljutást. A játékvezetőként eltöltött jó pár év alatt sok kitűnő emberrel találkoztam, működtem együtt. Megfordulhattam sok település futballpályáján, sok sportszerető emberrel megismerkedhettem, ami számomra jó érzést jelentett. Mindig igazi élmény volt, ha egy Karancs-völgyi rangadót vezethettem, szerencsére ez többször megadatott nekem. Szívesen gondolok vissza a játékvezető válogatottal elért eredményeinkre, sikereinkre. Úgy gondolom, idős korunk ellenére komoly sportértéke van a REAC veterán csapatával elért sikereinknek. Ezek a megélt élmények mindig erőt, inspirációt adtak a folytatáshoz.

– Összességében, hogyan látja megyénk fociját napjainkban?

– Nagyot változott, úgy, ahogy a világ is megváltozott. Tisztelet a kivételnek, de a labdarúgásból is eltűnt annak szeretete, egymás megbecsülése. Őszintén szólva nem irigylem a minket követő generációkat, hogy fenntartsák és működtessék az ilyen kis egyesületeket, mint a miénk is. Láthatjuk, hogy a körülmények, feltételek javulásával nincs arányban a labdarúgás fejlődése még ezen a szinten sem. Ha a gyermekeket nem tudjuk valamilyen formában visszacsábítani a pályákra, akkor nehéz lesz sportértékkel bíró bajnokságokat szervezni.

– Személy szerint hogy éli meg ezt a most uralkodó, nem szokványos állapotokat?

– Polgármesterként azon dolgozom, hogy kis falunk, amely ráadásul két településrészből áll (Csitár, Nógrádgárdony) minél kevésbé érezze meg a világjárvány negatív hatásait. Kollégáimmal együtt azon munkálkodunk, hogy ellássuk és kiszolgáljuk az időseket, az itthon lévő általános iskoláskorú és óvodás rászoruló gyermekeket. Még az ilyen kis falukban is nagyon sok az olyan ember, aki fokozott törődést és segítséget igényel. Egyébként már nagyon hiányzik a foci, most április 4-én lett volna a 60 év fölöttiek kupasorozatának második fordulója Budapesten, amire nagyon készültünk barátaimmal. Remélem, tudnak folytatódni A felfüggesztett bajnokságok, ami azt is jelentené, hogy múlóban a járvány. Amennyiben a futball háttérbe szorul, az sem baj, mert most az egészség megőrzése a legfontosabb. Természetesen emellett végezzük és ellátjuk az egyéb önkormányzati feladatokat is. Most fejeztük be a könyvtár és az óvoda energetikai korszerűsítését, valamint új eszközöket szereztünk be az orvosi rendelő modernizálásához. Jelenleg is folyik a kultúrházunk teljes felújítása, ami nagyon sok ügyintézéssel jár. Folytatni akarjuk a pályázat adta lehetőségek kihasználását a Magyar Falu Programban is. Fejlődni szeretnénk.

– Zárszóként, reméljük, még jó darabig jelen lehet a fociban! Mit tudna tanácsolni az ifjabb generációknak, hogy majd szintén ilyen tekintélyes korig tudjanak jelen lenni ebben a szép sportágban?

– Szeressék a labdarúgást és sportoljanak minél többet. És tanúságként még egy gondolat: köszönöm a családnak, feleségemnek, gyermekeimnek, hogy elviselték az eltelt közel ötven év alatt, hogy bajnoki időszakban szinte minden hétvégét a labdarúgásnak szenteltem. Köszönöm a Nógrádifutball megtisztelő megkeresését. Eddigi munkájukhoz gratulálok, és bízom benne, hogy a jövőben is ilyen részletességgel tudósítanak megyénk labdarúgásáról.

Next Post

Emberi oldalukat is megmutatták a BSE játékosai

Az NB III-as balassagyarmatiak focistái pénzbeli adománnyal támogatták városuk kórházát. Manapság sajnos, még beláthatatlan ideig a koronavírus miatt kialakuló válsághelyzetről szólnak mindennapjaink. Vannak, akikre ráadásul az átlagosnál is komolyabb nyomás hárul, az egészségügyi alkalmazottak a frontvonalon teszik a dolgukat. Ebben az időszakban minden segítség jól jön a gyógyintézetek számára, ezt […]
error: Content is protected !!