Már nem Fábián Róbert a Varsány játékos-edzője

Gabi

A következő szezonban csak a megye háromba fog nevezni a hat év után a legalacsonyabb osztályba alászálló csapat.

A közelmúltban váratlanul jutott el hozzánk a hír, miszerint a megye kettes Varsány SE-t 2013 óta játékos-edzőként erősítő Fábián Róbert elköszönt csapatától. Itt ráadásul még nincs vége az egyesületet érintő negatív történéseknek, egyúttal ugyanis az is kijelenthető, hogy hat esztendő után a következő idényben csak a megye háromba fog majd nevezni a szebb időket is megélő társulat. A kisebb kitérőktől eltekintve pályafutása szinte egészét volt klubjánál lehúzó trénert döntése kapcsán kérdeztük.

– Miért határozott úgy, hogy elhagyja Varsányt?

– Először is, kezdeném azzal, hogy mindig a pozitív gondolkodás vezet, soha nem adom fel – vágott bele Fábián Róbert. A döntésem fő oka az, hogy már nem látok fantáziát, de inkább úgy fogalmaznék, nem látom azt a tüzet, energiát a társaságban, amitől évtizedeken keresztül élt a csapat, mert nem a sok “sztártól” volt híres Varsány, hanem az egységtől, és hogy volt tartás, tűz, szeretet a foci iránt. Most a karantén idején volt időm gondolkodni, igaz, ez már régóta érlelődött bennem… Nagyon sajnálom a csapatot, de a meglátásom az, hogy közel a negyvenkettőhöz még mindig nagyobb alázattal vagyok a foci iránt, mint öt-hat fiatal együttvéve. Érzek még magamban annyit, hogy változtassak! Remélem, a következő klubomnál is be tudom majd bizonyítani, hogy nem csak a húszéveseké a világ! Mint mindenben, a focinál is a fej, a szív, az akarat, a kitartás dönti el, hogy mire vagy képes! Én ezt még mind érzem magamban!

– Összességében milyen élményekkel gyarapodott az elmúlt időszakban?

– Voltak jó dolgok! Azt is mondhatnám, hogy csak azok voltak! Az utolsó pár évben ez egy kicsit meghanyatlott. Rengeteg sok jót kaptam a csapat és az egyesület részéről, amit soha nem feledek! Emlékként őrzöm ezeket! Az is ritka egy megye kettes egyesületnél, hogy eljut Telkibe, és már-már NB-s csapathoz méltón viselkedjen, hacsak egy napra is. Ez háromszor is megadatott nekünk! Amiért szintén köszönet jár! Örülök, hogy a részese lehettem! Felelevenedik a sok együtt töltött idő, ja és a jó pár harmadik félidő, ami olykor a hosszabbítás hosszabbításába ment át. Rengeteget tudnék említeni, de egy nap is kevés lenne rá. Inkább csak annyit mondok, köszönöm!

– Meglátása szerint milyen hatással volt a mezőnyre, akár csapatára az egycsoportos újítás?

– Szerintem mindegy, mennyi csoport van. Minden azon múlik, amit elkezdünk, azt véghez is kell vinni. Sajnos ez sok csapatnál nem így zajlott, ez miatt személy szerint hiányérzetem van. Mindegy, bármit is mondok, vagy gondolok, mindig oda lyukadok ki, hogy minden akarat kérdése, de egyre jobban hanyatlik ez a dolog.

– Hogyan és merre tovább?

– Még nem tudom, merre visz az utam. Egy-két megkeresés már történt, de csak szavakban, úgyhogy majd még kiforrja magát. Egy biztos, a következő klubnál is megpróbálom kihozni magamból a maximumot! Az edzősködésről: szerettem csinálni. Szeretek együtt dolgozni emberekkel, szeretem a kihívásokat, mindenre nyitott vagyok, de nem ez az elsődleges szempont, hanem hogy focizzak, és kihozzam magamból, ami még “bennem van”!

Next Post

,,Mindig megmarad a szívemben a nógrádi közeg"

A Szátokról indulva, Balassagyarmaton és Romhányon keresztül később Újpesten ikonná váló Szlezák Zoltán a IV. kerületben találta meg második otthonát. A fiatalabb generációk tagjai közül sokan talán nem is hinnék, milyen kincseket rejt magában a nógrádi labdarúgás múltja. Akad pár olyan egykori futballista, akikre méltán lehet büszke szűkebb környezetünk. Egyértelműen […]
error: Content is protected !!