,,Sok szeretetet és elismerést kaptam”

Gabi

A névjegyét jó pár csapatnál letevő többszörös gólkirály Kisbali Gábor még közel az ötvenhez is elnyűhetetlenül riogatja az ellenfelek védőit.

Rendre voltak és vannak és résztvevői a nógrádi focinak, akik jó darabig vannak jelen szeretett játékukban, rendületlenül rúgják a bőrt. Ilyen sportember a hamarosan ötvenedik életévét betöltő Kisbali Gábor is, aki tartalmas pályafutása során több csapatnál is letette névjegyét, megfordult külföldön, ráadásul jó pár ízben gólkirály is lett. A jelenleg a megye kettes Mihálygerge SE színeiben futballozó elnyűhetetlenül támadót élményekben gazdag karrierje kapcsán kérdeztük.

– Hogyan került kapcsolatba a futballal?

– Édesapám elég korán kivitt a mátranováki focipályára, ott lettem először igazolt játékos a serdülőben, ahol Szoó Miklós volt az edzőm – mondta Kisbali Gábor. Onnan hamar bekerültem az SBTC serdülő csapatához. Itt indult el igazából a pályafutásom. Az SBTC-nél olyan edzők kezei közt tanulhattam, mint Gál Ferenc, Kökény József, Patkó József. Ez nagyon jó alapot adott a későbbi éveimhez.

– Aztán elég hamar bemutatkozhatott a felnőttek között.

– Végigjártam a ranglétrát, aztán tizenhét éves koromban jött az első felnőtt meccsem, egy Szolnok-SBTC mérkőzés az NB II-ben. Emlékszem, a meccs előtt két órával volt egy közös ebéd Jászberényben, amikor Zimonyi Gábor odajött hozzám, hogy: “Kicsi, úgy készülj, hogy kezdő leszel!” Ekkor beleremegett az egész testem. De mire elkezdődött a mérkőzés, levezettem a feszültséget, és így egész jól sikerült a bemutatkozásom az első felnőtt meccsemen.

– Ezt követően aztán több klubnál is játszott.

– Tizennyolc évesen bevonultam katonának, így a következő klubom a Honvéd Gáspár SE volt, mely egyesület aztán fuzionált a Nagyrédével. Miután leszereltem, Heréden folytattam az NB III-ban. Később megfordultam az SKSE-ben és Pásztón. Aztán Mátranovákon voltam fél évet, a harmadosztályban a bennmaradásért kellett harcolnunk, ami pár pont híján nem sikerült. Ezt követően elkerültem Szécsénybe, ahol Sisa Tibor volt az edzőm. Egy szezon elteltével Garai Csaba segítségével elmentem Ausztriába próbajátékra.

– Amin meg is felelt, időközben viszont kis híján Újpesten kötött ki.

– Három napig voltam a klubnál. Garami Józsi bácsi volt az edző, a csapatban pedig olyan játékosok voltak, mint Szlezák, Tamási, Kozma, Véber vagy Erős. Aztán olyan helyzetben voltam, hogy Ausztriában jelezték, kellek. Két edzésen és egy egymás közötti mérkőzésen vettem részt a lila-fehéreknél. Sosem felejtem el, a kezdőcsapat azokkal játszott, akik a fakóban szerepeltek vagy el voltak tiltva. Két gólt sikerült rúgnom annak az újpesti alapcsapatnak, ami azon a hétvégén Békéscsabára ment focizni. Ekkor azt hittem, szerződtetnek. Sarlós Bandi azt mondta, ha ő az edző, leigazolt volna, Garami viszont még kért tőlem egy hetet. Ezt nem mertem bevállalni, mert azon a héten választ kellett adnom az osztrákoknak.

– Szóval a Landesligában szereplő ASK Hirm következett.

– Két és fél idényt töltöttem el külföldön, profi körülmények között. Nem bántam meg, hogy odaigazoltam. Olyan játékosok ellen léphettem pályára, akik tőlem idősebbek voltak és kiöregedtek az NB I-ből. Gondolok itt például Kakas Lászlóra, aki a Vasas és a válogatott kapusa is volt, vagy az újpesti Herédi Attilára. Hétközben a Stécénél készültünk, csütörtökönként jártunk ki, pénteken volt egy edzésünk, szombaton pedig játszottunk. Nagy élmény volt ez az időszak! Sajnos azonban történt egy sajnálatos esemény, ez volt az első komoly sérülésem. A Stécénél keresztbe fociztunk, amikor egy ártatlan mozdulatnál elszakadt a keresztszalagom. Itt kicsit meg is tört a pályafutásom, ki kellett hagynom fél évet.

– Mi történt ezután?

– Még sérülten is szeretett volna leigazolni egy határ menti csapat, de hazatértem az NB III-as Pásztóhoz. Balga Dodi volt az edző. Aztán jöttek a megye egyes klubok, például a Jobbágyi és Mátranovák. Ebben az időszakban többszörös gólkirály lettem. Majd megkeresett Rácz Pityu Magyargécből, Oláh Béla volt az edző.

– Ahol egy félidényt töltött, majd ismét jöhetett Ausztria.

– Eredetileg autóvásárlás céljából mentem ki, de meglátták rajtam a korábban a Hirmben kapott melegítőt. Leszólítottak, megkérdezték, hogy ott játszom-e. Mondtam, hogy nem, csak régebben fociztam ott. Így kerültem egy alacsonyabb vonalbeli együtteshez. Ekkor fél éve játszottam Magyargécben, a megegyezésünk szerint még egy félszezont ott kellett volna futballoznom. Félve mentem Pityuhoz, hogy kaptam egy jobb ajánlatot. Emlékszem, Béla kísért el, mert egyedül nem mertem elmenni. Pityu azonban nagyon korrekt volt és aláírta az átigazoló lapot! Szóval újra kikerültem Ausztriába, az SG Redlschlaghoz. Bajnokságot nyertünk, ráadásul gólkirály lettem. Sajnos kispályán megsérültem, elszakadt az oldalszalagom. Az osztrákok szerették volna, ha szerződést hosszabbítok, de mivel felkerültünk egy magasabb osztályba, nem bírtunk megegyezni az anyagiakban. Nem számított nekik, hogy gólkirály lettem, többek között a Honvédban több száz NB I-es meccset jegyző Árgyélánt megelőzve.

– Így Pétervására felé vette az irányt.

– Harminchat éves voltam, amikor Pétervásáráról megkeresett Bukrán Csaba és Kovács Ferenc. Kicsit el voltam hízva a hazatértem után, épülgettem fel az előbb említett sérülésből. Stark Jani tartotta bennem a lelket az edzéseken, úgy fordultam, mint a daru, nagyon nehezen, le voltam lassulva. Ettől függetlenül, később két és fél nagyon szép évet töltöttem el a csapatnál. Kétszer aranyérmesek lettünk, az első szezonban második lettem, a másik két idényben pedig első lettem a góllövőlistán. Onnan aztán Mátraterenyére kerültem, ahol szintén én találtam a legtöbbször a kapuba a bajnokságban. Ebben az időszakban megfordultam még Karancslapujtőn és Karancsberényben is. Aztán az utolsó utáni héten szóltak Mátranovákról, hogy mentsük meg a csapatot. Ez sikerült is Oláh Bélával. Egy héttel a rajt előtt hét játékos maradt, melléjük igazoltunk pár embert. Ez egy évig működött, majd megint a Mátraterenye következett, szóltak, menjek el segíteni a kispadra. Ennek megörültem, mert ugyan szülőfalumban, ‘Novákon megszűnt a csapat, a szomszédban tovább focizhattam.

– Elérkeztünk mostani egyesületéhez, a Mihálygergéhez.

– Előtte volt egy kis szünet. Korábban Zsély Dani már többször megkeresett, hogy menjek oda játékos-edzőnek, de mivel sosem tanultam ezt a szakmát, nem éreztem magamban annyit, hogy ezt véghez tudnám vinni. Csak azt tudom, amit láttam az edzőimtől, nem jártam ilyen iskolába. Inkább a háttérben szeretek ténykedni, igazolgatok embereket, akiket nem is kell igazán győzködnöm, általában elég egy telefon. Tíz játékosból nyolc azt mondja: “oké Szüri, megyek!” Valószínű, Nyerges Peti is ezért vette fel velünk a kapcsolatot Bélával, hogy összerántsuk a csapatot. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy még a mai napig is vannak olyan csapatok, akik keresnek és szívesen látnának a soraikban. Bíznak bennem, felnéznek rám, és örülnek, ha pályán vagyok. Igaz, a futómennyiség és a gyorsaság már eléggé megkopott, mégis tőlem várják, hogy amikor be-beszállok meccseket döntsek el a góljaimmal. Ez nagyon motiváló tud lenni. Amíg bírom egészséggel, és a jelenlegi csapatomat is tudom segíteni játékommal, számítanak rám, addig mindenképp ott leszek a pályán.

– Melyik volt pályafutása legszebb emléke?

– Nehéz választani… Bárhol is játszottam, NB III-ban, megye egyben, vagy Ausztriában, mindenhol jól éreztem magam, sok szeretetet és elismerést kaptam. Mégis a legkiemelkedőbb élményem egy jótékonysági meccshez, a 2018-as Gabora Gálához kötődik, aminek évek óta meghívottja vagyok. A Salgó Hotel csapatával a Real Madrid ellen léptünk pályára és legnagyobb örömömre sikerült gólt lőnöm a világhírű csapatnak. Ekkor mondtam Gabora Janinak, a gála szervezőjének, hogy: “Ezért a pillanatért érdemes volt elkezdenem focizni!”

Miképpen vélekedik a jelenlegi nógrádi labdarúgásról?

– Őszintén szólva, elég siralmasnak tűnik a számomra a mostani nógrádi futball, mivel régi nagy múltú csapatok szűnnek meg, nem tudják végigvinni a bajnokságot, nem utaznak el a meccsekre, menet közben feloszlanak, nem tudnak kiállni. Kicsit komolytalan így az egész. Mikor én fiatalabb voltam, a megyénkben is volt három-négy NB III-as stabil csapat, helyi színvonalas rangadókat láthattunk. Sokkal több néző járt ki a mérkőzésekre.

Next Post

Nógrádban is pénzbüntetéssel járhat a "feketézés" és a ki nem állás

Úgy tudjuk, a következő szezontól mindkét esetet keményen szankcionálhatja majd a megyei igazgatóság. Az elmúlt időszakban más megyékben egyre inkább bevett gyakorlattá vált, hogy pénzbüntetéssel sújtják azt a csapatot, amely “feketén” vagy más elnevezéssel, “hamisan” szerepeltet játékost, mivel egy ilyen húzás súlyos fegyelmi vétségnek minősül. Szintén hasonló retorzió érheti majd […]
error: Content is protected !!