,,Nehéz abbahagyni ezt a szép játékot!”

Gabi

A Nógrád megyéből indulva az NB I-ig jutó, a szabolcsi megye egyben negyvenkilenc évesen bajnoki címet szerző Homann Richárd tartalmas pályafutást maga mögött tudva fejezte be az aktív nagypályás futballt.

Vannak olyan sokat megélt játékosok, akik annak idején Nógrád megyéből elindulva futottak be végül tartalmas pályafutást. Ide sorolható Homann Richárd is, aki Salgótarjánban kezdte el bontogatni szárnyait, hogy aztán több NB-s osztályban és a honi élvonalban is futballozzon. A már jó ideje Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő, az előző szezon végén a Nagyecsed RSE-vel az ottani focivérkeringés első vonalában negyvenkilenc évesen aranyérmet szerző sportemberrel a labdarúgásban eltöltött évtizedei kapcsán beszélgettünk.

– Hogyan tekint vissza a nógrádi kezdetekre?

– A nagyszüleimnél nevelkedtem, Szarvasgedén – mondta Homann Richárd. Aztán a középiskolában elkerültem Salgótarjánba, kollégista voltam. Később jelentkeztem az SBTC utánpótlásába, ott kezdődött a pályafutásom. Végigjártam a szamárlétrát, majd átkerültem a Salgótarjáni Síküveggyár csapatához, előbb az ifiben, majd a felnőttben fociztam.

– Itt a másodosztályban szerepelhetett együttesével.

– Igen, egyesült a klub az SBTC-vel, az NB II-ben játszottunk. Egyszer kiestünk, majd megnyertük az NB III-at. Szép és rossz is volt ebben az időszakban! Volt egy nagyon jó csapatunk. Osztályozót vívhattunk a Parmalattal az NB I-be jutásért.

– Aztán az NB I-es Csepel, majd a Tiszavasvárinál folytatta.

– Csak fél évet voltam ott, nem nevezném sokadvirágzásnak. Ezután a Tiszavasvári Alkaloida SE következett, ahol B. Kovács Zoltán volt az edző, az ő hívó szavára hallgatva csatlakoztam. A másodosztályban, majd az NB I-ben voltunk.

– Úgy alakult, ott is “ragadt” Szabolcsban.

– Így van. Egy darabig alacsonyabb osztályban játszottam. Sajnos volt két komoly sérülésem, de azért még képes voltam visszaküzdeni magamat, az NB II-es Nyíregyházáig. Sajnos azonban egy spanyolországi edzőtáborban megint elszakadt a keresztszalagom. Felépülésem után már csak az NB III-ban és a megye egyben fociztam.

– Tavaly azért még volt egy nagy dobása, a szabolcsi megye egyes küzdelmeket megnyerő Nagyecsed RSE sikeréből meghatározó emberként vette ki a részét.

– Kiemelném egykori játékostársam, későbbi edzőmet, Ádámszki Róbert, akivel szinte tizenkét évet együtt voltunk. Előbb Kemecsén töltöttünk el hét esztendőt, majd jött a Nagyecsed. Elég szép sikereket értünk el, általában dobogósok voltunk. Az előző bajnokságban hatodik helyen fordultunk, mi sem nagyon gondoltuk, hogy aranyérem lehet a vége, de aztán szépen jöttek az eredmények. Igen fordulatos volt az utolsó forduló, hiszen még négy csapat is bajnok lehetett volna. Szerencsére mi örülhettünk.

– Visszatekintve, van önben bármilyen hiányérzet karrierjét illetően?

– Lehet, hogy van egy kicsi, de azt szokták mondani: “szép volt, jó volt!” Emlékezzünk a szépre!

– Sosem fordult meg a fejében, hogy edzőként is átadja tudását?

– Abszolút nem! Sosem volt ilyen ambícióm. Teljesen más irányba folytatom az életemet, a civil szférára koncentrálok, illetve több időt szeretnék szentelni feleségemre és a tizenhat éves fiamra.

– Mit gondol, mennyit változott a magyar labdarúgás az elmúlt évtizedekben?

– Nem megsértve senkit, de szerintem annak idején jobb volt a futball, mint ma. Van egy-két haverom, aki hozzám hasonlóan még negyven fölött is játszott. Nem biztos, hogy régen erre lett volna lehetőségünk, előbb “kilöktek” volna minket. Jobb játékosok, csapatok, színvonal volt régen. Nem is tudom, mi lett volna, ha lettek volna ilyen infrastrukturális lehetőségek, mint ma. Emlékszem, amikor még kifutottunk a Salgótarjáni Síküveggyár salakos pályájára…

– Meglátása szerint mekkora különbség van a nógrádi és a szabolcsi futball között?

– Maradjunk annyiban, Szabolcsban minden tekintetben jobbak a lehetőségek. Sokan mondják, az itteni foci országos viszonylatban is elég erős!

– Alkalomadtán azért még kapcsolatba kerül a nógrádi focival?

– Ritkán beszélek egy-két gyermekkori barátommal. Novák Jánossal tartom a kapcsolatot, ha nem is napi szinten, de szoktunk beszélgetni.

– Zárszóként: a közelmúltban úgy döntött, pontot tesz sokat látott nagypályás karrierje végére, és negyvenkilenc évesen leteszi a lantot. Mi volt a titka hosszú pályafutásának?

– Nehéz abbahagyni ezt a szép játékot! Nem tudom, végül is miért nyúlt ilyen hosszúra… Talán a gének miatt?! Most már azonban azt gondolom, tényleg vége szakadt a nagypályás futballnak. A focitól viszont nem olyan könnyű elszakadni, a városi kispályás bajnokságban még rúgni fogom egy darabig a bőrt heti egy-két alkalommal.

Next Post

Örömteli levelet kapott az SBTC

A görög AEK Athén e-mail formájában vette fel a kapcsolatot a salgótarjániakkal. Szerdán meglepetésszerű e-mailt kapott az SBTC, a salgótarjániak egykori UEFA Kupa ellenfele, a görög AEK Athén vette fel a kapcsolatot a nógrádi klubbal. A megkeresés apropója, hogy a stadion- és múzeumfelújításban lévő hellének szeretnének kérni egy ereklyét egykori […]
error: Content is protected !!